Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-23 / 2. szám - Telekes Béla: Washington népe 16. oldal / Költemények
maradásomnak az lett a következménye hogy harmadnap beállított hozzám dr. Krantz Libor, a bárónak sokat emlegetett szekretáriusa, egy sovány, szőke és szeplő sarczu fiatalember, a ki különben járt hozzám és a kivel más házaknál is többször találkozztam, de ösmeretségünk ekkor még nem szevődött barátsággá. Krantz Libor több év előtt került a sztregovai kastélyba, abból a czélból, hogy valamelyik rosszul tanuló Sztregovay»unoka hiányos tudományát megreparálja. Sámson csendes, szerény báró nagyon megkedvelte a csókos fiút és mikor az elvégezte feladatát a csemete körül, ott tartotta magántitkárának, adván neki olyan fizetést, mint amilyen egy gimnáziumi igazgatónak van. Libor, teljes nevén Liborius, ebből a jövedelméből még édesanyját is tartotta, aki, mint egy patikus özvegye, Vereseczen éldegélt. Pifkó nagytiszteletű úrtól hallottam, hogy a kastélyban nagyon megbecsülik és szeretik és egyáltalán nincs alárendelt pozicziója. Sámson báró pedig el se tud lenni nélküle. Krantz ezzel állított be hozzám : — Sámson báró úr tombol és a székelyeket szidja. — Ugyan miért ? — Mert ön, kedves lszonyi úr, még mindig nyakaskodik és nem látogatja meg őt. — Dehogy nyakaskodom, de őszintén szólva, egyszerű falusi tanító létemre félek megjelenni olyan előkelő helyen, ahol az embert csak lenézhetik. Nemcsak az urak, hanem az inasok is. — Az inasok talán igen. De hát úriember nem vesz tudomást az inasokról. Hogy azonban Sámson báró úr tárt karokkal várja, az bizonyos. A látogatása óta folyton csak önről beszél és a sakkönyveket és sakk- lapokat bújja, hogy elkészüljön a rárga mérkőzésre. Ma délután ötkor itt lesz a szán, okvetlenül elvárjuk. Első látogatásom a kastélyban fényesen sikerült. Most már ravaszul rendeztem be a dolgot és Sámson bárót is engedtem nyerni. Általában azt szimuláltam, hogy csak óriási fáradságomba kerül őt legyőzni, ami az öreg úrnak szemmelláthatólag örömet szerzett. Fényes uzsonnát is kaptam, sőt Sámson báró vacsorán is mindenáron ott akart marasztalni, de ezt nem fogadtam el. Kellemesebb volt nekem a Pifkóék vacsoráján lenni. Ettől a naptól kezdve minden héten kétszer át kellett rándulnom a felsősztregovai kastélyba, ami nekem meglehetősen kellemetlen volt, mert ebben az időben kezdtem komolyan udvarolni Arankának és a délutánt és estét mindennap nála töltöttem. Aranka zongorázott, én hegedültem, Pifkó mama nagy gyönyörűségére, aki aztán rendesen ott tartott vacsorára is. Csak mikor már férj és feleség voltunk, tudtam meg, hogy kastélybeli látogatásaim mai mennyi titkos bánatot okoztam az én kis angyalomnak. Ezeken a napokon ugyanis mindég különös gonddal öltözködtem, mégpedig ünneplő ruhámba, legszebb nyakkendőmet tettem fel, nagy óvatossággal megborotválkoztam, tömött, fekete és lágy hajamat fényesre és hullámosra keféltem. Aranka, a naiv lélek persze azt hitte, hogy ezek Klára bárónő meghódítására irányuló törekvések, s hogy én miféle kiváló alak voltam az ő szemében, mutatja az, hogy néha komolyan félt, hogy sikerülni fog meghódítanom a csodaszép bárókisasszonyt . . . Mikor a kastélyból visszatértem, mindég hiven kivallatott, hogy kit láttam és kivel beszélgettem és én becsületesen bevallottam, hogy a bárókisasszonyt alig látom és csak véletlen köszönök neki néha messziről. (Folytatása következik.) Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM LEGÚJABB KÉPE. A Szépművészeti Múzeum gazdagabb lett egy képpel, melyből — hogy mindjárt elmondjuk a legjobbat róla — Rembrandt szelleme szól hozzánk. Persze nem magának a mesternek telt és közvetlen hangján, hanem a tanítványnak halkabb és simább nyelvén, a melynek azonban igen nemes csöngése van ezúttal. A kép Gerbrandt van den Eeckhout amszterdami művésznek (1621 — 1674), Rembrandt kedvencz tanítványának munkája, s a suna= miti asszonyt ábrázolja, amint arra kéri Elizeus prófétát, hogy támassza fel meghalt gyermekét. Az asszony épen letérdel a próféta előtt és megradja lábát, Geházi pedig, Elizeus szolgája „oda méne, hogy elűzné őtet, de monda AZ Isten embere: Hagyj békét neki, mert megkeseredett az ő szive." (Királyok II. könyve, 4, 27.) A jelenet a kép jobbik felén látszik; a képnek kisebbik, bal felét a háttérbe messze húzódó hegyes vidék tölti ki. A tájkép előterében a szamár legelész, mely az asszonyt Sunemből hozta ; az állat oldalához támaszkodva az asszony szolgája szunyókál. Eeckhout»jól tudjuk, hogy úgyszólva gyermekkorában került Rembrandt műtermébe, s kezdő éveiben azon igyekezett, hogy minél jobban megközelítse Rembrandtot, szellemben és előadásban minél inkább hasonlítson hozzá. Ezt sikerült is elérnie; korai képei néha az összeterjesztésig hasonlók a mesteréihez. A nyolczvanas években megtörtént, hogy a londoni National Gallery Rembrandt műveként vette meg azt a képét, mely az „Engedjétek hozzám a kisdedeket" jelenetét ábrázolja. Már az 50-es évektől kezdve azonban — tehát 30 éves korán túl — el- elkalandozik mesterétől, kezd a kor divatjához igazodni, míg Rembrandt genie-je saját fejlődési törvénye szerint járja tovább dicsőséges útját. Rendesen azt olvassuk, hogy Eeckhout művészetében ezzel a fordulattal némi elsekélyesedés állott be, mely idővel mind jobban érezhetővé vált, míg végre a művész utolsó periódusában akadémikus ridegségbe és lelketlenségbe csapott át, így R. Bangel, aki a művész életrajzát a Thieme» Becker»féle munka számára legutóbb meg» Óh csillagmezős zászló büszke népe. Megint Washington népe vagy-e már ? Gyilkos harcz után rajtunk gyilkos béke... Karunk lánczon, szabadi tóra vár. Szabaditónak vitt 9. harczba téged Apostolként akkori vezetőd Most látod már : zsarnokok frigyét védted! Elfordulsz tőlük, félreveted ott Óh, Washington's hem Wilson népe vagy! Fogd pártunkat, te újra tiszta, nagy! Jól tudod, csel volt a harcon nagy elved: Hogy népek szava döntsön, ne akard! Jól tudod,tőrbe minket akkor ejtett, Mikor kard le nem bírta a magyart. Mi széjjel törtük győztes fegyverünket S nyujtottunk békejobbot lelkesen ... És ők rá lániczot vertek!... Óh, e bűntett Meddig lesz úr még örök elveken ? Washington népe,és becsületed Ne tenné jóvá, mit csel vétkezett ? WASHINGTON NÉPE! Ki vad rabszolgák lánczait levetted Véredet ontván értök valaha. — Ne bánnád, hogy egy dicső multu nemzet Vad martalóczok rabszolgája ma ? Ne űzné meg csak erkölcsöd hatalma Szétmart hazánkról e gyezőket el ? Vagy, vallod, úgy is megdől, a mi csalfa!... Óhogy lesz! Még feltámadunk mi, fel! Washington népe, te bölcs, te igaz. Mégis , elég-e vájjon ily vigasz ? Elég-e bűnös frigytől félreállnod ? Egész világ ily frigyek rabjaira. Még hányszor dúlja, sirrá e világot Az ősi bűn : önzés erőszaka ? Sohsem lehetne jóságnak hatalma ? Er ős erénynek, mely óh ma is él ?! S több szivben mint a bűn! Csak elhagyatva.. Szólítsd! Erősebb lesz az bárminél ! Washington népe, te jó, tiszta, nagy. Oh adj hatalmat a jóságnak, adj! Te, kötelességtudó szabadságnak Legerősebbé tisztult nemzete. Dolgos kezek mind csak,dolgozni vágynak. Bilincsüket már vétesd végre le! Vagy oly erős most, hogy így toborozhass Uj hadat, mely majd nem gyilkolva győz... Melynek szent harcza: munka! Oly hatalmas, Hogy nem kél többé véres harczu hős! Washington népe, békés emberek Ily milliói hadd győzhessenek! • Hisz a mit eddig jóság tett e földön, — Tett a tied és tett más népeké, — ínség háláján bármint tündököljön, Egyetlen dúlt hont is megmenthet-é ? Nem ez kell, nem alamizsnás segítség. De győztes jóság, világépítő ... Uralma minden jóknak, hogy építsék Az üdvöt, min nem győzhet gaz erő! Washington népe, ha te akarod. Már győzött is nagy, szent akaratod! Óh, leghetykébb bűn mersze sem valódi! Gazok hatalma hazug arczu báb! Még rémuralmak is ölni s rabolni Csak szent czélt vallva mernek ?... Ne tovább! A jóságot rázd fel kábulatából, Érezze együtt roppant erejét! S tettekre kelő óriás hadától Gyáván fút minden gonosz csürhe szét. Washington népe, itt a pillanat, Hogy örök naggyá váltsd hatalmadat! Óh hadd győzzünk, kik valljuk lelkesülve. Hogy gyógyíthatók bűnök és hibák, — Hogy egyként szent a magunk s mások üdve, Szent a hazánk s szent az egész világ! S mind többen élnek majd, mind nemesebben. Hogy népüket mind dicsőbbé tegyék — S mind dicsőbben versenyző nemzetekben Forr egy boldoggá az emberiség! Washington népe, hí a czél, a nagy! Ezt vívd kis világ megváltója vagy! Telekes Béla.