Vasárnapi Ujság – 1921
1921-12-25 / 24. szám - Magyar Iliász. Regény a végekről. Irta Rákosi Viktor 278. oldal / Regények, elbeszélések
218 VASÁRNAPI ÚJSÁG, 2-5. szám, 1921. 68. évfolyam. MAGYAR ILIÁSZ REGÉNY A VÉGEKRŐL. — IRTA RÁKOSI VIKTOR. (Vége.) IV. Verőfényes és langyos napnak zenebonás olvadása után megint egy hideg és néma éjszaka következett. Egyike azoknak az éjjeleknek, a mikor a tél még egyszer fölemeli haldokló testét és visszavág a tavasznak rakonczátlankodó csapataira. Dermedtség és csönd ül a tájra, csak a fagyos szél zúgja bú*san búcsúdalát és az északon emelkedő hegyek felől hozza le a hóval bélelt sötét felhőket, melyek most adják ki hótartalmuk maradékát... Az éj csöndjében egy csattanás hallatszik. Valahol kinyílott és becsapódott egy ajtó és kilépett rajta a bűn. Azután következik még egy csattanás. Újra egy ajtó nyílott ki és kilépett rajta a bűnhődés. Patek Balázs és Patak Sámson Patek Balázs indul áruló útjára. Tágra nyílt szemekkel néz bele az éjszakába, mely nyál* kás és hideg testével mintha az arczát érin* tette volna. Különös. Az este még oly szép volt, az éj csillagosnak és holdfényesnek igér* kezett és most minden szépségét elrejtve egy* szerre utálatossá vált. De hát jobb ez így Balázs, ez a te éjszakád, a bűnödé, az árulásodé. Nem! Rikoltott rá a démon a sötét* ségből, a szerencsédé, a boldogságodé! Előre Balázs! És elindult. Mi űzte ki Patak Sámsont meleg kuczkó* jából ? Mely nyugtalanság csapott le a kellő pillanatban lelkére és riasztotta el szeméről az édes álmot ? Hirtelen kiszállott ágyából, előrenyújtott nyakkal figyelt, miközben ezt mormogta : Patek. Mi volt ez ? Valami elő* érzet vagy ösztön ? Mert nem álmodott róla semmit és nem juttatta eszébe. Volt közöttük valami telepatikus összeköttetés, melynek folytán a remete rögtön Patek Balázsra gondol, mihelyt ennek a lelkében valami olyan dolog forr, mely Patak Sámsont izgatja és érdekli ? Igaz, hogy a mai napon a gonosz ember már egy jó darab ideig foglalkoztatta a jámbor férfiú elméjét. Mikor ugyanis este* felé a kastélyból hazament, egy fiucskával találkozott, aki keserves sírások között bandukolt végig az utczán. Megkérdezte, hogy mi baja? A fiú keserves hüppögések között valahogy kinyögte, hogy azért sír, mert nagyapa megverte az ő édesanyját. Aztán az édesanyja úgy sírt, úgy sírt, ő meg segít neki sírni. Kisült hamarosan, hogy az a durva nagyapa nem más, mint Patek Balázs, szenvedő fél pedig a leánya, Treszka asszony, a aki azért kapott ki, mert azt a szép fényes sárga pénzt megmutatta Borcsa néninek. Ez a sárga pénz szegezte a remete fejébe egy darab időre Patek Balázst. A fiúcska nem tudott erről a dologról bővebb felvilágosítást adni és Sámson gazda végre is abban állapodott meg, hogy ez nem lehet más, mint aranypénz. Patek Balázsnak tehát arany* pénze van! Mit jelent ez? Erre a kérdésre nem tudott feleletet adni, de a gyanúk és sejtelmek egész tömege rohanta meg és tette oly nyugtalanná álmát, hogy abban a pillanatban fölébredt, mikor a bűn éjjeli útjára indult. Kilépett a tornáczra. Hektor az ajtó előtt ült, mintha csak gazdáját várta volna. Amint Sámsont meglátta, elégedetten nyihogott. Sámson gazda megveregette a hű eb nyakát, mely erre két ugrással az udvarban termett és onnan visszanézett, ami annyit jelenthetett: no hát mi lesz, nem indulunk ? A remete tökéletesen megértette kutyája gondolatát és magában dünnyögött: Különös, ez a kutya is érez valami veszedelmet mint én. De hol van a veszedelem? Honnan fenyeget ? Merre forduljunk, hol keressük ? E pillanatban kapunyikorgás hallatszott és a remetének megdobbant a szíve. Jól ismerte ő ezt a hangot, ez a Patek Balázs kiskapujának a nyikordulása volt. Mikor ezt a hangot hallotta, mindig úgy tetszett neki, mintha a kapu följajdulna. És mit jelent ez a kapu* nyitás ? Nyilván Patek távozik hazulról. Most hát ő is tisztában volt, hogy merre fordul*jon éjjeli útjában. Hektor halkan morogni kezdett, de Sámson gazda csöndesen rászólt és az okos eb azonnal elhallgatott. Azzal a kapuhoz sietett és óvatosan kitekintett rajta. Nagyszerű ba=golyszemei azonnal meglátták Patek magas árnyalakját, a kapu különben is csak a második volt innen. Az éjszakai árny elindult, az árnynak az árnyéka követte. A bűn és a bűnhődés. Ettől a pillanattól kezdve Patak Sámson- nak úgy tetszett, mintha szakadatlanul gyöt*relmes álmok lélekkínzó látomásain vergődnék keresztül. .. V. Elől haladt az ember, a ki rossz mint egy ördög, utána haladt egy férfi, a ki jó mint egy angyal és mellette a kutya, a ki jobb mint egy ember. Mély csöndesség a faluban, sehol egy fénysugár, minden teremtett lélek az igazak álmát aludta. Néha fagyos szél* roham csapott át a házak fölött, de ma ez is mintha lábujjhegyen járt volna, nem zörgetett meg semmit, csak az olykor hulló hó* val játszott zajtalanul. A vén Sámson oly biztosan haladt, mintha vezette volna, hiszen ha Patek kötélre kötve alakját nem látta, még akkor is ott voltak a nyomok előtte a frissen esett hóban. Na meg ott volt Hek* tor, a legjobb vezető, Patek Balázs nem Alsó* Sztregova felé tartott, hanem egyenesen neki* vágott a predméri erdőnek. Hm! Tehát hos* szabb útja lészen? Mikor beértek a predméri erdő sztregovai nyúlványába, a remete közelebb surrant ellen* feléhez, mert ez most már nehezebben jöhetett rá, hogy követik ... Mi ez? Sámson fülét valami olyan különös csattogó zaj ütötte meg, mintha embervázak a fák alatt a halál* tánczot járnák és csontjaik összeverődnének.. Néha belehangzott a zörejbe éles sikoltása a csules madárnak, mely mintha a csontvázak* kal járná a tánczot és jókedvében olykor belerikkantana. Ez a csules madár, egy vércse* szerű kisebbfajta ragadozó, félelme volt babonás embereknek. Csak éjjel járt, néha a a faluba is betévedt és a mely ház fölött el* rikkantotta magát, annak a gazdája abban az esztendőben meghalt . . . Lám, Sáfrány uram milyen egészséges, pirospozsgás ember volt, a ki három ember helyett tudott dol*gozni, de pénteken éjjel a cseles madár az udvaron levő nagy eperfában elbújt és éjfélkor elsikoltotta magát ho-ji-ho és Sáfrány gazda harmadnapra leesett a szénásszekérről, a szekér keresztülment rajta és ő ott maradt összetörve, holtan. Több esetet nem tudtak a cseles madár ellen felhozni, de ez az egy elég volt ahhoz, hogy vakon higyjen a babonában. Aki a madarat csak látta, de hang* ját nem hallotta, az is készen lehetett arra, hogy valami szerencsétlenség fogja érni. Patek e veszedelmes hang hallatára sebe* sebben, majdnem futva kezdett menni. Sám* son keresztet vetett magára, tekintetét az égre emelte és halkan suttogta : Uram, legyen a te akaratod szerint... Most a zörgés egy*szerre megszűnt, persze mert a szél is hirtelen megállt, nem zaklatta a száraz galyákat, melyeknek összeverődése okozta a különös erdei lármát... Azután megint föltámadt a szél és az erdő újra megtelt a bizarr han* gokkal. Most az erdő mélyén tompa robogás ke*letkezett, mely egyre erősebb lett és egyre közelebb jött. Mi ez? Sámson egy vastag fa mellé húzódott és a zaj felé nézett bele az erdőbe. Ez valami ijedt állatcsorda menekü* lése lehet. De miféle állat ? A következő percz megadta a kérdésre a feleletet. A két éjjeli vándor között egy csomó szarvas vágtatott el vadul. Most már tudta a remete, hogy mi ez. Ezek a Sámson úr vadaskertjéből megszökött állatok, melyek valamitől megijedve rohannak végig az erdőn. Csak nem farkas elől futnak ? Sámson gazda feszülten figyelt, hogy nem szarvasvágtatás által hall-e farkas* ugatást. A felriasztott erdő most tele volt mindenfele rejtelmes hanggal, de farkasé nem volt köztük. Legerősebb volt a rókák vonítása, ezek a ravasz állatok úgy látszik rendszeres vadászatot indítottak a szarvasok ellen, mert köröskörül hallatszot* tak éles kiáltásaik, mintha ezzel jeleket ad* tak volna egymásnak. Czinczogás, nyávogás, nyafogás töltötte meg a levegőt. Ugy látszik, az erdőnek minden lakóját fölverték csöndes álmából és most valamennyien méltatlankodtak és jajgattak. Sámson megragadta Hektort a nyakörvénél fogva, nehogy az izgalom erőt vegyen rajta is és elszaladjon valami állat után. Még a száját is bekötötte, nehogy váratlan ugatással elárulja magát. Hol rejtőzött ez a rengeteg sok állat, mely most körülötte hemzsegett, óbégatott és si= költözött? Ez az erdő télen éjjel, nappal oly néma szokott lenni, hogy az ember azt hihette volna, hogy egy teremtett lélek se lakik benne. Pedig íme úgy látszik, hogy minden fának az odújában egész családok élnek. Most megint erősebben fújt a szél és az embervázak újra tánczra keltek. Ho=ji=ho, sivított bele a cseles madár, de a megrémült állatok kara már csillapodni kezdett. E pillanatban a remete előtt egyik fáról valami feketeség a hóba hullott. Hektor rögtön odaugrott és rátette a lábát, Patak lehajolt, hogy mi az, egy kis mókus volt. A remete rögtön a bekecse nagy zsebébe dugta az állatot és egy kis kenyér* morzsát is tett be neki. Aztán sebes léptek*kel elindult ellenfele után. Azért siettette lépéseit, mert attól tartott, hogy Patek Balázs az erdei zűrzavartól meg* ijedt és valamerre elfutott. A vágtató szarvas* csorda széles fekete sáros utat vágott az erdőn keresztül, az ijedt állatok minden gyengébb bokrot elgázoltak, összetörtek rohanó útjukban. Ebben a feketeségben csakugyan nyoma veszett Balázsnak és a remete hiába erőltette tekintetét és hallását, semmit se látott és semmit se hallott. Pedig a szél most pár percz óta teljesen lecsillapodott, a kizavart és lamentáló állatok is visszabújtak vackukba és fészkükbe és teljes csönd feküdt az erdőn. Semmi zörej se árulta el, hogy itt valahol a közelben ember járna. Hektor nyugtalanul szaladgált és szaglálódozott, végre egész határozottan nekivágott egy iránynak. Sámson majdnem futva ment utána. Egy helyen megállt, a földet szaglászta és egy darabig visszafelé futott. Tehát nem volt bizonyos, hogy Hektóra helyes nyomon jár-e? Mikor az eb újra útra kelt, már sokkal lassabb és bizonytalanabb léptekkel ment. Most a Sebes Szinyvár patakhoz értek, mely nem volt befagyva, mert ilyenkor, tavasz elején bővize lévén, még a rendesnél is gyorsabban folyik és nem áll be. Sámson csüggedten megállt, tudta, hogy most már igazán nem találja meg a nyomát ellenfelének, mert az bizonyosan nem került föl a hídra, hanem itt gázolta át a vizet. De hol ? Ennek a nyomát lehetetlen megtalálni ebben a sötétség* ben, hóesésben. Hektor belevetette magát a