Vasárnapi Ujság – 1921

1921-05-15 / 9. szám - Hampelné Pulszky Polyxena (arczképpel) 104. oldal / Élet- és jellemrajzok - Stynnes Hugó (arczképpel) 104. oldal / Élet- és jellemrajzok

9. szám. 1921. 68. évfolyam. .* J&IHK«^ VASÁRNA­PI ÚJSÁG. 105 A „kensingtoni ügy" egy kérvény volt a gyakorlati tudományok south-kensingtoni fő­­iskolájába való felvételre, melyet Lewisham egy vérmes pillanatában benyújtott. Hiány lévén Angolországban a gyakorlati tudomá­­nyokat előadó tanárokban; a közoktatásügyi kormányzat az említett nagy főiskolában in­­gyen oktatást és heti egy guineta ösztöndíjat helyezett kilátásba olyan megválogatott fia­­tal tanerőknek, a­kik bizonyos ideig e tár­­gyak tanítására kötelezik magukat, ha kis képzésüket befejezték. Dunkerley már több esztendő óta rendesen benyújtotta a kár=­gényét, de mindig hiába s példája nem lehe­­tett nagyon biztató Lewishamra. De Dun­­kerleynak nem voltak olyan zöldesszürke bi­­­zonyítványai, mint neki. Lewisham ilyenformán másnap minden ide­­jét, a­mi a „szolgálaton" kívül megmaradt, arra használta, hogy megszövegezett egy le­­velet, több példányban lemásolta és elküldte a különböző iskolai ügynökségeknek. A levél­­ben rövid, de méltó életrajzot adott magá­­ról és kiterjeszkedett nevelési és oktatási rendszerére. Végezetül bizonyítványainak és kitüntetéseinek hosszú és díszes sorozatát csatolta, mely nyolcz éves korában a jó ma­­gaviseletért kapott kitüntetésével kezdődött. Ennek az okmánynak a lemásolása jelenté­­keny időt vett igénybe, de szerénysége támo­­gatta őt. A napi órabeosztás gondos átvizs­­gálása után a déli szabad óráját „Levelezés" jelzéssel látta el. Arra a tapasztalatra jött, hogy a klasszikus és mathematikai tanulmányokban egy idő óta nem haladt eléggé­­ egy közbelüzete, melyet a levelezési rendszer szerint oktató vállalatnak a fasorban a Bonoverrel való ta­­lálkozást követő viharos napok folyamán be­­küldött, csúnyán átfirkálva „Elfogadható mér­­téken alul" jelzéssel érkezett vissza. Ez az eset annyira példátlan volt és úgy bántotta, hogy egy ideig azzal a gondolattal foglalko­­zott, hogy gúnyos levélben bosszulja meg magát távollevő tanárán. Azután a húsvéti szünet következett, mikor haza kellett men­­nie és a részletek gondos elhagyásával be kellett számolnia anyjának, hogy elhagyja Whortleyt. — Pedig ott olya­n jól ment a dolgod! — kiáltott fel az anyja. De a kedves öreg hölgynek mégis volt valami vigasztalása. Örömmel látta, hogy a fia nem visel szemüveget — elfelejtette ugyanis elhozni magával, — és így a komo­­lyabb optikai zavaroktól való félelme, me­­lyeket szűnt, fia esetleg tőle „örökölhetett", meg. Néha Lewishamot az őszinte megbánás érzése fogta el az ostoba kirándulás miatt. Ilyen hangulatban volt az ünnepek után, mikor a Vázlat rovatai revideálásának szüksége először tárta fel előtte teljes vilá­­a­gossággal, hogy mi a gyakorlati eredménye az első küzdelemnek azokkal a titokzatos és hatalmas erőkkel, melyeket a tavasz ideje szokott életre serkenteni. A sikernek és a hírnévnek az álmát nagyon elevenen és nagy szeretettel ápolta s az egyetemre való felvé­­telének, melyről régóta ábrándozott s mely az összes többi nagy dolgoknak a bevezetése lett volna, az elkerülhetetlen kitolása, mely lében valósággal éles fizikai fájdalmat oko­­zott. ben A dolgozatok javítása közben, tollal kezén felugrott és fel-alá kezdett rohanni a szobában. — Milyen őrült voltam! — kiáltotta. — Milyen őrült voltam! Földhöz csapta a tollát és dühében me­­rényletet követett el a szobája sarkában függő női arczkép, szalgaságának szemmel­ láth­ató tanúja ellen. Széttépte a képet és darabjait szanaszét szórta . . . - Őrült! Utána megkönnyebbült, mintha véglegesen szakított volna a történtekkel. Egy pilla­­natig merően nézte a véghezvitt pusztítást, azután „ostoba szerelmeskedést" mormogva, visszatért órarendjének átdolgozásához. A FÖLDMIVES SZÖVETSÉG GYŰLÉSÉNEK KÜLDÖTTSÉGE PETŐFI SZÜLŐHÁZA ELŐTT KISKŐRÖSÖN. SVÁB LEGÉNYEK BANDÉRIUMA. SÁRKÖZI SVÁB LEÁNYOK ÉS ASSZONYOK. A FÖLDMŰVES SZÖVETSÉG NAGYGYŰLÉSE HAJÓSON, KALOCSA MELLETT.

Next