Vasárnapi Ujság – 1921
1921-05-15 / 9. szám - Hampelné Pulszky Polyxena (arczképpel) 104. oldal / Élet- és jellemrajzok - Stynnes Hugó (arczképpel) 104. oldal / Élet- és jellemrajzok
9. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. _ 107 et. De valakit nem lehet oly könnyen megtalálni Londonban, mint Whortleyban. Egy egész délutánt azzal töltött, hogy megírjon és újra megírjon egy levelet, arra az esetre, ha Ethel czímét megkapja. Ha ugyan megkapja. Vigasztalan hangulatban kóborolta be a városkát s hét órakor útnak indult és hold fénynél nyomról nyomra bejárta az együtt megtett emlékezetes utat. A sötét pajtában úgy fordult és beszélt a sűrű feketeséghez, mintha Ethel jelen lett volna. Nagyon szép és kedves dolgokat mondott neki. A sárga=violás kis öreg asszonyt egy gyertya mellett az ablaknál ülve találta s áldozati hangulatban ivott meg nála egy üveg gyömbérsört. A kis öreg asszony kissé ravaszkodva a nővére után érdeklődött s ő megígérte, hogy legközelebb megint elhozza magával. „Mindenesetre elhozom magammal", mondta. A kis öreg asszonnyal való beszélgetés közben elhagyatottságának az érzése némileg enyhült. Azután a bizonytalanul csillogó ezüstös mezőkön át olyan melankolikus hangulatban tért haza, hogy szinte jól esett neki. Sokáig ez a hangulat volt úr felette, míg el nem érkezett a Whortleyból való távozásának az ideje. Leszedte a falról az életczélját jelző különböző írásokat és utasításokat és a sárga láda fenekére fektette őket, melybe könyveit csomagolta , főként a felvételi vizsga számára való könyvek voltak, melynek az időpontja bizonytalan időre kitolódott. VIII. A jövő az előtérben. Két és félesztendős időköz után a történet egy jóval érettebb Lewisham úrral folytatódik, aki már nem ifjú, hanem férfi, a törvény szerint is férfi és teljes huszonegy esztendős. A színhely többé nem a fák közé beágyazott kis Whortley, vörösre festett padjaival, parkjaival, rétjeivel, hanem London nyugati részének szürke végtelensége. A történet folytatása azonban Ethel nélkül indul meg. A megígért második levelet Lewisham úr sohasem kapta meg és bár az első londoni hónapok folyamán számos délutánt töltött Claphamban, ebben a kietlen emberrengetegben bolyongva, az óhajtott találkozás nem következett be. Végül, mint az az ifjúságnál történni szokott, mely oly csodálatosan tud gyógyulni testben, szívben és lélekben egyaránt, feledni kezdett. A „húsos» fazék" utáni küzdelem meglepő eredménnyel végződött. A zöldeskék bizonyítványoknak, úgy látszott, több értékük volt, minthogy egyszerű faldíszek legyenek és miután Lewisham már kétségbeesve lemondott róla, hogy valami alkalmazást kapjon hátralevő életében, egy nagyszerű kék okirat érkezett a közoktatásügyi hivataltól, mely elképzelhetetlen dolgokat helyezett ki a látásba. Londonba kerül és hetenkint egy guineát kap, hogy előadásokat hallgasson, olyan előadásokat, melyek legmerészebb képzeletét is felülmúlták. A nevek között, melyek szeme előtt felmerültek, volt Huxley, Huxley és Lockyer. Micsoda szerencse. Csoda volt-e, ha három emlékezetes esztendő folyamán a fényes jövő ismét az előtérbe nyomult. Méltóztassanak őt elképzelni a gyakorlati tudományok felső iskolájába vezető úton, az ott töltött harmadik esztendőnek a kezdetén. (Akkoriban az iskola a Royal College of Science nevet viselte.) Jobb kezében egy fényes fekete táskát hordozott, teletömve tankönyvekkel, jegyzetekkel és különböző eszközökkel a következő félév számára, baljában pedig egy másik könyvet tartogatott, melynek már nem volt helye a táskában. Ez a könyv arannyal volt szegélyezve és kötését barna papírboríték óvta gondosan a kopástól. Az eltelt időköz Lewisham úron a felső ajkán jelentkező nem túlságosan tolakodó, de mindenesetre kétségbevonhatlan bajuszában, termetének egy inchnyi megnövekedésében és kevésbbé önhitt magatartásában jutott kifejezésre. Már nem érezte magát az általános érdeklődés középpontjának, mint tizennyolcz éves korában; derengeni kezdett előtte, hogy nagyon sokan akiknek szemében az ő egyénisége lehetnek, teljesen közömbös. De ha kevésbbé volt is önhitt, viselkedésében sokkal több volt a bizakodás, mint ahogy olyan emberekében lenni szokott, akiknek jól megy a soruk. Öltözéke — egyetlen ruhadarab kivételével — mérsékelten fekete volt, gyászruha, melyet azonban a viselés némileg megkoptatott. A gyászt anyjáért viselte, a ki a történet folytatása előtt egy esztendővel halt meg és kis vagyonkát hagyott vissza, a melyet majdnem száz fonttal lehetett tőkésíteni s melyet Lewisham féltékenyen őrzött a takarékpénztárban. Csak az olyan nélkülözhetetlen dolgokra költött belőle, mint egyetemi tandíjak, könyvek és eszközök, melyekre ragyogónak ígérkező egyetemi pályáján szüksége volt. Pályája ugyanis az előzmények után, még a whortleyi baleset után is fényesen indult és lobogó láng gyanánt falta fel régebbi papírbizonyítványait. (Folytatása következik.) Csonka Magyarország— nem ország, Egész Magyarország— mennyország. KÉT MÉTER MAGAS KERÍTÉST UGRANAK ÁT. A KUTYA NYOMRA VEZET. A RENDŐR ÁLTAL LETETT TÁRGYAT A KUTYA NEM ENGEDI ELVINNI. KÜLÖNFÉLE RENDŐR-KUTYA TIFULOK. A BUDAPESTEN RENDEZETT KUTYAKIÁLLÍTÁSRÓL. - Rendőr kutyák.