Vasárnapi Ujság – 1921
1921-06-12 / 11. szám - Dante (képekkel). S. A. 124. oldal / Élet- és jellemrajzok
124 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam. DANTE. A művelt emberiség most a legnagyobb világépítők egyikét ünnepli : Dantét, abból az alkalomból, hogy bekövetkezett halálának hatszázadik évfordulója. Dante valóban egy világot épített fel és tett minden történelmi változásokat örök időkre túlélővé. A középkor egész világa, intézményei és eszméi, szervezetei és társadalmi szervei, a belőle kifejlődött erkölcsi felfogás és a talajában gyökerező emberi jellemek, az életnek egész stílusa és ritmusa ebben a korban, az emberi lélek lírai reagálása a kor benyomásaira, — minden, minden, amit középkor alatt értünk, benne van a Divina Commediá-ban és pedig olyan hatalmas tervnek következetes művészi keresztülhajtásával, a tartalmat örök érvényre összefogó forma olyan szigorú zártságával, amilyet az építőművészet nagy remekei között is alig találunk. Egy világot így összefoglalni a legnagyobb dolog, amit emberi szellem elérhet, a legközelebb áll a teremtés isteni művéhez. Csak az emberiség legmagasabb csúcsán álló szellemeknek sikerült : Homérosznak, aki a görög őskor egész életét fogta össze művészi formába két eposzában, Shakespearenak, a naissance - ember tökéletes ki are= világ= képét örökítette meg drámáiban, Goethénak, aki a modern embernek a teljes megismerésre való vágyából építette fel a világot és képet adott minden gazdagságáról. Mellettük az irodalomban csak Dante áll mint egyenrangú társ. A mi középkori ember mint valóban fontosat és a lényeghez tartozót átélt gondolatban és érzésben, szenvedésben és gyönyörben, bűnben és bűnhődésben, a maga korának egész filozófiája, a valláshoz és a vallás intézményeihez való viszonya, politikája és társadalmi életre, minden vágya és csalódása, a magánélet mindenféle vonatkozásai, öntudatra ébredő természeti szemlélete, misztikuma és fantasztikuma, — szóval minden, amiért érdemes egy kor életét megfigyelni s minden, ami az esetlegességeken túl az élet örök nagy egységébe kapcsolódik, — ott él Dante művében. És ott él mindezek mögött, mint az a közeg, amelyen keresztül az egész világképet látjuk, egy szinte emberfölötti emberi alak, akitől semmi sem idegen, a mi ember dolga és aki mégis fölötte lebeg mindennek, ami emberi : maga Dante, az óriási lélek, a szublimált emberi jelenség, akiben eszmévé kristályosodik szerelem, életöröm, bánat, hazaffiság és politikai szenvedély, forró és könyörtelen harag, zord szigor és szeretet olvadó ellágyulás. Megtisztultan és magas eszmei színvonalra emelve, de benne van a Divina Commediában a líra egész skálája. A nagy eposz a legnagyobb lírai költemény is egyúttal : a világkép roppant gótikus templomában csodálatos zene zeng, amely gyöngyözve permetezik óriás íveitől, karcsú, színekben gazdag ablakairól, kiharsog sötét zugaiból és áhítattal olvad fel mennyei harmóniákban oltárai előtt. Roppant gótikus templom, ez az érzés fog el,mikor a Divina Commedia énekeiben járunk. Szigorún a stílus törvényeiből adódó alapzaton épül föl s mindebből szervesen nő ki a homlokzata, a tetőzete az égbeszökő tornyokkal, hajójának belső berendezése és minden világítási hatása, — még a fantasztikus furcsa kis groteszkek sem hiányzanak róla. Ez is a kor jelleméhez tartozik : Dante kora az építészet nyelvén tudta még csak teljesen kifejezni magát, a költészetnek akkor kezdett csak megoldódni a nyelve — épen Dante oldotta meg — a festészet és szobrászat még csak halványan sejtette bilincseit és még nem mert bele merülni ősforrásába, a természetbe, a zene még csak félve és halk zengéssel hangolta hangszereit, hogy kilépve a templomból magába ölelje a természet és élet minden ritmusát. Csak az építész merte és tudta a maga szimbolikus nyelvén kifejezni mindazt, amit látott és gondolt és érzett, csupán a művészi stílusörvény által megkötött szabadsággal. Formai alkotói elvet csak az építésztől kaphatott Dante, — innen művének mindenekfelett architektonikus jellege. És innen első pillanatban zord és fenyegető komorsága, amely csak akkor oldódik fel előttünk, ha részleteibe lélekkel behatolunk, mint ahogy a gót templom komor sötétsége is csak akkor derül fel, ha apróra vizsgáljuk az ablakok színes üvegjein keresztülszivárgó napfény szikrázó, derült küzdelmét a sötétséggel, az ívek és oszlopok nyúlánk elegancziáját, az oszlopfejek furcsa figuráit, mind azokat az elemeket, amelyekbe a művész életöröme és önmagában való gyönyörködése elbújt egy örömeit rejtegető kor komor pillantása elől. Dantét komor és zord szellemnek szokták felfogni, pedig csak zárkózott és komoly, a lénye tele van az élet és az emberiség szeretetével, bensőséges gyönyörködni a tudással. A lemondó pesszimizmus idegen tőle, ő az élet pártján áll, amelyet minden sötétségével, szenvedésével és bűnével együtt mindenek felett szeret. S. A. DANTE: A FŐVÁROS DÍSZKOCSIJA, MELYEN GRÓF APPONYI A VIGADÓI ÜNNEPÉLYRE MENT. GRÓF APPONYI ALBERT HETVENÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPJÁNAK ÜNNEPE. DANTE SZÜLŐHÁZA FIRENZÉBEN. DANTE SÍRJA FAENNÁBAN.