Vasárnapi Ujság – 1921
1921-06-12 / 11. szám - Viscount James Bryce (arczképpel). Balogh József 128. oldal / Élet- és jellemrajzok
128 g ot kezdeni ? Hiába, felfordult a világ, semmi sem megy a régi kerékvágásban." .. . Beszéli aztán, hogy a sír bizony néha hónapokig nem lát vendéget, a falu népe azonban tudja jól, hogy milyen híres ember nyugszik alatta. Tudja, hogy a 80-as évek elején tartott ünnepek előtt néhány pesti úr felásatta s benne apró,cseprő tárgyakon kívül egy bársony kocsma és mente foszlányait találták, meg egy „szép czifrázatú, aranyos kardot", de ezt se vitték magukkal, hanem fehér gyolcsba takarva valamennyit visszahelyezték a hamvak közé. Dél felé járt már az idő, amikor végre elbúcsúztunk a sírtól, Petőfinek a Vajda Péter halálára írt szép elégiájából idézgetve magunk között „a hon nem=hálás kezéről" meg a „feledésnek tüskebokráról", a mi mind-mind ma sem egészen időszerűtlenül hangzik felénk itt- ott egy század távolából ... A fájdalomnak azonban nincs mindig leverő hatalma. Katharázisaink tüzének hányszor inkább fölemel, semmint lesújt bennünket, sőt felemelkedés sünk tiszta magasából az utat is megmutatja, hogy merre felé tartsunk áldozatunkkal... íme a Bessenyei példája! Oly korban lép föl, a melynél Mohács óta szomorúbb szakasza aligha volt a magyar történelemnek, a mikor nemcsak a nemzeti öntudat, hanem a nemzeti lélek is haldokolni látszott, a mikor szivünk , nyelvünk idegenné vált s vele ,együtt fajiságunk is romlásnak indult. És ő éppen ekkor állt elő, hogy új epokhát nyisson előbb az irodalomban, majd hódító eszméi révén egész társadalmi és politikai világunkban. Szabad-e hát akkor kétségbeesni vagy kishitüsködni minekünk? Szabad-e szárnyaszegetten dideregni a jövő kapujánál, hisz lelkünk, szellemünk nem ment idegenbe, eszményeink és reményeink, szellemi és kultur ® javaink csaknem mind érintetlenül maradtak. E hittől áthatva siettünk vissza a kocsik ® hoz s folytattuk tovább az utat emelkedett tebb szívvel, és már az 0 jegyében. (Debreczen.) Pap Károly. VASÁRNAPI ÚJSÁG, 12. szám. «1921. 68. évfolyam. VISCOUNT JÄMES BRYCE. Mielőtt a trianoni béke angol törvénnyé vált, az angol felsőház vitája során a lordok egy csoportja még egyszer felemelte tiltakozó szavát egy olyan békeszerződés ellen, amely egy nemzet ezeresztendős egységét bontja meg s egyben oly erkölcsi és szellemi értékeket semmisít meg, amelyek az ezred éves múlt, jog és munka erején éltek és élnek ma is. A Lordok 7-iki ülése és Viscount Házának 1921 május James Bryce neve ezzel helyet kapott a magyar nemzet történetének lapjain. Nyolczvanhárom esztendővel vállán szállt síkra igazunk védelmében Bryce, aki ezzel a cselekedetével hat évtizedes közpályáján vallott eszméihez és elveihez hű maradt. Mint tudós, tanár és író, mint képviselő, államtitkár és miniszter, nagykövet és főrend a Victorian Age dereka óta szolgálja a XIX. század angol liberalizmusának ideáljait. Ezek az ideálok számára nem a „demokratikus"-nak nevezett politikai tömeguralom felszínes és tartalmatlan jelszavai, hanem tudásban, erkölcsi világfelfogásban és mélységes emberiességben gyökerező élő és ható elvek. Pályájának kezdete már szokatlan : huszonhat éves korában — 1864-ben — összefoglaló, nagy történeti munkával lép a tudományos világ elé, — olyan életkorban, amelyben mások még a részletkutatásoknál sem tartanak. Ezt a munkáját máig is fő művének tekintik: ,,A római szent birodalmat", amely angol nyelven számtalan kiadást ért, minden műveit nyelvre lefordították, így magyarra is (1902-ben adta ki a Magyar Tud. Akadémia). Tudományos műveinek sorában különösebb figyelmet érdemelnek : az Egyesült Államokról szóló nagy munkája („The American Commonwealth"), két hatalmas kötet jogi és történeti essay, egy Dél-Amerikáról szóló könyv s végül aktuális világpolitikai kérdésekről írt dolgozatai, amelyek a háború alatt és a békekötések idején jelentek meg s amelyekről ma még nem számolhatunk be. Politikai pályája az oxfordi egyetem római jogi katedrájáról 1886-ban az alsóházba hívja. Hat évvel utóbb külügyi államtitkár s ez időtől fogva majd minden liberális kormány alakulásban részt kap, mígnem 1907-ben kiválik a politikai életből, hogy hazája diplomácziai képviseletét vállalja el Washingtonban. Ez állásában megmaradt a háború kitöréséig. 1914-ben viscount és a lordok házának tagja lett. Említésre méltó, hogy Viktória királynő kedves emberei közé tartozott, aki különösen német nyelvtudását becsülte meg benne: ezen a nyelven hosszasan szokott volt Bryce-szel vitatkozni. Álljon itt két idézet annak tanúságaképp, hogy Bryce magyarbarátsága nem mai keletű. „A Római Szent Birodalom" magyar fordítása elé 1902-ben e sorokat írta: „Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy első történeti munkámat most magyarra fordították , hogy ezúton ismerkedik meg vele az a nép, melynek politikai géniuszát s fennkölt nemzeti szellemét mindenható lélekkel bámultam és már gyermekkorom óta a legélénkebb érdeklődéssel kisértem az 1848/49^ eseményeket és később az alkotmányos küzdelmeket, amelyekben a nagyhírű Deák Ferencz állott a nemzet élén. E könyv megírása óta (1862) sok dolog történt, Európa térképe tetemesen megváltozott. Magyarország ismét hatalmas, alkotmányos állam lett és fontos helyet foglal el a modern nemzetek közt. — A magyarok, akik a középkor kezdetén a legelsők voltak szabadságuk kivívásában a világmonarchia követeléseivel szemben, most, hogy becsülettel nagy nemzetet alkotván, önálló tételük szilárd alapon nyugszik, szintén higgadtan és enyhén, menten minden politikai és faji elfogultságtól, ítélhetnek arról a világbirodalomról, amely mindig inkább eszme, mint valóság volt." 1903-ban pedig a mű magyar fordítójához intézett levelében ezt írja : „Hálásan köszönöm, hogy munkám átültetésén fáradozott s hogy a fordítást szíves volt elküldeni. Mennyire sajnálom, hogy nem volt lehető nemes magyar nyelvük tanulmányozását folytatnom, melyet egykor, sok év előtt, tanulni kezdtem ... A bámulat, amelyet a magyar nemzet és története iránt 1848,49 óta mindenkor éreztem, még nagyobb tisztességgé teszi szememben, hogy könyvem most honfitársai számára anyai nyelvükön jelenik meg." Dr. Balogh József: A SZERELEN ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor. Egy chelseai címet kaptak, hogy ott találkoznak. A ház, ahova Lewisham érkezett utolsónak, meglehetősen nagy volt és oly teljesen előkelő színezetű, hogy szinte zavarba ejtette őt. Kalapját a tágas, színekben gazdag előcsarnokban egy zöld díszítésű szalma kalap mellé akasztotta. Egy nyitott ajtón át fejedelmi dolgozószobát pillantott meg, könyvszekrényekkel, rajtuk fehér márvány VISCOUNT JAMES BRYCE. A HARANG FELSZENTELÉSE. ÜNNEPI MENET A HARANGGAL A TEMPLOM FELE. HARANGSZENTELÉS KISMAROSON. A háborúban elvett harangok helyett már kezdenek újakat csináltatni. •••••••••••••••••• Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A.men.