Vasárnapi Ujság – 1921
1921-06-26 / 12. szám - Bán Aladár: A szabad finn nemzethez 136. oldal / Költemények
124 124 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam. Barna szíve nagyot dobbant. Tehát a gordonka utat talált ez ártatlan szív mélységeibe és felhozott onnan egy gyöngyszemet. De kiért hullott e könny ? Kit sirat ez a leány ? Az ő sötét reménytelenségét ? Igen, az ő keserű végzetét siratja, anélkül, hogy sejtelme lenne róla. A görög Isten egyszerre olyan szegény ördögnek érezte magát, hogy legjobban esett volna neki sírva fakadni. Szédület fogta el, nem tudta, hogy perczek vagy órák óta ül-e itt, vagy hogy ragyognak-e még a csillagok, avagy talán már a nap is fölkelt? Idő és távolság összefolytak előtte és ereje újra elhagyta, a keze lehanyatlott, a muzsika A kislány ámulva megszünt, jártatta körül tekintetét. Ö úgy hallotta, hogy itt valaki panaszkodott és jajgatott. Valaki, aki nagyon boldogtalan. De ki az, és kinek panaszolja búját ? Keblére szorította a kezét, ott bent nagy volt a nyugtalanság és a zavar. Úgy fájt a szíve. Nagy csöndesség volt a szobában, mindenkinek az arczán bizonyos feszültség látszőtt, mintha valamennyien a tova osomó édes melódiák után figyelnének. Még András is csodálattal nézett az öccsére, akit soha így játszani nem hallott. Persze a missz volt a legelső, aki a prózai hangulatba visszaesett, hangos üdvkiáltásokkal megrohanta Barnát és hatalmasan megrázta a jobbját. Klárika, csak ennyit mondott és ezt is nagyon nehezen tudta elmondani : Köszönöm, nagyon szép volt. Azután lehajtotta a fejét és némán tekintett maga elé. — Ha méltóztatnának egy kis zongorázással szerencséltetni bennünket, szólt a nagytiszteletű úr, aki azt hitte, hogy az udvariasság megköveteli e kérelem előterjesztését. Ravaszul úgy tett, mintha e kérését az angol leányhoz intézné, de alattomban Klárikára vetett egy alázatos pillantást. E pillanatban ütött a régimódi öreg fali óra, melyről több láncz és vasnehezék lógott le mint tíz gályarabról (ehhez képest az ütése is kínos nyekergésből állott, mintha panaszkodnék az elviselhetetlen terhek miatt). A missz odapillantott és elsikoltotta magát : Bocsássanak meg, de nem lehet. Jeszi szus Mária, hogy elrohant az idő, Klárika gyerünk, mert a báró úr nyugtalankodni fog. Klárika fölrezzent és álmatagul körül tekintetét. Most a szomszéd hordozta szobából egy patkós csizma nehéz kopogása hallatt szőtt és egy férfihang szerencsés jóestét kí*vánt. Pifkó bácsi kisietett, de pár percz múlva visszatért és aggodalmas arczczal jelentette, hogy az eklézsia kurátora van itt, a ki most hozott a sztregovai erdőből a papának egy szánra való fát és bocsánatot kér, hogy nem hozhatott többet, de nem bírta tovább tartani a lovait, mert azok nagyon nyugtalanok lettek az erdőben hirtelen föl hangzott farkasugatástól. Hol történt ez, apus? kérdezte András. — Éppen ezért szólok, mert azon a részen hallották a farkasokat ugatni, ahol a méltóságos kisasszonyok útja átmetszi a sztregovai erdő csücskét. — Jesszus Mária ! rikoltozott a missz, —• most már hogy megyünk haza ? Késő van és egészen besötétedett. Istenem, Istenem, mit csináljunk? Üzenni kéne a báró úrnak, hogy küldje értünk a fegyveres vadász* legényeket. Most megszólalt Barna, aki eddig And* rással halkan beszélgetett . Én fölöslegesnek tartom, hogy a méltóságos urat megijesszük, ellenben én, András bátyám és Szűcs tanítótársam a kurátor úr számán önöket hazáig el fogjuk kisérni. Fegyverrel el vagyunk látva jól és nem lesz semmi baj. Megelégszenek ennyivel? Köszönettel elfogadjuk, — felelt Klárika, majdnem vidám hangon és mosolygó arczczal. • — Istenem, — nyöszörgött a missz, elég lesz három ember egy farkascsorda elé? Oh kedves missz, itt nem szoktak olyan nagy csordákban járni a farkasok, mint Kanadában, legfeljebb három* négy farkasról lehet szó., felelt Barna és már szalasztotta Andrást, hogy intézkedjék, — és ön fél missz, aki már a kanadai farkasoknak is a szeme közé nézett ? Igen, néztem, de a montreali állatkert* ben, kottyantotta ki a misszi — miszter Uzonyi, mert ön ezt a nagy felelősséget vállalni értünk ? Uzonyi Barna csak ennyit mondott rá: Merem. És mikor ezt mondta, ránézett a kislányra, a kislány ránézett a fiúra és mind a kettőnek a szeme ragyogott. Őt fogom védelmezni, gondolta az egyik. Ő védelmez engem, — gondolta a másik. A vélt közös veszedelem megint közelebb hozta őket egymáshoz. És ez oly boldoggá tette őket. Az urak elfutottak fegyvereikért, Klárika pedig Pifkó úrral a karácsonyi ünnep dolgában kezdett tárgyalni, majd átvette tőle a karácsonyi ajándékok gondos listáját. Ez alatt előjártak a szánok, a kurátor fáradt lovai helyett azonban maga a bíró fogott be egy hosszú szánba két pompás paripát,me lyeket ő maga hajtott. Nemsokára előkerültek az urak is, hatalmas bekecsekben, állig fölfegyverkezve. Huh! De félelmesek maguk! tott Klárika és tapsolt jókedvében, — kiál* nézze csak missz, olyanok mint a kanadai jeges* medve=vadászok. De a misszt nem lehetett földeríteni, gye* rekes félelemmel topogott ide-oda és nyafo* gott vékony hangon. Mondja csak édes Uzonyi, sipogott az angol lány, — veszedelmesek ezek a ma* guk farkasai ? Oh dehogy, — felelt Barna, — ezek tulajdonképpen Sámson báró vadaskertjéből való szelídített farkasok, melyek minden reg* gel megjelennek a kastély alsóudvarában, ahol meleg tejet kapnak. (Folytatása következik.) HEGEDŰS LÓRÁNT PÉNZÜGYMINISZTER LEÁNYÁNAK HEGEDŰS JOLONKÁNAK ESKÜVŐJE OCSKAY SÁNDORRAL AZ EGYETEMI TEMPLOMBAN eMF.^/í; X ví,\fj; Ciy.'i § CgX^NgVl íj, X <<y fry X XíjX fy X g\ < íxXX CjXXxS' Xx^XX, §X íj ffj..!, XÍ í; ^V&J- ^^^y'^X^^^^g^^X^^^^g^^x^s^^xSÍX^v®^' Ide>.,en szellem árnyékán borongtál Hét századévnek hossz u éjjelén S a félénken derengő csillagoknál Hajnalt ígért a biztató remény. Idegen érdek súlyos lárma nyomta Kemény nyakad és izmos vallódat . De nem feledted: nem lesz soha szolga, kiben szabad az érzés, gondolat. Idegen zászlót szolgált hősiséged S babérodat más hordta homlokán, Csak szenvedés jutott cserébe néked S a krónikákban pár jó szó talán. Kéregkenyér, darócz, viskó homálya — Ez volt a bér, hogy véred árja hullt ; De nem feledted : nem lesz koldus-árva, Kinek számára kincset rejt a mult. Idegen szó hideg zenéje zúgott Füledbe kábán sok száz éven át Túlharsogón a lágycsengésü hangot, Mit bölcsődnél dalolgatott anyád. S még fiad is, ha téged énekével Dicsért, idegen szót súgott feléd ; De nem feledted : nem nézr úl a nyelv el, Min Väinämöinen zengte énekét!. .. S nem némult el! csodás szép dallamával Millióknak ajkán szól ma győztesen, Erdők, tavak fölött csapongva szárnyal Es átröpűl a zajló tengeren. Költők, írók, tudósok szíve-lelke Föltárul a világnak általa, s benne S ha dalra olvad, úgy cseng, mintha Ezüst hárfának húrja szjólana. A SZABAD FINN NEMZETHEZ. (Setäld Emilnek.) S az idegen zászló, mely árnyba vonta Neved, ott fekszik ím a porba' már, S az összegyöngyölt lobogó kibontva Fönn leng a légben, mint a sasmadár. A honi zászló kék-fehér színével Vigan lebeg a tiszta ég alatt Hirdetve, hogy eltűnt a zordon éjjel És földerült a rég várt pirkadat. Hogy itt a rég, mely messzi űzi tőled Az idegen szellemnek föllegit, S földobbanó szivedben újra éled Az elnyomott erő és büszke hit, A büszke hit, hogy tenmagadba Mindazt, mi népet boldoggá tehet, hordod S mig e hit él, lehet kemény a sorsod, El nem temethet semmi tégedet!... A te zászlód, Testvérünk, fenn lobog hát És mi örömmel üdvözöljük őt Meghajtva népünk gyászos trikolorját A kék-fehér szín lobogó előtt, Széped hazánknak roncsain búsongva Feléd nézünk, s reményünk újra kel. Példád tanít : a nép, mely eltiporva Remélni, bízni tud, nem veszhet el ! . .. Bán Aladár.