Vasárnapi Ujság – 1921
1921-06-26 / 12. szám - A herendi porczellán (képekkel). Siklóssy László 137. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
1 12. szám, 1921., 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 137 A HERENDI PORCZELLÁN. Iparművészeti múzeumunk herendi porczellánokból kiállítást rendezett. Valóban nem lehetett jobb időpontot találni erre, mint a mait, amikor fél szemünkkel a múltba, fél= szemünkkel a jövőbe nézünk, hogy új viszonyaink közt új alapokra helyezkedjünk s az ipari lehetőségek számára is perspektívát nyissunk. A magyar keramika története dicsőséges, de szomorú fejezet. Körülbelül a XVIII-ik század közepétől a XIX-ik század közepéig húzódik el az a száz év, amely megérdemli, hogy a világ keramikájának történetében — ahol eddig még alig tudnak róla — Magyarországot méltó helyre juttassa. Mert páratlan az ipar iránti az a lelkesedés, amily ez alatt a száz év alatt az országban hol itt, hol ott gyuladt ki és keramikai kemenc czékben égett tovább. A lelkesedés időközben makacssággá alakult át, amely nem akart hinni abban, hogy a bécsi kormány nemzeti gazdasági politikája hol nyíltan, hol alattomosan minden erővel arra törekszik, hogy Magyarország az ipar terére ne válhassék versenytársává Ausztriának. A régi ambicziózus gyárak megszűntek vagy megszűnőfélben voltak ; apró epigonok folytatták csak, még mindig makacsul, a munkát. Egy elhatározott, nyakas emberre volt szükség, hogy ezt a haldokló ipart megmentse. Ez a gondviselésszerű ember, akikről ma már megállapíthatjuk, hogy pótolhatatlan összekötő kapocs volt a magyar keramika múltja és jelene között, Fischer Móricz volt. Fischer Móricz 186o=ban született. Keramikus családból származott, a mely 1alán, a régi magyar fnyence-gyártásnak egy kiváló fészkén dolgozott nemzedékről=nemzedékre. 188-ban Pápán működött, mint az ottani fayence-gyár bérlője. Ez időben hívta Esterházy Károly gróf Fischert Herendre, hol az agilis ember csak hamar meglepetésekkel szolgált nemcsak az ország, de az egész világ számára. Eladdig magyar porczellán, eltekintve a holicsi, pápai és regéczi gyár alig számba vehető kisérleteitől, ismeretlen fogalom volt a kettős főváros előtt. így történt, hogy valósággal szemfényvesztésszerűen hatott, a mikor Fischer Móricz az 1842. évi első magyar iparmű - kiállításon gyártmányaival Pesten megjelent. Maga Kossuth Lajos választmányi aligazgató mondja el a herendi gyárnak ezt az első kiállítási szereplését imígyen : „Herczegi asztal számára készült s herczegi asztal igényeinek is megfelelő gazdagon aranyozott, nemkülönben egyszerű festett szegélyű tálakon s tányérokon kívül két gyönyörű virágtartós edény ; továbbá egy 29 hüvelykenyi hosszúságú aranyzott haltál, minő a külföld legelső porczellángyáraiban is a nem mindig sikerült legköltségesebb művek közé számíttatik, valának a herendi porczellán- gyár műpéldányaiul kiállítva . .."" A továbbiakban maga Kossuth mentegeti a műbírálatot, amely összehasonlítás lehetőségének hiányában kénytelen volt szigorú lenni a herendi gyárral szemben. Így esett, hogy Fischer csupán bronz emlékpénzt kapott, holott például Szerecsen Dénes, aki Rozsnyóról egy darabka fekete festéket küldött be, arany-érdempénzhez jutott. A vékony hivatalos elismerésért azonban nyilván kárpótolta Fischert a közönség általános bámulata. Már az első szereplése megmutatta, hogy Fischer nem elégszik meg a köznapi kívánalmak kielégítésével, hanem magasabb ambicziói vannak. Ezeket akkoriban is nyomon követte az üzleti gond. Mindenekelőtt gyárának megnagyítására gondolt és 1843-ban öt hónap alatt meisseni mintára egy két részre osztott új kemenczét építtetett. Ezen közben gyártelepét is megnagyította, ami ben nagy segítségére volt az ottani birtokos, Barcza Pál, aki 4000 négyszögöl telkét évi 1 frt 30 krajczár színleges bér mellett engedte át és kötelezte magát arra is, „hogy azon esetre, ha a gyártulajdonos majdan birtokképességgel felruháztatnék, a fentebbi 1 frt 50 krajczárnak megfelelő tőke lefizetése mellett a telket tulajdon gyanánt is kész átengedni." Maga Fischer ezidőben kijelentette, hogy gyára évenként 50,000 pengőforintnyi értékű árut fog termelni, egyszersmind számítást ejtett meg arra nézve, hogy miként viszonyulik a feldolgozott nyersanyag értéke az előállított árú értékéhez. E szerint 6 forintnyi értékű anyagból 11 o forintnyi értéket tudott előállítani. Szóval úgyis mint iparművész, úgyis mint üzletember, a legszebb jövő elé nézett. Részt vett jótékony akciókban és már pesti raktárát készült berendezni, amikor 1843 áprilisában kész árúraktára, ebben a pesti raktár felszerelésére szánt anyag is, mintegy 12,000 martalékává lett. pengőforint értékben a tűz E szomorú eseményt Fischer egy sztoikus művész nyugalmával örökitette meg keramikáin, — ezek egy-egy szép példája az Iparművészeti Múzeumban és a Műegyetem gyűjteményében maga a gyár biztosítva is volt, egyik baj mégis követte a másikat: Fischer számításai nem váltak be. A nehézségeket azonban vasakarattal küzdötte le. Minden hazai és külföldi kiállításon részt vett. Sikert siker követett. 1851-ben már a londoni világkiállításon, 1853-ban a new yorki világkiállításon, majd ismét a londoni és 1867-ben a párisi 1862-ben kiállításon vett részt. A párisi kiállításra küldött darabok nemcsak technikájukkal, de monumentalitásukkal is meglepték a szemlélőt. A siker és elismerés csak növekedett az 1873. évi bécsi világkiállításon. A bécsi siker azonban már hattyúdala volt a gyárnak. Az akkor beköszöntött gazdasági válság, a „nagy krach", alapjában megrendítette a gyárat s a 73 éves Fischer Móricz, már nem állítani. A gyár e dekadens tudta azt talpra, idejének története, ép úgy, mint megalakulásáé, az eredeti iratok alapján még megírásra vár. Ez a korszaka is lehet érdekes, de mindenesetre nagyon szomorú. Tény az, hogy 1876-ban Fischer Móricz kiszorult szeretett gyárából négy évre rá meg is halt, aztán az állam közbenjöttével egy részvénytársaság vette át a gyárat. A gyár jelenleg Fischer Móricz unokájának, Farkasházy Jenőnek kezében a régi tradícziókat követi és remélhetőleg még újabb felvirágzásnak néz elébe. Siklóssy László: NAGY VÁZA DOMBORÚ VIRÁGDÍSSZEL 1846-BÓL NAGY FEDELES VÁZA KÍNAI MODORBAN 188-BÓL. JÓKAI MÓR RÉSZÉRE KÉSZÜLT REGGELIZŐ KÉSZLET 1862-BŐL. A GYÁR ÉGÉSÉNEK EMLÉKÉRE KÉSZÜLT DÍSZTÁNYÉR 1843-BÓL.