Vasárnapi Ujság – 1921

1921-06-26 / 12. szám - A végtelen kicsiny világa 139. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak

12. szám. 1921. 68. évfolyam. 0 VASÁRNAPI ÚJSÁG. _ _ 139 BUGACZI KÉPEK: mikó kihúztam a dugót, hogy mondok meg, szagulom a csutora belsejét, nincs-e eőzetes szaga, hát még a lélegzetem is elüt. — Ha a mindenit! A halál kiugrott a csutorából, nagyot kurc­jantott, oszt ekezdett tánczúni, mind a for­­gószél. — Tyuhaj! — verdeste össze a bokáját — kipihentem magam. Most aztán kedvembe vagyok. Lesz aratás! Lekapta a szegfű a kaszámat, oszt futóra! Megáljon be! — kiáltottam utána kjet­­ten, de lesz a halál eszalatt, hogy azóta se láttam, a következő héten oszt kiütött a háború. Kormos Nagy István az emberek felé fordult: — Hát most má elhiszik=c ketek, hogy én csinyltam a háborút? Péter bácsi elnevette magát : — Álmoztad te ezt! Kormos Nagy István szeme megvillant : Mér? Tán nem hiszi e? — Nem ám! Mer a­ nem igaz! —, Igazsága van! bic­czentett mérge­­sen Kormos Nagy István. — A háborút ujánok csinylták, a­kik ráértek, oszt kipi­­henték magukat, mind a halál a csutorába. Mégegyszer végignézett a tömegen, aztán kemény lépésekkel megindult a falu felé. A VÉGTELEN KICSIM VILÁGA. A radioaktivitás felfedezésével rövid idő alatt egészen új kémiai tudomány alakult ki. Míg a klasszikus kémia az atomokat az anyag legkisebb, oszthatatlan részecskéinek tartotta, melyek úgyszólván hozzáférhetet­­lenek a közelebbi tudományos kutatás szá­­mára, újabban rá kellett jönnünk arra, hogy ne tekintsük őket pusztán az anyag végte­­len kicsiny­, egyszerű parányainak. A rádium spontán sugárzása és bomlása sejttette elő­­ször, hogy nem szabad őket ily egyszerűen elintézni s egyúttal meg is adta a módját annak, hogy milyen úton ismerhetjük meg azt a végtelen kis világot, melyet az elek­­tronok világának nevezhetünk. Lassanként kiderült, hogy minden atom önmagában véve bonyolult kis rendszer, me­­lyet az atomnál is kisebb elemek, az elek­­tronok alkotnak. Minden atomnak van egy magja, mint a Nap a naprendszerben. Ez a mag pozitív elektromossággal töltött anyag. A mag körül elektronok keringenek s ezek az elektronok már nem anyagból valók, ha­­nem szabad, anyag nélkül való negatív elek­­tromos töltések, tiszta színű energiák. Az elek­­tronok körben keringenek a pozitív mag kö­­rül, mint a bolygók a Nap körül és stabilis rendszerben maradnak minden egyes atom­­ban. A különböző kémiai elemek atomjai abban különböznek egymástól, hogy más- más számban vannak bennük elektronok és ezek más és más pályákban száguldanak a mag körül. Kezdettől fogva bizonyos volt, hogy az elemek atomsúlyai valamilyen arány­­ban vannak az atomokat alkotó elektronok számával s az önmaguktól bomló magas atomi súlyú radioaktív elemek bomlása rávezetett arra, hogy az atomok rendszerét ne tekint­­sük örök, megbolygathatatlan rendszereknek. Az új atomelmélet nagyjában köztudo­­mású lett már. Mindenki tudja, hogy a fizika és kémia milyen hatalmas lehetőségek elé került, mikor kiderült, hogy ilyen szoros összefüggés van az anyag és az energia kö­­zött, vagyis, hogy az anyag tulajdonképen elraktározott energia és így meg kell lenni annak a lehetőségnek, hogy ezt a parányi helyen felraktározott energiát tetszésük sze­­rint felszabadíthassuk és felhasználhassuk. Csak egy példát mondunk ennek a jelentő­­ségére. Egy kilogramm szén a rendes elégése­kor 7000 kalóriányi hőenergiát ad. Ha vi­­szont fel tudnánk szabadítani ugyanennek a szénnek az atomjaiban felraktározott ener­­giáját, akkor egyszerre 20 billió kalóriányi hőenergiát kaphatnánk belőle. Ezt az adatot az atomsúlyok viszonyából és a rádium ener­­giasugárzásának megméréséből számították ki s ez a számítás volt az első lépés az ato­­mok szerkezetének elméleti úton való meg­­állapítása felé. Mondanunk sem kell, hogy közvetlen megfigyeléssel nem vizsgálhatjuk meg egy-egy atom belső szerkezetét, hiszen például a héliumatom átmérője 17 százmil­liomod milliméter, tehát nincs az az ultra- mikroszkóp, mely megfigyelhetővé tenné ezt az igazán végtelen kis Az elméleti számítások apróságot, azonban pótolják a megfigyelést és az atomok szerkezetének megállapítása a legújabb időkben oly csodá­­latos eredményekre vezetett, a­milyeneket pár évtizeddel ezelőtt a legmerészebb kép­­zelet sem mert volna álmodni. Ezek mellett az eredmények mellett eltörpül az a siker, hogy számokban tudjuk kifejezni a láthatat­­lanul kicsiny, megfoghatatlan atomok nagy­­ságát, mert hiszen az elmélet még tovább ment, ebben a parányi atomban magában is tudott méreteket és sebességeket meghatá­­rozni. Az egyes elemek atomjainak bonyolultsága magától értetődően lgaz, mert a nagyobb növekszik az atomsúlyú atomsúly azt jelenti, hogy mindig több és több elektron kering az­­ atom magja körül. A legegyszerűbb rendszer tehát a legkisebb a hidrogéné, utána atom­súlyú elem atomja, a héliumé. Ezeken kezd­­ték el a vizsgálódást, minek eredményei bi­­zonyára mindenkit csodálkozásba ejtenek. Néhány példát mutatunk itt be, vázlatos rajzzal illusztrálva s ezek a példák eléggé bizonyságát teszik majd annak, hogy a ter­­mészettudomány mily hatalmas biztonsággal győz le minden korlátot, a­mit a természet állított a kutató emberi elme elé. A hidrogén atomja a legegyszerűbb szer­­kezetű. Egyetlen elektron kering benne a pozitív elektromos töltésű­ mag körül, mint az 1. rajz mutatja sok százmilliós nagyítás­­ban. Az elektron pályájának" sugara 0*55 ezermilliomod milliméter s ebben a parányi körben­ oly gyorsan kering az elektron, hogy egy másodpercz alatt 6200 billió keringést végez el. A­­ kis kör kerülete 6200 billió. Sorba véve 21 és fél métert tesz ki, tehát az elektron a kicsinységéhez képest igazán szé­­dületes sebességgel mozog,­ ha egy másod­­percz alatt teszi meg ezt az utat. Ha átszá­­mítjuk ezt az arányt a Nap-Föld rendszerre, akkor azt találjuk, hogy a földnek négy­ trilliószorta nagyobb sebességgel kellene ke­­ringenie a Nap körül, hogy a hidrogén-atom elektronjához hasonlítson. Ez annyit jelent­ ­ A TÖRZSGULYA EGY RÉSZE. GULYÁSOSHÚS FŐZÉS. A hidrogén-atom.

Next