Vasárnapi Ujság – 1921
1921-06-26 / 12. szám - Rabindranath Tagore (arczképpel). Zoltán Vilmos 140. oldal / Élet- és jellemrajzok
140 VASÁRNAPI ÚJSÁG, 12. szám. «1921. 68. évfolyam. zenc, hogy a Föld egy másodpercz alatt körülbelül 350,ooo-szor kerülné meg a Napot, míg most egy esztendőre van szüksége ahhoz, hogy egyszer elvégezze keringését. A héliumatom egy fokkal bonyolultabb a a hidrogénatomnál. A mag körül két elektron kering ugyanabban a körpályában. A pálya sugara 6 12 ezer milliomod milliméter és az elektronpár csak 1460 billió keringést végez másodperczenként. A lithium-atomnál tovább bonyolódik a rendszer. Először is két elektron kering ugyanazon a pályán, melynek nyara csak 6 i6 ezer milliomod milliméter s másodperczenként 50,000 billió keringést végeznek el. Körülöttük egy harmadik elektron van, mely a 99 ezer milliomod milliméter sugarú körben kering másodperczenként 4000 billiószor. A beryllium atomjaiban két pár elektron szerepel két pályán. A belső pár pályasugara 6 17, a külső páré 6 1S ezermilliomod milliméter. A belső pár keringési sebessége 8800, a külsőé 1300 billió keringés másodperczenként. Ez a pár adat elég jellemző az új kémiai kutatások eredményeire. Képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen az atomok szerkezete és elképzelhetjük, hogy milyen bonyolult nyüzsgés mehet végbe például a rádium minden egyes atomjában, amelynek atomsúlya közel háromszázszor akkora, mint a hidrogéné. A rendes elemeknél az elektronok és a mag egyensúlyban vannak, szinte elképzelhetetlen erő tart vissza minden egyes elektront az atom rendszerében, hiszen tudvalevő, hogy ezt az egyensúlyt szinte lehet tétlenség megbontani. A legújabb kísérletek, miket Rutherford és Aston végeztek az alfb= sugarakkal, inkább ennek az egyensúlynak a szilárdságát jellemzik, mint módot adnak a megbontására. A szinte végtelen sebességgel röpülő alfarészecskék bombázása képes csak letépni egy-egy elektront a nitrogén atomájának rendszeréből. Hogy megint a másik végletből vegyük a hasonlatot mintha hatalmas állócsillagokkal kellene bombázni a naprendszerünket, hogy megbolygassuk a stabilitását és le tudjunk szakítani belőle egy pár bolygót ... Egyelőre talán nem is az az igazi probléma, hogy megnyissuk az atomközi energia forrását azzal, hogy megbolygatván az egyensúlyt szabaddá tegyük az elektronok által képviselt elektromos és mozgási energiát. Még nagyon a kezdetén vagyunk az atomok megismerésének s hogy mást ne említsünk, még ma sem vagyunk tisztában a pozitív mag lényegérel. Szinte attól kell félnünk, hogy újabb csodálatos dolgok fognak kiderülni róla is, mert hiszen odaértünk, hogy az anyagot az energia valamilyen kondenzált alakjának kell tekintenünk s a pozitív atommagot eddig nem tudtuk tovább visszavezetni az energiára. Még mindig anyagnak tekintjük, amely pozitív elektromos töltéssel rendelkezik és itt nagyon kényes területre jut az elmélet. Minden eddigi kutatás azt bizonyítja, hogy ha csakugyan csak egy féle elektromosság van, akkor ez az, amit szerencsétlenségre véletlenül negatívnak neveztek el valamikor. Tulajdonképen a pozitív elektromosság csak az, ami a meleggel szemben a hideg. Hogyan lehet tehát megmagyarázni az atom mag pozitív elektromosságát és egyáltalán a pozitív és negatív elektromosság egymásra gyakorolt vonzását ? A hideg és a meleg is igyekszik kiegyenlítődni, de vajjon át lehet-e vinni ezt az analógiát az elektromosságra is? A jövő feladata eldönteni ezt a problémát is és mi csak izgalommal figyelhetjük a tudósok lázas küzdelmét, mellyel egyre mélyebbre igyekeznek behatolni a természet titkaiba. E A beryllium=atom. RABINDRANATH TAGORE. RABINDRANATH TAGORE. 1861 1921. A nagy indus költő, aki korszakalkotó működésével soha nem remélt magaslatra emelte a bengál nyelvet és irodalmat s ezeknek megbecsülést szerzett az egész kultúra világban, ez év május havában ülte meg hatvanadik születésenapját. Ez a hatvanéves élet negyven évnél hoszszabb irodalmi, bölcselői és oktatói működést s hatvannál több jelentős kötetet jelent a költői, szépirodalmi és tudományos munkásság minden ágából, melyekből kettő, a ,,Gitanjali" czím alatt 1913-ban a költő saját prózafordításában angolul megjelent zsoltárénekek, valamint a ,,The gardener" czím alatt ugyancsak a költő fordításában megjelent szerelmi énekek gyűjteménye világirodalmi jelentőségre emelkedett s szerzőjüknek meghozta az irodalmi Nobel díjat. Rabindranath Tagore (tulajdonkép Tha=kur) 1861 május 7-én született Kalkuttában mint egy ősi brahmin=család sarja, mely évezredek óta jelentős szerepet játszott az in=dusok fejlett, de sajátos, a miénktől annyira elütő kultúrájában. A költő családja számos nagy embert adott nemzetének. .ley, hogy a régebbieket ne is említsük, atyja, Devendranath Tagore az indus Brahma Samaj (a hindu vallás egy Istent hívő szektája) nagy vallásbölcselője, a költő fivére, Dinendranath ugyancsak nagy tekintélynek örvendő bölcselő, két közeli rokona pedig, Gogonen Adranath és Abanindranath neves művész. A bölcselők, tudósok, írók és költők jeles tulajdonságai egyesülve élnek Rabindranath- ban, aki tizenkilencz éves korában írta meg első regényét s azóta a költői, tudományos, színpadi, filozófiai és szocziológiai irodalom minden ágát felölelő művekkel gazdagította a bengál irodalmat. Rabindranath Tagore irodalmi és bölcselői tekintélye hihetetlenül nagy a maga hazájában, ahol mély vallásossággal telített fohászait és naivitásukban elragadóan szép szerelmi dalait szerte énekli a nép. Hazája kultúrájának felvirágoztatása révén élete fő czélja, a Bolpur melletti Santiniketan közösségében erdei iskolát alapított s itt évtizedeken át tudásban magas fokon álló generációkat nevelt hazájának. Rabindranath Tagore most azon fáradozik s ezidő szerint ép azért van európai körúton, hogy a szerény erdei iskolát nemzetközi egyetemmé fejlessze, melyen a népeket a szeretet és kölcsönös megbecsülés alapján bevezesse a magasabb hindu kultúra ismeretébe. A praktikus és ravasz , angolok természetesen mindent elkövettek, hogy a maga nemzete körében a bálványozásig tisztelt s roppant befolyással bíró költőt a maguk számára biztosítsák. Ez nem ment mindig könnyen, mert Rabindranath Tagore a világháború kitörése után az indus szabadság- mozgalom élére állt, miért is egy ideig Londonban internálva volt. A ,,Vasárnapi Újság" volt az első magyar lap, mely 1914-ben formahű verses fordításában közölte a költő egyik legszebb költeményét, „Az ifjú herczeg"-et s azóta is több remek versével ismertette meg a magyar olvasóközönséget, ugyancsak verses fordítás»ban. Az európai irodalmakban elterjedt prózafordítások, melyek alapja a költő saját kötetlen külalakú angol fordítása, ugyanis csak halványan tükrözik vissza a bengál versek szépségeit, melyek ütemes ritmusuak és rímekben gazdagok. Rabindranath Tagore ezidőszerint Svájczban tartózkodik s innen meg fogja látogatni az európai fővárosokat,hogy ott a Santini» ketánban felállítandó egyetemének propagandát csináljon. A Genfben tartózkodó Yolland Artúr útján tárgyalások indultak meg arra vonatkozólag, hogy Budapestre is ellátogasson, ahol a Rabindranath Tagore költészetét megbecsülő és megértő közönség bizonyára szeretettel fogja fogadni a hatvanéves nagy bengál költőt. Zoltán Vilmos. Csonka Magyarország—nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.). Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor. A leányra nézett, mintha nem értette volna, hogy mit akart a kérdésével. Igen ... de én a Browning költeményére gondoltam . . . ,,Sludge, a médium." Nem ismeri? Sajnálom, nem. — felelte Lewisham. Kölcsön adom önnek . . . Nagyszerű költemény. A mélyére hatol a dolognak. Csakugyan ? — Azelőtt nem tűnt fel nekem. De most világos az egész. Ha embereknek, szegény embereknek pénzt kínálnak, hogy csodák történjenek, ennek nem állhatnak ellen. Nekik csalni kell. Mégis csak gazság . . . erkölcsitelenség. Szaggatott, rövid mondatokban beszélt, mert Lewisham, vele nem is törődve, nagy léptekkel rohant. — Pedig, folytatta, mennyit kereshetnének az ilyen emberek becsületesen is. Lewisham végre ráeszmélt ezekre a szavakra. Ismét kizökkent az elmélyedéséből. Hogy mennyit kereshetnének becsületesen? Sejtelmem sincs róla. Szünetet tartott. Az egész eset zavaros előttem. — mondta. — Gondolkozni szeretnék. — Nagyon különös, ugyebár? — kérdezte a leány, kissé meghökkenve. Az út hátralevő részén az állomásig nem beszéltek. Az állomáson kézszorítással váltak el egymástól, de a szokott baráti kézfogás ezúttal Lewishamot kissé közömbösen hagyta. A leány, mialatt a vonat lassan kifelé mozgott az állomásból, Lewisham arczát vizsgálta és rossz hangulatának az okát akarta kitalálni. Lewisham ismeretlen dolgokba mélyedt el, mintha róla teljesen megfeledkezett volna.