Vasárnapi Ujság – 1921

1921-07-10 / 13. szám - Egy palota története. A régi Pest egyik házának krónikájából. Váradi Antal 151. oldal / Történelem és rokontárgyuak

152 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam. között a legolcsóbb, csaknem ingyen adta a fa=anyagot és csak a munkabért fizettette meg. Az udvaron felhalmozott forgács*és deszka* anyag azonban halomra szaporodott és tűz* veszélyes volt. Ezért a háziúr a műhelyt ki* tette a házból. Következett az 1838-ik esztendő­, márcziusi vízáradásával. Ez a nehéz veszedelem a nemzeti színházat, hála Istennek, nem ve­­szélyeztette, de annál több ház dőlt össze a városban. Az árvízveszedelem alatt a szolid Huszár-házat annyi menekülő kereste föl, hogy nem sokára tele lett az egész épület s annak lakásai a kegyelemből befogadottak* kal. Eleinte csak a szomszéd földszintes há­­zak lakói menekültek a kétemeletes nagy ház emeleteire, kivált a Theindlék lakását özön* lőtték el, melynek asszonya — a mi Tóth Imrénknek, a Nemzeti Színház érdemes volt igazgatója feleségének az anyja — az egész konyháját, kamráját kiürítette a szűkölkö­­dőknek. Ott főzött, sütött nekik, a­míg csak tellett a kamrából — pedig sokáig tellett — csak akkor zárták már be a ház kapuját, mikor nem fértek többen a lakásokba. A többi lakó is — kiki tehetsége szerint — főzött, sütött, adott, de senki sem annyit, mint Tóthné Tasnády Margit édesanyja. Ez a vendégszerető vonás otthonos a fa­­miliában. Tóthné ma is csak úgy gyakorolja, mint anyja, nagyanyja száz évnek előtte. A menekülők még ruhát is kaptak, nem szólva arról, hogy ágyneművel, mindennel, bőven ellátták őket. Az ágyneműről jut eszembe, hogy egy al­­kalommal a zsidó nagyünnepen tűzilárma tá­­madván a szemközti zsidótemplomban, szá­­mosakat összezúztak, kezük* lábuk törött, majd megfúltak, s akkor megint a Theindl* család küldött ki a sebesülteknek ágyneműt, matraczokat, párnákat. Azokon várták be a szerencsétlenek az orvosi segedelmet. A háznak dohány * utczai részét 1846*ban kezdették építeni. 1848*ban már laktak ab* ban a részben is. A lakók sora sem érdek*­telen. Sőt nagyon érdekes lakói is vannak a háznak. A földszinten lakott Kolosy, a Nemzeti Színház pénztárnoka, a­kit azzal vádoltak, hogy részt vett Lambert A vádnak nem volt alapja­ meggyilkolásában. Lambert meg­­öletéséről Molnár György, akkor fiatal diák, a maga naplójában elbeszéli, hogy lakó* társa megvallotta neki a tettben való részes* ségét. Kolosy lakásán azonban annyi vesze* delmes hírben álló forradalmár fordult meg, hogy méltán vették gyanúba rebellis voltát. Már a­mit ők rebellisnek neveztek. Többi nagyon népszerű író, a mig az idegen kor* mány alatt hivatalt nem vállalt. Akkor azu­tán elfordultak tőle. Kuthy 49-ben elmene*­kült Pestről, s fényesen berendezett lakását otthagyta. A német kormány el akarta ko­­bozni minden holmiját. A háziúr azonban nem engedte, s hogy megmenthesse Kuthy bútorait, berendezését, azt mondotta, hogy Kuthy tartozik a házbérrel s lefoglalta az ingóságokat. Theindlék is segítségére siettek a háziúrnak s azt vallották, hogy Kuthy Lajos nekik is sokkal tartozik. Aztán jelent­­kezett a kárpitos, a­ki egyenesen reklamálta a szőnyegeket, takarókat, stb. így aztán a drága holmit, bútort, megmentették. A nem* létező követelések oltalmazták meg a drága sok holmit, a miért Kuthy, mikor hazaérke* zett, végtelenül hálás volt úgy Huszárnak, mint Theindléknek s a többieknek is. 1850-ben ott lakott a hires szépségű Be* nyiczkyné, született Bónis Jeanette. Már 16 éves leánya volt s még akkor is csodaszép asszony. Birtokait a németek elkobozták, csak nagy későre kapta vissza őket. Leányát, Saroltát gróf Vay vette el. Ennek a fia Sán­­dor, a ki mindvégig kegyelettel emlékezett meg nagyanyjáról. A többi művész között, a kik ennek a háznak lakói voltak, nevezetes Füredy, a híres énekes. Füredy valamikor kovácslegény volt, aztán feltűnő szép hangjával felcsapott színésznek s a nemzeti színház hírneves bari* tonistája, népszínmű*énekese lett, a­ki He* gedüsnével aratta a népszínművekben diada­­lait. Operákban is fellépett. Figaro híres sze* között Kolosy látogatói közé tartozott maga repe volt. Petőfi Sándor is. 1849-ben Lovassy Betti is A második emeleten lakott Nagy Ignácz, ott lakott a Huszár-házban, a ki gyönyörű a „Hölgyfutár" szerkesztője, s munkatársai leány volt, s néhány esztendeig a Nemzeti voltak Tóth Kálmán és Balázs Sándor. Bab Színháznak is tagja. Később férjhez ment. lázs Sándor is ott lakott a házban, a máso* Szigeti József mostohatestvére, Tripammer­dik emeleten, albérletben Balákovics József* vette nőül, a­ki aztán néhány év múlva meg* nél, a kit írói néven s­as Gerebennek isme* halt. Akkor Kopácsy vette feleségül, a ki* rünk. Balázs szegény ember volt, a ki már nek fia Veszprémben főispán volt. Fia tán alig győzte bevárni a márcziust, hogy már még ma is él. fogba tehesse a téli kabátját. De a balsors Ugyancsak a Huszár*ház lakója volt kemény hidegeket hozott márcziusra, s sze* 1849-ben Lendvayné, második férjével Lat* gény Sándor majd megfagyott. Egyszer ebédre Kóczyval, a ki akkorában nagyon keresett festő lévén hivatalos Nagy Ignáczhoz, vaczogva volt. Lendvayné aztán elvált festő­i férjétől, köszöntött be a szerkesztője lakására. Az ez meg Miskolczra költözött s ott újra meg* asszony szánakozva nézegette a hidegtől der* nősült. Még ifjan halt meg, 1849-ben, a ki medező Sándort, s azt kérdezte, hogy mért tehette, menekült Pestről, Latkóczyné is nem veszi fel a téli kabátját? elment vidékre s lakását üresen hagyta. Az — Fogadásom tartja, tekintetes asszony — üres lakásokat aztán a kormány lefoglalta márcziusban nem viselni téli kabátot, katonatisztek számára. A Lendvayné lakás Nagy Ignácz mosolyogva hallgatja s azt láta Jablonszky generálist szállásolták be, a mondja rá , ki néhány hétig lakott benne. — Fiatal koromban én is tettem efféle Ugyanekkor lakott a második emeleten fogadásokat, de akkor három inget vettem Kuthy Lajos, a „Hazai rejtelmek" szerzője, föl a mellényem alá. Előkelő gavallér, vagyonos ember s akkor A hatvanas évek elején ugyanabban a Lemberkovics Jenő a kivégzett százados özvegye koszorút tesz az ellenforradalom vértanúinak emlékoszlopára. AZ 1919 JÚNIUS 24-IKI ELLENFORRADALOM MÁSODIK ÉVFORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉSE A LUDOVIKA AKADÉMIÁBAN. OTTOKÁR CSEH KIRÁLY ÉS KISÉRETE. A LUDOVIKA AKADÉMIA IFJÚSÁGA ÁLTAL RENDEZETT LOVAGJÁTÉKOKRÓL.

Next