Vasárnapi Ujság – 1921
1921-07-10 / 13. szám - Egy palota története. A régi Pest egyik házának krónikájából. Váradi Antal 151. oldal / Történelem és rokontárgyuak
142 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam. az egészre. Nos? Ez volna csak az igazi kutatás ! Ez volt az a pont, ahol Smithers a finom modorról megfeledkezett. Nyersen vetette oda : — Mindegy, akármit mond is. Mind értelmetlen és hamis. Érveljen, ha úgy tetszik, de vájjon meg tudott-e győzni akárkit is? Bocsássa szavazás alá a kérdést. — Ez a bosszúságnak a demokrácziája, — mondta Lagune. — Általános titkos szavazás az igazság eldöntésére, ugyebár? — Ön egyszerűen elcsavarja az igazságot.— felelte Smithers. — Amit mondott, annak semmi köze az igazsághoz. . . . Lagune felhevülve, de vidám hangulatban ment lefelé a lépcsőn, mikor Lewisham utolérte őt. Lewisham halovány volt és lihegett, de Lagune, akit a lépcső mindig kifárasztott, nem vette észre a fiatalember szokatlan kedélyállapotát. — Érdekes vita volt, — lihegte Lewisham, — nagyon érdekes vita volt. — Nagyon örvendek, ha ön is úgy találta, — mondta Lagune. Szünet következett. Utána Lewisham szinte kétségbeesetten bökte ki: — Az a fiatal leány ... az ön gépírónője ... Teljesen elfulladva félbeszakította a mondatát. — Nos? — kérdezte Lagune. — Médium vagy ilyesvalami ő is? — Hogy médium-e? — elmélkedett Lagune. — Nem médium, biztosan tudom, hogy nem. De miért kérdezi? — Azért, mert feltűnt nekem . . . — Bizonyára a szeme tűnt fel Önnek. Chafferynek a mostoha leánya, különös természet, de kétségtelenül meg van benne a hajlamosság, hogy médium legyen. Furcsa, hogy ez önnek is feltűnt. Annál különösebb, mert az arczáról ítélve, én is úgy véltem, hogy van benne valami szellemszerűség. — Micsoda? — Szellemszerűség, ami azonban még nincsen kifejlődve. Egyszer vagy kétszer én is gondoltam erre. Nemrégiben Chafferyval is beszéltem róla. — Beszélt róla? — Igen. Ő is szeretné a benne esetleg rejlő tehetségeket kifejleszteni. De a kezdet, mint tudja, kissé nehéz. — És ön azt hiszi, hogy a leány nem akarja ? — Ez idő szerint nem. Jó leány, de ebben a dologban kissé félénk. Ilyen dolgokban gyakran lehet bizonyos tartózkodást, valami furcsa érzést tapasztalni, amit esetleg szerénységnek is lehet nevezni. — Értem. — mondta Lewisham. — Ezt azonban rendesen le lehet küzdeni. Nem adom fel a reményt. — Nem, — mondta Lewisham röviden. A lépcső aljára értek. Lewisham habozott. — Ön egész tömeg új gondolatot adott nekem, — mondta látszólagos fesztelenséggel. — Az ér= velésének a módja, — tette hozzá, a czikkre utalva, amelyet Lagune odafönt mutatott. — Nagyon örvendek, hogy ön nem tanúsít olyan türelmetlen magatartást, mint Smithers úr, — mondta Lagune. — Nagyon örvendek. Egy vagy két könyvet kölcsön kell adnom önnek, ha ugyan az itteni magolástól marad rá ideje. — Köszönöm, — felelte Lewisham kurtán, mikor elvált Lagunetól. Érdeklődést mutató arczkifejezése hirtelen megváltozott és barátságtalan színezetet öltött. — Átkozott legyek, ha leküzdi a tartózkodást, — mormogta Lewisham magában. XV. Szerelem az utczán. Lewisham nem volt egészen tisztában, hogy mi szándéka volt tulajdonképen, mikor félre akarta vezetni Lagunet s általában az egész helyzettel nem volt tisztában. Agyának logikai műveletei, érzései és képzetei valami sajátságos dobálódzó játékot űztek vele. Nagy dolgok látszottak lebegni fölötte, de ezekből tényleg csak annyi történt meg, hogy estéről» estére Ethelt hazakísérte, hogy pontosak legyünk, hetvenkilenc estén át. Novemberben és deczemberben minden este, egyetlenegyet kivéve, mikor a messze keletre" kellett mennie, hogy felöltőt vásároljon magának, megvárta és hazakísérte őt. Minden egyes alkalommal különös, befejezetlen valami volt ez a séta, mely esténkint a bizonytalan sóvárgások tömegével kezdődött és kivétel nélkül mindig az elkedvetlenedés nyomasztó hangulatával végződött. A séta csaknem teljes pontossággal öt órakor Lagune lakása előtt kezdődött és rejtelmes sötétségben egy lesülyedt alapzatú és ízléstelen műkő faragásokkal díszített házakból álló claphami mellék= utcza sarkánál ért véget. Ennek az utczának végén tűnt el minden este Ethel a szürke ködben és félhomályban egy halványsárgán világító gázlámpa mögött, Lewisham pedig megvárta az eltűnését, utána sóhajtott és megfordult, haza, a lakása felé. Beszélgettek erről és arról, felületes módon a saját személyükről, körülményeikről és ízlésükről, de mindig volt valami, mindig maradt valami, amit ki nem mondottak, nem . Londonban a város keleti részén vannak az olcsó üzletek. Fordító: A CZÉLNÁL A DERBY FUTÁSAKOR. VATINIUST, A MAGYAR DERBY ELSŐ NYERTESÉT, TENYÉSZTŐJE, LUCZENBACHER PÁL A BIROI PÁHOLY ELÉ VEZETI.. AZ ELSŐ MAGYAR DERBY-VERSENY ALAGON.