Vasárnapi Ujság – 1921
1921-07-10 / 13. szám - Egy palota története. A régi Pest egyik házának krónikájából. Váradi Antal 151. oldal / Történelem és rokontárgyuak
<4. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 155 közöltek egymással, ami mindennek megszüntette a valószerűségét és az őszinteségét. Mégis abból, amit beszélgettek, Lewisham némi bizonytalan fogalmat kezdett alkotni az otthonról, ahonnan Ethel jött. Cselédet minden esetre nem tartottak s az anya gyakran vergődött, rettegett és siránkozott az anyagi bajok közepette. Néha délután vagy este fecsegőre változott. „Anyja néha így szokott beszélni." A házat csak ritkán hagyta el. Chaffery mindig későn kelt fel s néha napokra eltávozott. Szűkmarkú volt, csak huszonöt shillinget adott hetenkint a háztartásra s ennek az összegnek az elégtelensége a hét végén nagyon gyakran érezhető volt. Ugy látszott, hogy anya és leánya kevéssé rokonszenveznek egymással ; az özvegy nagyon könnyelmű volt s albérlőjével, Chafferyval kötött házassága nehezen felejthető szóbeszédre adott alkalmat. Annak idején Ethelt azért küldték Whortleyba, hogy megkönnyítsék a házasságot, ezzel akarván tetttűket enyhíteni. Ezek azonban elmúlt, távolban elvesző s ködszerű dolgoknak tűntek fel a hosszú, rosszul világított külvárosi utcza legvégén, mely esténkint Ethelt elnyelte. A séta, a leányt körülvevő meleg, fény és mozgás, csengő, finom hangja, kezének érintése, ez volt a valóság. Chafferynak és csalásainak árnyéka néha halványan, vált ezekre de néha feketén és bántóan bot a dolgokra. Ilyenkor Lewisham izgatott lett, szentimentális emlékei háttérbe szorultak s olyan kérdéseket vetett fel, melyek a kétkedés örvényének szélén mozogtak. „Segített-e" Ethel valaha neki? Nem, jelentette ki a leány. Azután mindössze odahaza „ült le" hozzátette, hogy egyszer-kétszer, hogy kiegészítse a kört. Többé azonban már nem fog segíteni. Ezt megígéri, ha szükség van ígéretre. Elég rettenetes volt, ami oda haza történt a Lagune-eset fejleményei után. Az anyja mostohaapjának pártjára állt és együtt szidták őt. De hát volt rá ok, hogy őt szidalmazzák ? — Bizonyára magát nem lett volna szabad szidalmazni, — mondta Lewisham. Lagune, mint Lewisham megtudta, három napig boldogtalan és nyughatatlan volt a seance után, véget nem érő és fárasztó monológókban merült el, melyeknek Ethel volt az egyedüli hallgatója — heti huszonegy shilling fejében. Azután rászánta magát, hogy Chafferynak alapos leczkét ad gyászos eredményű becstelenségéért. Igazában azonban Chaffery adta a leczkét. Csak ismerte volna előbb, Smithers eszén bizonyára túljárt volna egy okosabb fő, mint Lagune, harsogta túl Lagune selypítő hangját. Chafferyről és ezekről a dolgokról Ethel nem szeretett beszélni. „Ha tudná, hogy milyen kellemes volna mindezt elfelejteni," — szokta mondani, — „hogy egy időn csak mi ketten legyünk egyedül"' „Mi haszna van, ha ezeket a dolgokat firtatja?" — szokta kérdezni, ha Lewisham nagyon szorongatta. Lewisham ugyanis néha nagyon is firtatta ezeket az ügyeket, bár hasznát csakugyan nehéz lett volna kimutatni, így a tényleges viszonyról alkotott fogalmai hézagosak maradtak, bár a hetek egymás után teltek el. A hatvankilencz este azonban csodálatosan változatos volt, mint arra későbbi életében visszaemlékezett. Voltak párázatos és esővel permetező esték, majd sűrű ködök gyönyörűséges, elszigetelő, szürkésfehér légi fátyolok, melyek a járdának minden yardját zárt szé. A NYUGATI PÁLYAUDVAR JEGYPÉNZTÁRÁNÁL A DERBY NAPJÁN. A NAGYTRIBÜN KÖZÖNSÉGE EGYIK FUTAM ALATT. AZ ELSŐ MAGYAR DERBY-VERSENY ALAGON. A LOVAREGYLETI TAGOK PÁHOLYA. A II. HELYEN.