Vasárnapi Ujság – 1921
1921-07-24 / 14. szám - Balázs Árpád, a dalköltő (arczképpel) 163. oldal / Élet- és jellemrajzok
14. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. De vannak a növényvilágban valóságos gyilkosok is, akik addig élősködnek a szegény áldozaton, mig ez teljesen elpusztul és meghal. Ilyen a mezőgazdaságban retteget aranka (Cuscuta Trifolii) tenetes gyilkosa, melynek a lóherefélék reti irtását ép veszedelmes volta miatt a törvény is elrendeli. Az arankának, mivel a talajból felszívó munkát nem végez, még gyökere sincs, hanem olykép él, hogy hosszú selyemfonálhoz hasonló szárával átöleli az áldozatot, a szár tapadó mirigyeit belebocsátja az áldozat testébe és úgy szívja ki abból azt a táplálékot, melyet az nehéz munka révén szerzett és feldolgozott. Ezek tehát gyilkosok, akik nem elégednek meg az áldozat kifosztásával, hanem annak a szó szoros értelmében életét veszik. Ugyancsak ide kell sorolnunk azokat az alsóbbrendű növényeket, melyek az állati vagy emberi szervezetbe behatolván, itt élősködnek és baktérium név alatt oly mondhatatlan szenvedést okoznak az emberiségnek. Ezeknek növényi voltát és az egysejtű oszló gombákhoz való tartozását kétségtelenül kimutatták. Ezek tehát nem fajtársaik, hanem az állatok és emberek gyilkosaivá lettek s mint ilyenek, veszedelmességüket tekintve alig állnak mögöttük az emberi gyilkosoknak. Van aztán a növényvilágban még egy kategória, melynek fajai az állatok, nevezetesen a rovarok ellen viselnek ádáz, gyakran az áldozat halálával végződő harczot. Ezek a Darwin kutatásai óta ismert hús- vagy rovarevő növények, melyek bizonyos, rablásra és gyilkolásra alkalmas szervek segítségével megragadják a rájuk tévedt rovarokat, azokat a szó szoros értelmében megfogják, meg ölik s az állati emésztéshez hasonló funkczióval velük táplálkoznak. A mások keserves munkája eredményének elharácsolása, elrablása s az áldozat meggyilkolása tehát nemcsak az emberek kiváltsága, hanem mint a jóra való restség, tunya=ság és könnyű élet következménye a növényi világban is elég gyakori jelenség. Zoltán Vilmos, ASTA NILSON, A SVÉD MISSZIÓ VEZETŐJE, A STRANDON AZ ANGOLKÓROS GYERMEKEK KÖZT. ÜDÜLŐ GYERMEKEK CSOPORTJA A BALATON-ALMÁDI GYERMEK-SZANATÓRIUMBAN. A BALATON-SZABADI GYERMEK-SZANATÓRIUM KÁPOLNÁJA ELŐTT. A KÜLFÖLDI MISSZIÓK LÁTOGATÁSA A BALATONI GYERMEK-ÜDÜLŐHELYEKEN. Csonka Magyarország—nem ország, Egész Magyarország— mennyország. BALÁZS ÁRPÁD, A DALKÖLTŐ. A magyar zenét, a jóízű nótát kedvelő közönség már másfél évtized óta ismeri és szereti Balázs Árpád nótáit, az utóbbi időkben a budapesti hangversenytermekből is felzendültek és roppant nagy közönséget hoztak lelkes elragadtatásba ezek a kedves, elborongó, bánatos vagy friss ütemű dalok, — de az irodalomban és a sajtóban még vajmi kevés szó esett róluk. Pedig olyan nevezetességei mai zeneirodalmunknak, amelyek mellett nem szabad fővárosi mulatóhelyek szó nélkül elmenni: a színtelen és magyar*talan utczai dalainak áradatában, amely már-már megfertőztette és elhallgattatta a magyar nóta szívünknek ismerős és drága dallamait, épen a legjobbkor jött Balázs Árpád a maga Erdélyből hozott tiszta magyarságával, természetes egyszerűségével, invencziójának frisseségével, hogy visszafordítsa a dalkedvelők ízlését és beledalolja szívükbe a már-már feledésbe ment magyar ritmust. Dalai már valóságos népdalokká váltak, ezren és ezren éneklik, nem is tudva, ki költötte őket és e sorok olvasói közt is sokan lesznek, akik csak e czikkből fogják meglepetve megtudni, hogy kedvelt dalaiknak ki a szerzője. 1900-ban jelent meg Balázs Árpád első nótája : Gyere velem akáczlombos falamba s mindjárt ez az első műve szárnyra kelt, — ma minden nótázó magyar ember ajkán ott van. Az azóta letelt húsz esztendő óta nem fogyott ki a dalforrás a költő lelkéből, minden év meghozta a maga szép nótáit és a maga sikereit. Már országszerte énekelték egész sereg dalát, de személyéről nem sokat tudtak. Balázs Árpád Zilahon élt, mint Szilágy megye árvaszékének ülnöke, majd