Vasárnapi Ujság – 1921
1921-08-28 / 16. szám - Jolánka. Elbeszélés. Irta Csűrös Zoltán 185. oldal / Regények, elbeszélések
:• i ... • mmi i.. í, I .6. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI UJ SAU. lében rezonálva, a képzeletbeli húrok együtt rezegnek az ő lelkének húrjaival. — Önnek kedves barátai vannak — szólt halkan Jolánka. — És a részükről sohasem fog csalódás érni — felelte. — Ők az idők távolában megszépültek: a kinövéseik, a durvaságuk lecsiszolódott és a hibáikon is rajta van az elmúlt évszázadok nemes patinája. Benedekné ismét közbeszólt: — Én ugyan sohasem fogom megérteni, miért szereti jobban a halottakat az élőknél, és ámbár elébe helyezi a pogányok könyveit a valóságos életnek, mégis sajnálnám, ha a pokolban egy forró katlanban főne. Ahhoz, hogy ilyen szigorúan bűnhődjön, túlságosan szép fekete haja és fehér arcza van. Jolánka ránézett Kázmérra nagy, fénylő szemével és halkan elnevette magát. — És én imádkozni fogok, hogy ne kerüljön oda. — Ej uram, — szólt közbe az öreg úr — ön megfeledkezik a boromról, pokolba jut, akár nem, ilyen Pedig akár a jó bort nem igen fog egyhamar találni, azért hát fogja meg a poharát, tanár úr. Kázmér valóban hozzálátott az italhoz és miközben az éjszaka a csendes utczák fölé teregette fátyolát, a görög és latin nyelv fiatal tanára a világos szobában ismeretlen rémektől félt. Tekintetét sehogysem tudta levenni a leányról. A gömbölyű telt formák vonalai kirajzolódva a könnyű nyári blúz finom selymén, felgyújtotta Kázmér képzeletét. Megzavarodva és ijedezve vette észre, hogy az a vágy, melynek leküzdésével áltatta magát, ezen az estén hevesen és követelődzve tör fölfelé, hogy ajkára tolulva színes szavakban hangot adjon neki. És Jolánka, mintha belelátott volna belsejének legtitkosabb rejtekébe, valami várakozást kifejező testtartással, elfogadva ült mellette. Kázmér feltekintett az asztalterítőről, melyneke= csüngő szélét öntudatlanul gyűrte hosszú, ideges ujjaival és ekkor rémülten vette észre, hogy egyedül van a leánnyal. A két öreg eltűnt a szobából. Kázmér érezte, hogy az fog most történni vele, aminek bekövetkeztétől félt attól a pillanattól kezdve, amikor egy nyári estén először tette félre Cato szen tencziáit és a kertbe kiülve, minden ok nélkül a hold útját követte tekintetével. És most ösztönözve ugyanazon belső erőtől, amely az utóbbi hetekben elvonta a máskor oly kedves könyvei mellől, arra kényszerült, hogy maga előtt is idegenszerű, hangon ezeket a szavakat mondja : színtelen — Jolánka — — — Jolánka elhalványult és a szoba mélyébe meresztette a tekintetét. — Jolánka — ismételte meg a kedves nevet — ön nagyon kívánatos fiatal hölgy egy fiatal ember szemében, aki tisztességes hajlandósággal viseltetik ön iránt, és némi aggodalommal a házassággal szemben. Jolánka legyen a feleségem ... A csend, amely ezekre a szavakra ráborult a két fiatal lélekre, még ott reszketett a szoba régi bútorain, amikor Jolánka keze belesimult Kázmér tenyerébe. Kázmér ráha= jolt a fehér leányi kézre, azután felállt és magához vonva megcsókolta a száján. A leány, dús arany haja a szemébe nevetett, de Kázmér daczosan és boldogan szembe nézett az incselkedő fürtökkel. III. Éjfél rég elmúlt, amikor Kázmér sokkal inkább az éjszaka váltott első csókok emlékétől, mintsem attól a néhány pohár bortól, amit e ránézve oly váratlan fordulatot vett vacsora folyamán megivott, részegen az ágyába került. Egy ideig nyugtalanul forgálódott az átmelegedett párnák közt és sokáig tartott, amig el tudott aludni. Amikor a történtekre gondolt, elszorult a szíve az ijedelemtől. Elvégre érthető volt az aggodalma, olyasmit készült elkövetni, amit még soha sem tett, először házasodott. És mialatt felhevült agya ismételten visszaidézte emlékezetébe azt a pillanatot, amit sohasem fog elfelejthetni, a fáradtság lassan mégis úrrá lett fölötte és az álom ráborult lecsukódó szempilláira. A szeptemberi éjszaka csendje körülölelve a horkoló görög-latin tanárt, szétterült a szobában. De Kázmér hirtelen nyugtalankodni kezdett, álmában a sötétség ellenére is, mely körülfogta ágyát, eltakarva előle a jól ismert régi bútorokat, a hold egyben lopódzó sugaránál, mely a tetőig érő állványokra esett, tisztán látta, hogy a polczokon megmozdultak a Teubnerek és a bilingő visek, és Finály nagy „Latin szótár"-ával az élükön megindulnak a könyvek. Legnagyobb megrökönyödésére azt vette észre,hogy mind feléje tartanak. Amint a hold sugarán lebegve igyekeztek előre az ágy felé, Kázmér tartásukon észrevette szomorú lehangoltságukat. Érdeklődve figyelte a grammatikák, az évkönyvek és a bölcselők könyveinek lassú, megfontolt mozdulatait. A komoly méltóság, mely furcsa mozdulataik ellenére is elömlött rajtuk, tiszteletet gerjesztett a fiatal tanárban. Szép sorjában jöttek; először a filozófusok és a történetírók a grammatikusokkal, azután a hősi eposzok az ódákkal, míg végre legutoljára a könnyű próza és a játszi, szerelmes versek kecses, de komolytalan kötetei következtek. Mit jelentsen e szokatlan felvonulás tisztelt uraim ? kérdezte Kázmér felülve az ágyban. — De minek is kérdezem, amikor magamtól is eltalálhatom, — folytatta örvendezve. — Önök elhagyták megszokott helyüket, hogy kifejezzék szerencsekivánataikat a mai éjszakán történtekért. Nem úgy van ? Nos, biztosíthatom önöket, hogy megy hat ragaszkodásuk, melyet az együtt eltöltött hosszú évek közös munkája — — —S Kázmér abbahagyta az örvendezést. A könyveken nem látszott meg az öröm. Hangtalanul közeledtek az ágy felé és az a komor méltóság, a melylyel valamely titkos szenvedést, avagy sértést látszottak palástolni, szorongással töltötte el a latin és görög nyelv fiatal, tudós tanárát. És ekkor elfacsarodott a szíve és könybe lábadt a szeme attól, amit látott. A könyvek egyenként elvonulva szeme előtt, felfedték a titkot. Hirtelen iszo= anyú sebek lettek láthatókká, amiket kegyetlen kezek és csak barbár, erőszakos lelkek ejthettek rajtuk. Aristoteles rhetotikája derékon ketté szakítva vonszolta haldokló testét. A nagy latin szótárból két ív kifordult az összes fűző kapcsokból s csak egy vékony czérna- szál tartotta még benne a lelket. Más tiszteletreméltó szerzők, mint például Seneca és Cicero könyveinek a lapjain, tentával és a A FERENCZ JÓZSEF-TÉR A VÁRMEGYEHÁZZAL ÉS BENCZÉSEK TEMPLOMÁVAL SOPRONBAN. A SOPRONI SZÉCHENYI-TÉR SZÉCHENYI SZOBRÁVAL, A POSTA PALOTÁVAL ÉS A DOMONKOS RENDIEK TEMPLOMÁVAL. A«" AZ ELSZAKÍTÁSRA