Vasárnapi Ujság – 1921
1921-08-28 / 16. szám - Jolánka. Elbeszélés. Irta Csűrös Zoltán 185. oldal / Regények, elbeszélések
VA. 16. szám. «921. 68. évfolyam. VASARNAPI ÚJSÁG 187 dolgozat*javításhoz használt színes irónnal, rajzolt otromba ákom,bákomok torz vonalai csúfolódtak a bölcs gondolatokkal. Nem volt egyetlen köny, a mely ne szenvedett volna a szörnyű kezektől. — Ki tette ezt? — kiáltott fel Kázmér megtörölve verejtékező homlokát. Ovidius teljes kiadása sírva felelte: — A gyermekeid voltak, oh Jávor Káz*mér. ők voltak azok, a kik leszaggatták földeleinket, kiszedték a belünket és katonákat meg lovakat rajzoltak sima, nyomtatott lapjainkra , a te piros meg kék hónoddal. Kázmér felelni akart, de már nem volt kinek. A könyvek eltűntek és velük együtt a sötétség is eloszlott és Kázmér körülnézve a szokatlan világosságban, egy nem túlságosan hosszú, nagy kövekkel kirakott utczában találta magát, melynek két oldalán alacsony, lapos tetejű és ablak nélküli házak vonultak egy domb lábához. A dombon valami nagyobbfajta citadella emelkedett,melynek falai mögül kilátszottak a magas szobrok sisakos fejei és a korinthusi oszlopok akanthus levelein nyugvó, háromszögű betűk. Az utczán, mely az Akropolishoz vezetett, de nem egyenesen, mint ahogy várná az ember, hanem oldalt neki szaladva, ebben az utczában ágy= lepedőbe csavart férfiak lépkedtek mély és bölcs vitákba elmélyedve. Kázmérnak az ágy* lepedőben nem volt nehéz felismerni a régi görögök komoly ruhadarabját, a chitont. Némi tűnődés után megszólította egyikét e tiszteletet gerjesztő uraknak, megkérdezve, hogy hol és kik között van tulajdonképen. — A halottak városának egyik csendes utczája ez és a Periklesz korabeli és dicsőségének teljében levő Athénnek tökéletes rekonstrukcziója ez a város. Úgy emelkednek itt e falak, amint hosszú és komoly tanulmányaid alapján a képzeletedben élnek, — felel készségesen a megszólított. — És én Pausanias vagyok. Most készítem el könyvem jegyzetes kiadását az „Angol Földrajzi Társaság" megtisztelő megbízásából erről a városról, melyben fellelheted az összes klasszikus elméket szorosan addig a határig, ahol az egyházatyák kora kezdődik. Ha itt figyelmesen körülnézel, magad is meggyőződhetsz, hogy Gardner úr a régi Athénről szóló érdemes munkájában néhány súlyos tévedést követett el. — így szólt és eltűnt az ámuló Kázmér elől. Csodás szépségű, de fölöttébb szemérmetlenül öltözött fiatal hölgy közeledett feléje. Ezen a szép leányon byssus kelméből készült sáfrány színű mintázott biton hullott le az antik szobrokról jól ismert festői redőzetben. Amint feléje közeledett, Kázmér minden lépésénél elbűvölten csodálta rózsás térdét és mezítelen sima lábszárát. Azután feljebb emelve tekintetét, megzavarodva felejtette a leány szabadon hagyott födetlen balkeblén, a mely gömbölyű volt és kemény és naptól barnultan édesgyümölcsként mosolygott Kázmérra. Kázmér a latin és görög nyelv fiatal és tudós tanára hebegve szólította meg, Homerosból kölcsönözve e rendkívüli alkalomra a rendkívüli szavakat. Oh szép hölgy, mi vagy istennő, avagy halandó? Bár sejtem, hogy halandó nem lehetsz, mert csak a széles egek lakói hozzád hasonlók. A hölgy kegyesen mosolygott és így felelt: — Jó idegen, látom, nem esél lágyára tejednek, minthogy volt eszed kedves, hízelgő szóval köszönteni, miként egykor a csalfa Ullysses. Tudd meg, én a hókarú Nausikaá vagyok, a phaeákok fejedelmének leánya — így szólt, majd kinyújtván kaczéran szépivű karját, folytatta. — De nem szép tőled Jávor Kázmér, hogy nem ismertél meg engem, holott sok éjszakán jöttem hozzád, miután délelőttönkint az iskolában fordítottad a csalá fához intézett szavaimat és leírtad Kempf úr ékes fordításában a diákoknak szépségemet. — Oh valóban, — motyogta Kázmér — de szebb vagy mint elképzeltem. Mialatt ezt mondta, egy férfiú közeledett, a kinek fenséges homlokáról a lángész sugárzott. — Aristoteles vagyok, — szólt udvariasan bemutatkozva — segíthetnél a disszertáczió* mat kijavítani, melyet a berlini egyetem visszautasított. Nagyon elmaradtam a modern classica-filológiától. Kázmér már mozdulatot tett, hogy lebo* rulva megcsókolja a nagy férfiú chitonja sze* gélyét, amikor megrettenve egy hihetetlen nek látszó gondolattól, dermedten állva ma* radt. — Oh uram mondta nyögve - lehet* séges*e, hogy te helytelenül hangsúlyozol? — Ne mondd ezt — szólt Aristoteles ín* gadozva — mert úgy vélem, nem állapítha* tod meg a régi könyvekben fennmaradt sza*bályokból a kétezer év előtti nyelv zenéjét. Az ó»görög nyelvben a hangsúly . . . — Oh kérlek — vágott a szavába Nausikaá a tisztelet legkisebb jele nélkül — nem halasz« tanád el unalmas elmélkedésedet máskorra, minthogy én akarok vele beszélni? Kázmér meglepetten vette észre, hogy Nausikaá jobban érdekli mint Aristoteles, ezért tehát a ragyogó szeműhöz fordulva kérdezte. Mondd, mit művelsz most, hogy már csak a könyvek nyomtatott sorai közt élsz? Nausikaá így válaszolt viszontag. A nyári orfeumba szerződtem és görög tánczokat lejtek, mert ámbár halhatatlan vagyok, miként az istenek, nekem is pályát kellett választanom. Ám most jer, elvezetlek Alkinoos, szeretett atyám házába. Bemutat* lak a mesteremnek, aki a tánczokra beta* nít. Azt mondja, nincs bennem semmi görö* gös mozdulat és a hazulról hozott tánczok mit sem érnek, mert nem fejezik ki a klas*szikus plasztikát, így mondta. — Oh, háromszor boldog vagyok, hogy megismerhettelek — kiáltott fel Kázmér. — Bizony — felelte Nausikaá — vajha te lennél inkább a férjem és nem a tánczmester, aki megkérte szépivű karomat a mani* curözött kezemmel és minden egyebet. Vajha velem maradhatnál és nem vennéd el fele* ségül a halandót, a kinek Jolánka a neve. Együtt készíthetnénk el a nagy görög szó*tárt és Aristoteles szívesen segítene. És íme Kázmér Alkinoos király termes palotájában egy hatalmas íróasztal előtt ült és ez"az anakronismus fel nem tűnt előtte. Két* oldalt a tetőig ért a sok kéziratlap. A szó*tár elkészült és éppen most tette az előszó végére a pontot. Nausikaá tisztességesen fel* öltözve a szék karfáján ült és a vállára dőlt. Kázmér vette a papírlapot és miközben Aris= tételes áhítattal szegezte rá a sok tudomány* tól méla szemeit, olvasni kezdte az előszót, amint következik: — „Az a kedvező bírálat, amellyel úgy a szakférfiak, mint az arra hivatott hivatalos körök, valamint a nagyközönség fogadta hézagpótló négykötetes görög zsebszótára* NYUGATMAGYARORSZÁG. Dr THURNER MIHÁLY, SOPRON POLGÁRMESTERE. A VÁROSHÁZ TÉR SOPRONBAN A VÁROS TORNYÁVAL. -