Vasárnapi Ujság – 1921
1921-08-28 / 16. szám - Csillagvizsgáló a Svábhegyen 188. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
188 VASÁRNAPI ÚJSÁG. mat, ismételten szükségessé tették egy második, javított és lényegesen bővített kiadás közzétételét. A mű szerkesztése, valamint előkészültének körülményeire vonatkozólag az első kiadás előszavára utalom a szíves olvasót. E helyen csak arra szorítkozhatom, hogy ismételten köszönetemet nyilvánítsam Alki=noos Nausikau úrhölgynek a nyári orfeum bájos művésznőjének, a miért a görög táncz =ról tett helyes észrevételeivel az erről szóló czikkem megírásánál segítségemre volt. Ugye szintén köszönettel adózom Aristoteles urnak (Aristoteles szerényen meghajolt), valamint az alexandriai akadémia tudós grammatikusainak, akik a hangsúly törvényeinek megállapításánál tett figyelemre méltó kijelentésükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy immár az összes egyetemek és akadémiák az én szabályaimat fogadták el egyedül helyeseknek. Velük a fennemlített úrhölgy révén jutottam a tudományos szótárirodalomra eléggé fel nem becsülhető értékkel bíró összeköttetésbe. E helyütt fogadja köszönetemet, úgyszintén a Phönix irodalmi és nyomdai vállalat r. t. igazgatósága, valamint a lelkes nyomdaszemélyzet, azért az áldozati készségért melyet a mű csinos kiállítása érdekében hozott. Valamint a magyar tud. akadémia és a nagymélt. kultuszminiszter úr, a kik buzdítottak, midőn erőm ellankadni érezem. Szerény művemet ajánlom kartársaim jóindulatába. Jávor Kázmér, az összes akad. tiszt. tagja; a m. tud. akad. tagja; a Kisfaludy Társaság lev. tagja és a bpesti egyetemen a görög nyelv ny. r tanára stb. stb. A mikor Kázmér idáig ért az olvasással, Aristoteles gyanútlanúl megszólalt. — A görög nyelvben a hangsúly . — — Ugyan ne okvetetlenkedj — kiáltott rá szép Nausikaá türelmetlenül. — Ki kíváncsi a te ósdi tudományodra. Eredj a pokolba vele. — Mire Aristoteles egy utolsó szemre hányó pillantást vetve Kázmérra, eltűnt. — Csakhogy elment, ki nem állhatom az öreg embereket — mondta Nausikaá és sokat igérő mosollyal Kázmérra tekintett. — Csak arra kérlek szólt múlva — ne tegezz a tánczmester melléje sír előtt. IV. Alighogy Nausikaá ezt mondta, a nap be= sütött az ablakon Kázmér hasára, a mitől azonnal felriadt. Felülve az ágyban, kábultan körülnézett a világos szobában. Mindent úgy talált, mint reggelenként szokott lenni. A könyvek nyugodtan szorongtak egymás mellett a polcokon. Platón az íróasztalon feküdt becsukva. Szeme kutatva járt a könyvek során és megnyugodva tapasztalta, hogy Aristoteles retorikájának ép a dereka. — Ne sírj Ovidius, — mondta — és ti se aggódjatok kedves barátaim. Nem jön ide asszony, hogy kiszakítson kedves körötökből. Mi lenne görög szótáramból, ha gyermekek lármájától viszhangozna e csendes szemlélődésre szánt kicsiny szoba, melynek könyvekkel megrakott polczai elválasztanak a külső világtól. Az aprólékos és mégis oly gondos munkába elmerülő filológus nem oszthatja meg idejét könyvei és az asszony között. Túlontúl egész embert kíván egyik is, másik is, és kettőnek szolgálván egy időben, szomorú tapasztalatokat szerezhetek erőm véges voltáról. — Eddig jutva elmélkedésében, erős elhatározással, öltözködni kezdett. Még csöngetés előtt visszakérem a kezem tőle és megmagyarázom, hogy — — Kázmér nem tudta befejezni a gondolatot. Kiment és sietve haladt végig az utczákon. Ám a mily gyorsan közeledett Benedekék háza felé, olyan gyorsan szállt el a bátorsága. Mintha titokban annak örült volna, hogy látni fogja Jolánkát, beszélni fog vele, és talán még jegyesi jogaival is élhet. De elűzte ezeket a gyáva és méltatlan gondolatokat, melyeket huszonnyolcz éves, a könyvek ellen lázadozó férfiassága élesztett és táplált képzelete erejével. Amikor belépett a kis kapun, Jolánka ott állt az ajtó világos nyílásában életerősen, rugalmas keblét előre feszítve, mosolygó szőkeségében csillogva. A ragyogás, amely a napban fürdő fiatal leány hajából szétsugározva életet lehelt mindenbe körül lőtte, nem engedte, hogy az éji fantomok is életre keljenek. Visszaűzte a könyvek szellemeit a tudós szobájának sötét mélyébe, míg Jolánka maga üdén és boldogan Kázmér elé sietve, szőke fejének egy merész mozdulatéval csókra kínálta a drága leányajkakat. És miközben Kázmér elhatározásáról megfeledkezve, visszafojtott férfiasságának minden szilajságával mohón a leány szája fölé hajolt, mintha Ovidius elárvult kötetét látta volna a kert végén lebegni, amint szomorúan visszatekintve rá, eltűnt egy ősziba=raczkfa alacsony lombjai között. RAY GOTTLOB, AZ ELHUNYT MAGYAR SZÉNKORMÁNYBIZTOS. . 2-5. szám. 1921. 68. évfolyam. CSILLAGVIZSGÁLÓ A SUflEHEQVEM. Mikor a Felvidék cseh uralom alá jutott, odaveszett hazánk egyetlen nagyobb csillagvizsgáló intézete, az ógyallai Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium, melyet néhai Konkoly-Thege Miklós 1898-ban ajándékozott oda teljes felszerelésével a magyar államnak. Az állam azóta mindent elkövetett, hogy európai színvonalra emelje az eredetileg meglehetősen specziális irányú intézetet s ha a háború közbe nem jön, Ógyalla csakugyan elsőrangú tudományos intézetté lett volna, az 1914-ben megrendelt nagy húsz hüvelykes távcső elkészültével. Ez a távcső lett volna hivatva arra, hogy az ógyallai obszervatóriumot egyenrangúvá tegye bári melyik európai csillagvizsgálóval, azonban a németek a háború alatt nem szállíthatták le a megrendelt hatalmas műszert s a háborús viszonyok egyébként is kényszerítették az országot arra, hogy jobb időkre halassza a kultúra istápolását. 1918-ban a nagy összeomlás után végleg elveszett számunkra agyalla, azonban magyar tudományos világ nem tudott bele is nyugodni a veszteségbe és azonnal mozgalom indult meg abban az irányban, hogy egy új csillagvizsgáló intézetet teremtsünk mely továbbra is biztosítaná számunkra meg, azt a helyet, melyet a régi ógyallai intézet munkássága biztosított Magyarország Természetes, hogy csak a diktatúra számára, bukása után kerülhetett először napirendre sz obszervatórium kérdése, és Tass Antal, az intézet aligazgatója, mindenekelőtt arra törekedett, hogy megfelelő helyet tudjon biztosítani az új obszervatórium számára. Magától értetődik, hogy a vesztett háború után következő szomorú helyzetben az állam nem karolhatta fel a csillagászat ügyét olyan mértékben, ahogy kellett volna, ha gyorsan helyre akarjuk hozni a kárt. Szerencsére hamarosan segítség is jelentkezett a magyar csillagászati kultúra restaurálására. Egy Svájczba szakadt honfitársunk, dr. Krúdy János felajánlotta Baselben levő magán obszervatóriumának teljes felszerelését a magyar államnak, ami csaknem teljesen pótolta az elveszett ógyallai berendezést. A kultuszminisztériumnak egyesztendei küzdelem után végre mégis sikerült legalább az alapját megvetni az újonnan felállítandó csillagvizsgálónak. Kiválasztották helyül Svábhegynek a Normafa mögött elterülő sík a részét s elhatározták, hogy itt fogják apránkként felépíteni az új intézetet. Természetesen szó sem lehet arról, hogy mindjárt tervszerűen hozzáfogjanak a végleges építkezésekhez, hiszen ma tán több száz millió sem lenne elég ahhoz, hogy megépítsenek egy modern obszervatóriumot, hanem azt határozták el, hogy ideiglenes módon helyezik el a legszükségesebb műszereket, csakhogy épen lehetővé legyen téve az intézet működése, amennyiben a nemzetközi megegyzés szerint vállalt munkarészt tovább is tudják végezni. A kiválasztott hely környékén két rekviráltak az obszervatórium számára villát s a kultuszminisztérium műszaki osztálya elkészítette a terveket egy meridiánkör és egy nagy refraktor kupolájának számára. Ezt a két műszert kell elsősorban felállítani s legalább ennek a két kupolának az építési költségére volt szükség Évenként két millió koronát kap erre a czélra az obszervatórium, ez minden, amit ez állam nyújtani képes és ezen az alapon indult meg a svábhegyi obszervatórium építkezése. Mondanunk sem kell, hogy az állam által adott támogatás olyan csekély, hogy annak alapján nagyon kevésre mehet az obszervatórium s nem is álmodhat arról, hogy belátható időn belül folytathassa félbeszakított munkásságát. De tulajdonképpen a legtöbb országban nem is az államok alapították a csillagvizsgáló intézeteket, hanem magánemberek adakozása emelt hajlékot a legfen=ségesebb tudománynak. A párisi és a greenwichi obszervatóriumokat kivéve, csaknem minden csillagvizsgálónak maecenások vetették meg az alapját, a minthogy mi is Konkoly-Thege Miklós fanatikus ségének köszönhetjük az ógyallai áldozatkész, asztrofizikai obszervatóriumot s a leghatalmasabb amerikai intézetek is kizáróan egyesek alapítványaiból teremtődtek meg. Most is a magyar társadalomnak volna kötelessége, hogy valahogyan lehetővé tegye a magyar csillagászat újjászületését s a svábhegyi obszervatórium ebben a kérésében nagyon szerény keretek közt marad. Műszerek vannak, csak hajlékot kellene emelni számukra, ami megközelítő számítás szerint tizenöt millió koronából kitelnék s akkor a Svábhegyen felépülhetne Kelet-Európa legnagyobb csillog= vizsgáló intézete. A tudomány elvárja ezt az áldozatot a magyar társadalomtól s örök időkre fényes bizonyítékát adjuk a magyar kultúra fölényének, ha a durva erőszakkal elrabolt intézet helyett újat teremtünk. Az ógyallai obszervatórium évtizedek óta szervesen együtt dolgozik a többi európai csillagvizsgálóval s ha most hosszú időre kikapcsolódik a lánczból, az pótolhatatlan veszteség lesz számunkra. A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Walls. Fordította Tonelli Sándor. A világ hirtelen valóság formájában jelent meg Ethel előtt, a mint néha megjelent sovárgó álmainak közepette, de megrettent tőle. Elfordította tekintetét Lewishamról. Titkos összeesküvő lett belőle. — De hogyan . . . ? Az az én dolgom. Bízzál bennem! Bizonyára már eléggé ismerjük egymást . . . Mi ketten . . . De én sohasem gondoltam . . . Keresek lakást mindkettőnknek. Nem lesz nehéz. Azután . . . gondold csak . . . milyen életet élünk . . . együtt ! — De hogy tehetem meg én? — Jössz velem ?