Vasárnapi Ujság – 1921

1921-08-28 / 16. szám - Csillagvizsgáló a Svábhegyen 188. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak

190 VASÁRNAP] ÚJSÁG. 2-5. szám, 1921. 68. évfolyam. megjelenésű, rendesen öltözött német nő volt, lenszőke hajfodrokkal. A szó szaporán pers­gett az ajkán s a legtöbb kifejezését angolul a is meg lehetett érteni. Tizenöt shillinget kért földszinten egymásba nyíló parányi hálós szobáért és kis nappali szobáért és a vele járó kiszolgálásért. Egy „szenes katlan" hat pencze, — a vödör valószínűleg nem szere­­pelt az angol szókincsében. Hitetlenül nézett mikor Lewisham nősnek mondta magát. Habozást azonban nem ismert. Akkor tizen- nyolcz shilling" — mondta rendületlen nyu­­galommal. Lewisham újból szemügyre vette a szobákat. A szobák tisztának látszottak s a nyereménytárgyi jellegű vázák, a megfakult, aranykeretes olajnyomatok, két szobadísz gyanánt alkalmazott terítő és a hálószoba helyett az ebédlőbe szorított fiókos szekrény megnyerték Lewisham tetszését. Jövő szombattól kezdve kiveszem, — jelentette ki. Az asszony biztosnak jelezte, hogy jó viszonyban lesznek és ajánlotta, hogy rögtön kiadja Lewishamnak a számlakönyvét. Közben vetőleg megjegyezte, hogy előző bérlője kapi­­­tány volt és három esztendeig lakott nála. (Lakáskeresés alkalmával még véletlenül sem lehet hallani bérlőkről, a­kik rövidebb ideig lakn­ának valahol.) Azután kisietett és kis, pennys számlakönyvvel, egy üveg tintával és rettenetes mocskos tollszárral tért vissza ; a füzet borítékára ráírta Lewisham nevét, első oldalán pedig nyugtázta tizennyolcz shilling felvételét. Kétségtelenül nagy üzleti érzékű nő volt. Lewisham fizetett s az ügye­let megköttetett. Az asszony még kijelentette, hogy bizonyára jól fogják magukat nála érezni és udvariasan az utczai ajtóig kísérte Lewishamot. Lewisham azután Chelseaba tartott és az anyakönyvi hivatalban egy atyai kinézésű úrral bocsátkozott tárgyalásba. Az atyai ki­­nézésű úrnak pufók volt az arcza és szeme­üveget viselt. A modora kellemes volt, de teljesen hivatalos jellegű. A kérdezősködőnek minden mondatát visszhang gyanánt ismételte. Miben lehetek szolgálatára ? Házasodni akar ! Engedél­lyel ? — Engedél­lyel. Engedél­lyel 1 vet És így tovább. Felnyitott egy nagy könyv és szép írással bejegyezte az adatokat. A hölgy életkora ? — Huszonegy. — Nagyon megfelelő életkor . . .hölgyeknél. Lewishamnak figyelmébe ajánlotta, hogy vegyen gyűrűt és figyelmeztette, hogy két tanura van szüksége. — Igen, hebegett Lewisham. — Mindig vannak, a­kik készek a tanusá* got vállalni, — mondotta az anyakönyv* vezető. — Az illetők már megszokták az ilyesmit. Csütörtököt és pénteket Lewisham fel­­tűnően jó hangulatban töltötte el. E napok alatt a jövőnek feláldozása nem látszott őt zavarni. A kétkedés egy időre eltűnt az egyéni­­ségéből. Kedve lett volna, hogy tánczoljon a folyosókon. Különös módon felelőtlennek érezte magát és kellemetlen jókedvet muta­­tott, mely senkinek sem nyerte meg a tet­­szését. Heydinger Alicenak minden ok nél­­kül sok hasonló szerencsés napot kívánt s a menzában egy kalác­csal vette czélba Smith*­erset s a képzőművészeti iskola egyik tiszt­­viselőjét találta el. A sértés után első pilla­­natban bűnbánatot érzett, de a következő perczben a sértést még tetézte azzal, hogy keresztülment a termen és kihívó módon kérdezte, hogy nem látta-e valaki a kalácsát. Az egyik asztal alá bújt és megtalálta kalácsot, az egyik női m­­űvésznövendéknek a a széke alatt meglehetősen piszkos, de ehető állapotban. Smithers mellett ült le, hogy megv­egye és vitába bocsátkozott a képzőművé­­szeti iskolai tisztviselővel. A képzőművészeti tisztviselő azt mondta, hogy a tudományos főiskola hallgatóinak a viselkedése kiállhatat­­lan és azzal fenyegetődzött, hogy az ügyet a menzai bizottság elé viszi. Lewisham azt felelte, hogy nagyképűség így felfújni ilyen kis dolgot és azt ajánlotta, hogy a képző- művészeti tisztviselő vágja az ebédjét, — sült hús és bab*pudding — a termen keresz­­tü­l hozzá és így szerezzen magának rögtönös elégtételt. Azután bocsánatot kért a tiszt­­viselőtől és kellő részletességgel megmagya­­rázta, hogy nagyon távoli és nehéz volt a dobás, melyet megkísérlett. A tisztviselő még evett valamit és megivott egy pohár sört és a vita befejeződött. Délután azonban Lewis­­hamnak erős megszégyenítésben volt része. Heydinger kisasszony nem akart szóba állni vele. Szombaton reggel, levélben hirtelen rosszul* létet adva okul, Lewisham távol maradt az iskolából s minden földi javát Vauxhall állo­­más ruhatárába szállította. Chaffery nővére Tonghamban lakott, Farnham közelében . Ethelnek, a­kinek Lagune egy hete felmon*­dott, ezen a napon kellett siránkozó anyja* nak felügyelete mellett útra kelni, hogy meg­­kezdje új rabszolgaságát. Abban állapodtak meg, hogy vagy Farnhamban, vagy pedig Wokingban kiszáll, a mint az alkalom kínál*­kozik s visszajövet Vauxhallban találkozik Lewishammal, így Lewishamnak meghatáro­­zatlan ideig kellett a középső perronon őrt állani. Először a nagy kaland jókedvre hangolta. Azután, mikor már sokáig várt a perronon, filozofikus hangulatba merült, mely teljesen kikapcsolta őt a világból. Az egyik utasnak a bőröndje mellett egy csomag gyökerestől kiásott növényt pillantott meg s ez a lát­­vány groteszk hasonlatot ébresztett benne. Az ő gyökerei, földi javai, lent vannak a földszinten, a ruhatárban. Milyen gyenge va­­lami is ő tulajdonképen. Egy könyvekkel teli láda, egy ruhás koffer, néhány bizonyít* vány, papírrongy, itt-ott egy-egy jegyzet, nem túlságosan erős test és körülötte az emberek végtelen tömege, ellene a mérhetet­­len világ. Vájjon egy lelket kivéve törődnék-e valaki vele, ha elpusztulna ? És mérföldnyi távolságban talán az is csak kevéssé és el­­veszően gondol reá . . . Vájjon sok baja lesz-e Ethelnek a pod* gyászával ? Hátha a nénije elébe jön Farn* ham Junctionig, hogy vele találkozzék? Hátha valaki ellopja az erszényét? Hátha későn talál jönni ! Az esketés két órára van kitűzve ! Hátha egyáltalán nem jön ! Miután három egymásután következő vonat*­nál hiába várakozott, bizonytalan félelmét mélységesen nyomott hangulat váltotta fel . .. Végül Ethel mégis megérkezett, huszon* három perczc­el két óra előtt. Podgyászát Lewisham rohanva levitte a lépcsőn, elé helyezte a magáé mellett és a következő pillanatban egy hansomot felfogadva — első eset volt életükben, hogy ezt a közlekedési alkalmatosságot használták, útban voltak az anyakönyvi hivatal felé. Lewishamnak A Korvin Mátyás­ társaság által Dante emlékére készített érem egyik oldala. Damkó József műve. A BALATONPARTI SÉTÁNY DÉLBEN. SIÓFOKI KÉPF.K. A­­ Korvin Mátyás­ társaság által Dante emlékére készített érem másik oldala. Berán Lajos műve. ÉLET A STRANDFÜRDŐN A DÉLI ÓRÁKBAN.

Next