Vasárnapi Ujság – 1921
1921-09-11 / 17. szám - Élj meg, a hogy birsz. Irta Bársony István 198. oldal / Regények, elbeszélések
186 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 12. szám. «1921. 68. évfolyam. ÉLJ MEG, AHOGY BÍRSZ. Irta Bársony István. A Természetnek az a kissé kegyetlen híre van, hogy csak a fajt tartja fenn, az egyed* del semmit sem törődik. Pedig a „bölcs" Természet a legteljesebb passzivitással bocsátja rendelkezésre önmagát minden fajnak és minden egyednek, amely belőle és rajta élni akar és tud. Állat vagy növény, a legalsóbb* rendűtől kezdve a legkultiváltabbig, rá van szorulva, de aktív ellenállásra ugyan nem talál a Természet részéről, amely minden élőre rábízza, hogy hogyan boldoguljon, és e részben az egyetlen elég czinikus paragrafusa az, hogy: „élj meg, ahogy bírsz." A nagy Természet egésze tulajdonképen mindent felölel, ami van, tehát valamennyi életjelenséget is egyszersmind, úgy, hogy az életet, a Természettől külön választható, független problémának nem is tekinthetjük. Szűkebb értelmezésében a Természet alatt az életünk tárgyi környezetét gondoljuk; első*sorban is a növényi vegetácziót, amely pedig maga sem más, mint élet. Mégis lehet*séges a kettőt különválasztani annyiban, hogy míg a Természet nem bírhat szabadulni az ő mindig és mindenütt anyagi lényegétől, addig az élet lényege a gondolat szabad függetlenségével és testetlenségével emelkedik túl az ember magasabbrendűségében minde*nen, a mi anyag, legyen ez bár nem is érzé*kelhető a tapintás számára ; amilyen a seb, vagy az illat, vagy bármi, ami megfoghatatlan, de azért mégis anyag, mert anyag*ból keletkezett. De térjünk vissza témánk reális keretébe, amelyben azt keressük, hogy mit jelent az „élj meg, ahogy bírsz" rideg parancsa az élni akarók számára, az egész vonalon, a Természetben. Egyetlen szóval megmondhatjuk. Küzdelmet jelent. Küzdelmet, amelyben a szívós*ság, az egészség és az erő a döntő tényezők. Tehát: az életrevalóság. Minél inkább életre* való vagy, annál bizonyosabb a diadalod, annál inkább megélsz és megmaradsz. Ezen a ponton már ott is vagyunk a Természetre oktrojált fajfenntartás kérdésénél. Csakhogy a Természet nem rosszabb, nem kegyetlenebb a gyönge egyedhez sem, a mint amilyen az erőshöz ; mindössze az történik, hogy a gyönge nem bírja el azt, amit az erős elbír, s így lemarad ott, ahol az erősek ellenálló erővel bírják az életharczot s fenn is tartják a saját fajukat. A küzdelem, így vagy úgy, éppen a Természet ellen folyik, akár szívóssággal, zord időjáráskor, akár egészséggel, a kórok leküzdésében, akár nyers erővel, valóságos harczok és különös erőfeszítések kényszere folytán. A gyönge, vagy beteges, tökéletlen egyed ezekben a küzdelmekben elpusztul; a tökéletes, az erős, a szívós ellenben megmarad. És nem* csak ő maga marad meg, hanem átadja utódainak is a saját örökölhető életrevaló tulajdonságait. A fajt tehát ezek az erős, minta=egyedek vannak hivatva fenntartani, és ezt meg is cselekszik a Természetnek minden külön segítsége nélkül; ha csak azt nem tekintjük ilyen segítségnek, hogy mint természeti lények, életrevaló tulajdonságokat kaptak a szüleik révén a Természettől. Amíg a Természet a maga hamisítatlan ősiségében és eredetiségében marad meg, addig mindig ez a viszonylata van az élet*tel szemben. Az élet ugyanis ellene feszül a Természet akadályainak s miközben azokat legyőzi , edződik egyszersmind, ami erőfenntartást, esetleg növelést is jelent. Ennek megint a faj veszi nagy hasznát, azonkívül, hogy az így fejlődő egyed elsősorban maga jár jól vele. A czivilizáczió — azaz az ember — be* avatkozása csak ronthat ezen. Mert feltétlenül úgy igyekszik használni, hogy könnyít* sen az életküzdelmeken, ami az energiák fogyására, tehát elpuhulásra vezet. — Ha például az erdő hasznos vadjait télen etetem és a mély hóba utakat vágatok számukra, hogy könnyen juthassanak az etető helyekre, akkor egyrészt megmentek sok A NEMZETI HADSEREG BEVONULÁSA BARANYÁBA. GÖSSET EZREDES ÉS FOSTER ŐRNAGY AZ ENTENTE MEGBÍZOTTAI SOOS KÁROLY ALTÁBORNAGGYAL. A MEGSZÁLLÓ CSAPATOK ELŐŐRSE AZ ARPADTETŐN LEVŐ DEMARKACZIOS VONALHOZ ÉRKEZIK. A BÁNYAVIDEK LOVASBANDERIUMA A CSAPATOK ELŐTT PÉCS VÁROS KAPUJÁNAL.