Vasárnapi Ujság – 1921

1921-09-11 / 17. szám - Élj meg, a hogy birsz. Irta Bársony István 198. oldal / Regények, elbeszélések

14- "zár­. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 199 gyönge és a tenyésztésre alkalmatlan egye­­det is, a­mely különben nem bírta volna az erős kemény telet, (a ragadozó vadak az ilyen gyöngéket falják fel leghamarabb,) de olyan kényelemhez juttatom az erős példányokat is, a­mit, ha megszoknak, feltétlenül dege­­nerálódnak, mert a szívósságukból veszi* tenek. Elég bizonyítékunk lehet erre valamennyi háziállatunk, a­melynek az őse valaha szin­tén a maga erejére utalt vadállat volt, de az állandó gondozás és óvás mellett az utó­­dok a legfinnyásabb érzékenységűvé váltak és nem nélkülözhetik többé az istállót, az almot, az etetést stb. — Hogy az ember érdekében így van jól, az más lapra tartozik. Hisz az ember a Természetet is a maga szol* gájává igyekszik átalakítani. Az­zal pedig a házi körében jóformán állatvilág* azt éri el, a­mit akar, a tenyésztés változatai ré­­vén. — Nevelünk (tenyésztünk) például szar* vasmarhát tejelőnek, vagy igavonónak, vagy vágóczélokra ; disznót húsra, zsírra, lovat igába, kocsilónak, versenylónak, ebet házőr*­zőnek, nyájőrzőnek, vadászebnek, számtalan változattal; — és elérhetjük állataink kül­­sején is, a­mit elérni akarunk, ha szívós ki­ tartással válogatjuk össze a tenyészanyagot. Ennek érdekes példáját láttam egyszer egy szárnyaskiállításon, a­hol egy festett kép mutatta, hogy milyen egy pár galambot akart „kitenyészteni" a tulajdonos, a­ki galambász volt. Tíz vagy tizenkét kalitkában egymás mellett voltak azok az élő galambpá*­rok, a­melyek fokozatosan közeledtek alakjuk* kal és tarkázatukkal a rajzmintához, a­míg végre az utolsó kalitkában a „megszólalásig" hű eredetijét láttuk annak a biznyos képnek, a­melyet valósággá kellett ily módon változ*­tatni, a megfestett tervhez képest. A hamar fejlődő galamb ily kísérletre különösen al­­kalmas ; — hisz még az ősök ősei is élhet* nek, a­mikor a legkésőbbi unokában már megvalósul a tenyésztő szándéka ; a soroza­­tos párok tehát egymás mellé tehetők. De elérhetjük ezt például a szarvasokkal is, csak persze sokkal hosszabb, évtizedekre idő alatt, oly módon, hogy a­melyik terjedő típust fenntartani akarjuk, azok bikáit lehetőleg nem lőjjük, és a kiválasztást („a szelektá­­lást") úgy gyakoroljuk a puskánkkal, hogy a másféle, rossz típusu állománytól tiszte* gatjuk meg a területünket. A mint ezt valaha József magyar királyi herczeg Ő Fensége Máramarosban cselekedete, a hol az ő sze­­rinte cseh eredetű vörös szarvasokat irgalom nélkül halálra ítélte és a nagyszerű hatal*­mas, szürke magyar kárpáti szarvast tenyész* tette, gyönyörű sikerrel. Ez az „élj meg, a­hogy bírsz" alakítja át gyakran még valamely szabadban élő állat természetrajzát is. A­míg például Magyar* országszerte mindenfelé sok volt a mocsaras terület, addig a gólyát szinte szent madár* nak tisztelhettük, annyira csakis hüllőfélé* vel, kígyóval, békával táplálkozott, és ezt hordta haza a fiainak is, de azután rosszabb idők következtek gólyáékra a lecsapolások és szabályozások folytán, sok helyen egészen eltűntek a mocsarak, vagy legalább is nyárra kiasztak, s lám, a szent gólyát az „élj meg, a hogy bírsz" csirketolvajjá, kis nyúlnak, apró fogolynak az ellenségévé tette. Ma már vége is van a vadászok előtt a gólya régi jó hírének , sőt inkább egyenesen kártevőnek számít, a­melyet a vadász nem igen tűr meg síkföldi kis vadas területén. A falusi házigalamb, ha otthon nem ete* tik, okvetlenül a búzaasztagokra fog rájárni aratás után és ott roppant károkat tesz, hisz nagyon falánk és naponként négyszer* ötször szedi meg a begyét finom drága tiszta* búzával. Kiszokik azután a tarlókra is sere* gestől, és lesz belőle az úgynevezett parlagi galamb. A farkas a legszabadabb, legzordabb erdei bestia, a­mely nyaratszaka a falvak közelé­­ben még elhagyott vidéken sem mutatkozik, de télen kiássa a falusi disznóólak falát és megfojtja az udvaron a házőrző ebet. „Élj meg, a­hogy bírsz", élhessen, a farkas a harmadik és hogy meg a határba jár el zsákmányért a kölykezése után, mert nem TÁBORI MISE MAGYARSZÉKEN A BEVONULÓ CSAPATOK INDULÁSA ELŐTT. A MEGSZÁLLÓ CSAPATOK ÁTVONULÁSA AZ ÁRPÁDTETŐN LEVŐ DEMARKÁCZIÓS VONALON. A BEVONULÁS RÉSZLETE A PÉCSVIDÉKI BÁNYATELEPEK ELŐTT. A NEMZETI HADSEREG BEVONULÁSA BARANYÁBA.

Next