Vasárnapi Ujság – 1921
1921-09-25 / 18. szám - Nemzetközi sakkverseny Budapesten (képekkel) 212. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekű közlemények
18 szám ,1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 213 Világos r. Sötét feladta, mert Világos királyszárnyi gyalogjainak előnyomulása ellen nincs védelme, vezér= szárnyi gyalogjai pedig elvesznek. Csonka Magyarország - nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A SZERELEN ÉJ LEWISHAN ÚR. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor. Ruhája zsebében a mi czivilizált polgártársunk pénzt szokott hordozni. Az igazi vad embernek nincsen pénze. Neki egy fém darab csak egy fémdarab, esetleg czifrázva, de nem több. Ez a valóság. Ugyanez minden józaneszű ember előtt is s csak embertársai»nak tömegőrültsége folytán lesz belőle egyéb. Az átlagos czivilizált ember szemében azonban ennek az aranynak az általános vásárló képessége szent és alapvető tény. Gondolkozzék csak kissé! Miért kell, hogy ez így tegyen ? Hiányzik , mert! Embertársaimnak a könnyenhivősége állandó bámulatba ejt. Higgje el nekem, akárhányszor reggelenkint ágyban fekve, azt képzelem, hogy éjszakán át az emberek rájöhettek erre a hazugságra és várom, hogy lármát hallok odalent és látom az ön anyósát, amint berohan a szobába egy shillinggel, melyet a tejes ember visszadobott. „Mi ez ? — kérdi a tejes ember. — Ezt a szemetet a tejért ?"... De ez sohasem történik meg. Soha. Mert ha ez bekövetkeznék és az emberiség világosan rájönne a pénzben rejlő hazugságra, vajjon mi történnék ? Előtörne az embernek az igazi természete. Én kiugranék az ágyból, valami fegyvert ragadnék a kezembe és vele a teljes ember után rohannék. A tejre ugyanis szükségem van. A szomszédok is kiözönlenének . . . szintén a tej után. A tejes ember, hirtelen észbe kapva, csattogva el akar hajítani az utczán. Utána!... Fogjátok meg... szedjétek szét! Fogjátok meg! A kocsi felé borul. Üssétek, ha úgy tetszik, de ne öntsétek ki a kannákat!... Nem így látja ön is ? . .. minden részlete teljesen észszerű és természetes .. . Azután összeverve és véresen visszatérek, a tejeskannával a hónom alatt. Meg kellett szereznem a tejeskannát és most rajta tartom a szememet... De minek folytassam ? Önnek és bárki másnak tudnia kell, hogy az élet küzdelem a létért, harcz a táplálékért. A pénz nem egyéb, mint az a herzugság, mely mérsékli a vadságunkat. — Nem, — mondta Lewisham, — nem. Ezt nem vagyok hajlandó aláírni. — Hát akkor mi a pénz ? Lewisham kitért a felelet elől. — Önnek kell az állítását először bizonyítani ... Tulajdonképen nem tudom, hogy mindez mi összefüggésben van a szellemi idézési csalással. — Innen akarom levezetni a védekezésemet ... Vegyen valami nagyon tiszteletre méltó emberfajtát . . . például egy püspököt. — Nem valami sok közöm van a püspökökhöz. — mondta Lewisham. — Az mindegy. Vegyen egy tudományos férfiút, tanárt, amint a földi útján halad. Figyelje meg a ruháját, mely jó megjelenésű polgárt csinál belőle és eltakarja azt a tényt, hogy fizikailag petyhüdt, pókhasú egyéniség. Lényének ez az első hazugsága. A nadrágja nincsen kirojtosodva, kedves barátom. Nézze azután a haját, megkefélve és megnyírva azt a hallgatólagos hazugságot rejti magában, hogy az átlagos hosszúsága fél inch, holott a természet szerint yardnyi hosszúságban ne hány szürke hajcsomó lobogna a szélben. Tekintse azután táját. Szájában igazi arczának a meghamisít hazugságok vannak hamis fogak képében ... Valahol másutt a földön szegény ördögök törik magukat, hogy húst, kenyeret és bort termeljenek számára. A ruhája meggörnyedt és kiszipolyozott munkások életéből van szőve, ólommázos edényről eszik ... egész útja más emberek életével van kikövezve!... Képzelje el ezt az idomtalan, kényelemben élő alakot. És mint Swift teszi, gondolja el, hogy ennek a valaminek elismerés az osztályrésze!... Azt állítja magáról, hogy nyomorúságos kis kutatásai méltó ellenértéket szolgáltatnak azoknak a távoli lényeknek fáradságukért és szenvedésükért; azt állítja, hogy ő és élősdi pályája a fizetőség amazoknak meghiusult reményeiért. Képzelje el, hogy valami geranium átültetése miatt összeszidja a kertészét; valósággal a hazugságoknak sűrű ködében állanak, úgy hogy az ember ásójának szélével nem sújt hatja le a szemtelenségét abba a piszokba, melyből felbukkant ... Az ő esete pedig valamennyi kényelmes életnek az esete. Mi csoda hazugság és szégyen minden czivilizáczió, minden jó étkezés, minden kultúra és minden finomság, mig vannak szerencsétlenek, akik lerongyolódva és éhezőn von»szólják magukat a föld hátán! — De hisz ez szoczializmus! — kiáltott fel Lewisham. — Én... — Nem izmus, matekos hangon. — mondta Chaffery nyom — Ez csak a tényeknek borzalmas valósága, annak az igazsága, hogy ami az emberek világát összefűzi és össze lánczolja, a hazugság. A szoczializmus nem orvosság, semmiféle izmus nem orvosság; ezek a tények. — Nem hihetem. — kezdte Lewisham. — Nem hiheti a reménytelenséget, mert még fiatal, de a leírást el kell fogadnia. — El .. . bizonyos korlátok között. — El kell ismernie, hogy a világnak legtiszteletreméltóbb állásait beszennyezi a szocziális viszonyainkban rejlő hazugság. Ha pedig nem volnának hazugsággal beszeny»nyezve, nem volnának tiszteletreméltóak. Még az ön állása is ... Ki jogosította önt arra, hogy megnősüljön és érdekes tudományos kísérletekkel foglalkozzék, míg más fiatal emberek a bányákban sínylődnek ? — Megengedem ... — Nem segít, ha megengedi is ... És itt van az én szerepem. Minthogy az életnek minden útja hazugsággal van beszennyezve, minthogy az igazság követése és kimondása 1-4-5-6. 7-8. 9 10. 11. 12.3-14->5-16. «7-18. 19-20. 21 . 22. 23-24. 25-26. 27-28. 29. 50. 3». 32. 33-34- Qorton angol tábornok, az antant képviselője A gyermekek a felavató ünnep vendégeivel. Nyugatmagyarországon. A HŰVÖSVÖLGYI ÚJ GYERMEKÜDÜLŐ FELAVATÁSA. A gyermekotthon épülete.