Vasárnapi Ujság – 1921

1921-09-25 / 18. szám - Nemzetközi sakkverseny Budapesten (képekkel) 212. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekű közlemények

216 a támlájára könyökölve suttogó hangon kez­­dett beszélni a vitaegylet ügyeiről. Lewisham alig hallgatott rá és röviden felelgetett. Mi köze van neki ezekhez a gyerekségekhez ? Végül Smithers leforrázva távozott és a be­­járatnál Parksonnal találkozott össze. Parkson, mellékesen megjegyezve, a kínos jelenet óta nem beszélt Lewishammal. Nagy kört írt le az asztal vége felé s elkerülve a helyet, a­hol Lewisham ült, nyílt módon és méltó kifeje­­zéssel jelezte, hogy nem veszi észre Lewis­­hamnak bántó jelenlétét. Lewisham két irányban kutatott. Valami módot akart felfedezni, hogy saját működé­­sével anyagilag növelje a heti egy gub­nát és meg akarta ismerni a gépírói üzlet piaczi vi­­szonyait. Saját személyét illetőleg volt egy homályos gondolata, melyről azonban fokoza­­tosan letett, hogy márczius folyamán taní­­tást vállaljon valamelyik esti iskolában. Hir­­telen haláleseteket kivéve azonban esti iskolák Londonban szeptembertől a legközelebbi júli­­usig nem szokták változtatni a személyzetü­­ket. A magánórák adása is erősen csábította, de megfogható alkalom nem kínálkozott. A számára kínálkozó lehetőségekről nagyon ifjúi módon gondolkozott, máskülönben nem töl­­tötte volna az idejét azzal, hogy a melbournei egyetem egyik megüresedett fizikai tanszékére vonatkozó pályázati feltételeket jegyezgesse le. Feljegyezte egy szoci­ális kérdésekkel foglal­­kozó folyóirat megüresedett szerkesztői állását is. Nem gondolta volna ugyan, hogy valaha ilyen munkában legyen része, de hátha a ki­­adó másként gondolkozik. Szerepelt azonkívül még egy üresedésben levő múzeumi őri állás az etoni kollégiumban. (Folytatása következik.) Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A koronelli dóm. Turcsányi Elek fényes kiállí­tásban adta ki könyvét, a­mely tudtunkkal az első. Versek vannak benne és lírai aláfestésű novellák, egy kevéssé termékeny, de mindig benső­séges és mű­vészi szellem őszinte, áhítatos és finom érintke­zései a körülötte viharosan sodródó élettel, mely­nek diszharmonikus árja elől melancholikusan be­vonul önmagába, figyeli a saját lelkének reagálá­sát az ablakán át beszűrődő lármára, a saját belsejéből feszengő titkos hangokra, azokra a ké­pekre és képzetekre, a­melyek az idegrendszer rej­telmes játéka révén az ember gondolataiban színt játszanak, különös módon kapcsolódnak és elvál­nak s lassú és izgalmas gomolygás után formákat öltenek. Turcsányinak nincs egy szava, a­mely ne volna hiteles, belső élményből előtörő, nincs egy sem, a­mely kikiabálna halk, temperált és meg­hitt hangköréből, ez a költő hű önmagához és művészetéhez. Kissé szűk körre szorítkozó költé­szet ez, nagy mélységekre sem száll alá, a virágai télikertben nőttek s ezért a színeik bágyadtak. De igazi színek, a költő sohasem pótolja őket festékkel, könnyei valódi könnyek, gyönyörei sem színpadiak és a gesztusa mindig közvetlen, belülről jött, igaz. Mégis valódi költő s a szívét adja cserébe a jóindulatú érdeklődésért annak, a­ki olvassa. A könyv rendkívüli művészi dís­szel van kiállítva, papírja, nyomása, szedése fényűző. Gara Arnold rézkarczai és fametszetű iniciáléi, melyek a szöveget díszítik, ennek a finom kezű és hamisítatlan ösztönű művésznek legjobb grafi­kai alkotásai közé tartoznak. Magyar lírikusok: Vörösmarty, Komjáthy Jenő, Ady Endre és Harsányi Kálmán arczképét pró­bálja megrajzolni Alszeghy Zsolt Magyar lírikusok czímű könyvében. Elég gazdag apparátussal fog feladatába. Sok adatszerű ismerete van a XIX. szá­zad magyar és külföldi lírájáról s ezeket az isme­reteit asszocziácziók útján szívesen értékesíti fej­tegetéseiben olyankor is, a­mikor az asszocziáczió nem föltétlenül indokolt és inkább csak az író igyekezete arra, hogy ismereteinek föltárásával fokozza hitelét az olvasó előtt. Igyekszik, külö­nösen mikor még ma is aktuális írókról és iro­dalmi kérdésekről szól, az objektivitás­ körén belül maradni, a­mi nagyjából annyit jelent, hogy az irodalmi dolgokat irodalmi szempontból tárgyalja, nem kever ítéleteibe idegen, különösen politikai szempontokat. Ez ugyan negatív érdem, de a mai VASÁRNAPI ÚJSÁG­ viszonyok között mégis érdem. Sok megjegyzése és megállapítása megállja a helyét, mikor kevésbbé jelentékeny dolgokról van szó, de az arczkép­kompozíczióban nincs elég fejlett érzéke a lénye­ges és jellemző vonások iránt, ezért képeiből nem alakul ki kontúr, a­mely a sok részletet össze­fogná és reliefjük sincs, a mely rajzának megadná a dimenziók szemléletességét. Vörösmartyról szóló tanulmánya alig mond lényeges dolgot olyat, a­mit mások jobban ne mondtak volna s a többi költők magvát sem birja megfogni. Talán még Harsányi Kálmánhoz járt legközelebb, itt azonban értékelése ingadozik : a szándék köti le a figyel­mét és elhanyagolja a megvalósítás — tehát a fődolog — kritikai értékelését. Általában inkább az anyagát bírálja a költőnek, a mondanivalóik minéműségét, a világról való fogalmaikat és a világhoz való viszonyukat, a­mi minden kritiká­ban elsőrendűen fontos szempont, de a tulajdon­képeni művészi, sőt a psychológiai szempontokat is csaknem figyelmen kívül hagyja, vagy ha föl­veszi fejtegetései körébe, akkor csak jelentéktelen általánosságokat tud róluk mondani. Ez az egy­oldalúság egyrészt súlyos zavarokat okoz a ma­gyarázás és elemzés körül, másrészt meg elárulja gyökeres fogyatkozását, a művészi beleélésre való képesség hiányát. A­mint másoknál nem érzi eléggé a kifejezés döntő fontosságát, maga sem mestere a kritikai kifejezésnek, nehezen, kerül­getve, és sokszor mellé találva tudja csak kimon­dani éppen azokat a mondanivalóit, a­melyek tömör és erőteljes formulázásban kapnának súlyt és mélységet és a stílje csak grammatikailag kor­rekt, logikailag sokszor bukdácsoló, lélektani hát­tere, a­mely a kritikus egyéniségét árulná el, alig van. Az irodalom iránti becsületes szeretete azon­ban még hibáiban is rokonszenvessé teszi köny­vét, kritikai irodalmunk sivárságában az ilyen könyvnek is örülni kell. SAKKJÁTÉK, 3185. számú feladvány Scheel J.-tő­l, Slemdal. §§ • §§J 11 mm 1 • ' §J • 11 4 A fü JB • i §§ • §JJ B jjj ö H IP 8 A ül HF ü • HP • a b­e­d­e­f­e­b VILÁGOS. Világos indul és a második lépésre mattot ad. HALÁLOZÁSOK: Báró Kürthy Lajos, a háború alatti közélelme­zési hivatal volt elnöke, az elmúlt évtizedek po­litikai és közigazgatási életének kiváló munkása, hirtelen meghalt szeptember 10-én Budapesten, 67 éves korában. A vármegyénél kezdte pályáját s vármegyei ember maradt pályája legnagyobb részén, mint Zólyom-, Komárom- és Barsmegyék fő­ispánja. Hű embere volt Tisza Kálmánnak s ké­sőbb Tisza Istvánnak, mint képviselő mindig az ő politikájukat támogatta. Mint kitűnő adminisz­tratív munkaerőt nevezték ki a közélelmezési hi­vatal elnökévé s ezt a tisztét nehéz időkben ki­tűnően látta el. A kommün bukása után mag­alakította a Nemzeti Középpártot s annak ügy­vezető elnöke lett. Váratlan halála általános rész­vétet keltett. Elhunytak még a közelebbi napokban: Doma­hidi Domahidy litván szatmármegyei nagybirtokos és volt országgyűlési képviselő 85 éves korában, Szatmáron. — Berecskai Szűcs Jenő, Fejérvármegye nyug. alispánja 69 éves korában, Székesfehérvá­ron. — Nemes Szalay Miklós ny. honvédszáza­dos, székesfehérvári városi bizottsági tag 66 éves korában, Székesfehérváron. — Thirring Béla kúriai biró 62 éves korában, Budapesten. — Závory Sán­dor dr., a gleichenbergi fürdő 40 éven át volt orvosa, a régi időben Fáy Andrásnak, Török Pál püspöknek s a nagy Mikszáthnak orvosa, Buda­pesten. — Beöthy Pál v. b. t. t., a képviselőház volt elnöke, mezőpeterdi birtokán. — Békési Géza dr., a m. kir. népjóléti minisztérium helyettes államtitkára 56 éves korában, Budapesten. — He­gyeshalmi Fischer Elemér nyug. kir. műszaki fő­tanácsos 41 éves korában, Budapesten. —Győrffy Károly fővárosi számtanácsos 47 éves korában, Budapesten. — Tóth Pál bogyiszlói református Franklini Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetemi utcza 18. szám. 1921. 68. évfolyam. lelkész 41 éves korában. — Éder Hugó dr., kir. járásbiró, Budapesten. — Scherer Károly százados 36 éves korában, Budapesten. — Tury Tibor fő­hadnagy, Budapesten. Özv. Kézmárszky Brunóné szül. lipóczi Keczer Teréz — Szepesvármegye egykori nagynevű fő­ügyészének özvegye — 76 éves korában Lőcsén. — Csécsi Nagy Erzsébet ismert nevű költőnő, Ara­don. — Özv.­ Matavovszky Károlyné, szül. Heysz­ Berta 86 éves korában, Kunhegyesen. — Meiey Istvánné, szül. Rusz Julianna, Budapesten. KÉPTALÁNY. A «Vasárnapi Újság» 1921. évi 15-dik számá­ban megjelent képtalány megfejtése: Álló­vízben lakik a béka. Felelős szerkesztő: HOITSY PÁL,. Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza 11. Lapkiadó tulajdonos: Franklin-Társulat IV.,Egyetem­ u. 4. PÁLINKAFŐZŐÜSTÖK zsírolvasztó- és mosóüstök vörösrézből. Vermoreí-rendszerü szőlő­permetezők. Szénkénegezők. Permetező alkatrészek Rummiból és sárgarézből. Szőlőzúzók és prések. Ku­koriczamorzsolók és darálók. Répavágók és szecskavágók. Rézgálicz, raffia, SZONTÁGH PÁ­L kénpor, rézkénpor és­­ , kénlap raktárról azon­ rez­­es szerszámgyár­nál kapható. Budapest, IX., Üllői­ út 19. sz. II BI EVI 1 BUDAPEST, IV. kerület, K­L­­ll J, Koronaherczeg-utcza 17. Gyárt legtökéletesebb kivitelben: műlábakat, ma­kezeket, sérvkötőket, haskötőket, gummigörcsér­harisnyákat stb. Bús választék az összes beteg­­­ápolási gummiárukban ás műszerekben. HJAA.LJAA,lJAA,LlAA,lllAA,LiAA.WAA,UAA,hlAA,UáA.UAA.klAA,UAA,LJáA,kláA.ldAA y Ó PAJTÁS BENEDEK ELEK GYERMEKUJSÁGA a szívet-lelket nemesítő törté­netek, mesék, versek, ism­eret­gazdagitó olvasmányok való­ságos kincsesháza. Rendes munkatársai: Váradi Antal, Vargha Gyula, L­ampérth Géza, Avar Gyula, Feleki Sándor, Mihályfftyné Fái Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél, Kozma Imre, Csa­nády Sándor, Székely Nánd­or, Jókai­ Lajos stb. Állandóan közöl a régi nagy magyar és ide­gen költőktől a gyermekifjúságnak való költe­ményeket. A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest, IV., Egyetem-utca 4.) adja ki. Előfizetési ára negyedévre 25 korona. Egyes szám ára öt korona. Mutatványszámé kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal. Hirdetések felvételnek BLOCKNER I. hirdető­irodájában, Budapest, IV., Semmelweis­ u. 4

Next