Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-23 / 2. szám - Andrist megsértették. Elbeszélés. Irta F. Szabó Géza 18. oldal / Regények, elbeszélések
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 19 böcsületes pofon éri hátulról az ábrázatomat. Rögtön láttam, honnan zöng az ég. El sülyesztem a pipát, szárba kapom a lovakat, egy-kettőre be is értünk Halomegyházára. — Ne szaporítsd a szót, békás, aszondám! Mi köze ennek a fejbeveréshez ? — Most gyan mán, megkövetem, ahogy hazaérkeztünk. Mer a hogy Halomegyházán elvégeztük a dogunkat, naplementire vissza» következtünk szerencsésen. Megjártatom a lovaimat, bekötök, hozzákezdek a csutakolásba. A Ferkó zablatisztítássavót odabent elfoglalva. Egyszer csak — de úgy dolog közt, guggolva, hogy föl se néz, megszólal a czimbora : — Jó dógod van neked, koma, szolga, birót hurczolsz.1 Van hát, mondok, mér ne vóna ? — Kaptál is jó borravalót, tudom. — Kaptam hát. KölUe fele? — Köll hát, aszongya, de föl se néz. Erre odalépek mellé, aztán — kezemre esett szörnyen — úgy felülről jól fx>fon legyintem a testvért. Én is ilyen formásan kaptam, hát a felit kiosztottam neki. A többihez aztán egy szempillantás nem sok, de annyi se köll lőtt. Ferkó felkapja az összemarék zablát, úgy vág vele fejbe, hogy azonmód beesek a lovak közé. Elöntött a vér. Aszongyák, az eszemet is elvesztettem, úgy mostak föl. De már a magam lábán mentem el a doktorhoz. Összevart takarosan. Be is kötözött. Aszongya asztán, hogy elkészült velem . — Várj egy kicsit Andris, megírom a látó leletet. (így mondta.) — Mit ír meg a doktor úr? — kérdem. Hát megint csak aszongya . — Látleletet. — Mi legyen az a csudabogár? — vallattam tovább. t Írás arra, hogy súlyos testi sérelem ért. — Köll a fenének. Tudom én azt írás nélkül is. — Jó, jó. De ahhoz írás kell, hogy törvény elé állítsd azt, a ki veled ezt a csúfságot elkövette, meg annak köll kifizetni, ami az én fáradságomér dukál. — Ilyet még kétszer se mondjon a doktor úr." Egy az, hogy azét, hogy én szegény legény vagyok, megfizetem, amire tartozok, böcsülettel. De hogy törvény elé állítsam az én jó komámat ezér a kis félre»értését ... — Bolond vagy te, Andris. Tizenhét ötöst varrok a fejedön, aztán te félreértésnek mondod. — Ahhát. Azt én tudom. Ezér csak nem állítom törvény elé az én kenyeres czimbórámat, még tán be is csuknák. Böcsület róna az ? — Az a böcsület, hogy aki engem helyben hagy, azt becsukatom. (így a doktor.) — No most már aszondom, hogy ne nézzen le engem a doktor úr, ne uszítson a Ferkó komám ellen. — Nem uszítalak én, de a mi igasság, igasság. f — De erre már engem is elhagyott a béketűrés. Kifakattam: — Az az igasság, hogy ehhe a doktor úr nem ért, megláczczik, hogy nem kancsóval köröszteték. Az írása még nem köll. Agyon Isten! Egy kis szünet . . . Andris haptákba vágja magát• — így történt, biró uramnak alassan jelöntöm. Most már csak azt szeretném tűnni, hogy kinek van oka nagyobb haragra. Én sértettem-e mög őtet, vagy ő engem ? De azt az egyet megmondom, megkövetem biró uramat, hogy ne üljön föl a kocsimra, mert megtanulja a ki lelke van a Strasserának, hogy hány kátyú van az országúton. — Megértettem a beszédedet, Andris. (Nini, már nem mondja : édes cselédem, de mintha nagyobb szeretettel simogatná tekintetével a pipáját.) Csak annyit mondok, hogy őszen légy. Most elbocsátalak. FAFARAGÁS. EZ A SZÖVETKEZET 800 TISZTVISELŐNEK AD MELLÉKFOGLALKOZÁST. VŐ MAGYAR RUHÁsJ LEÁNYOK. SZOBRAINAK LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉRŐL. RUHA ÉS FEHÉRNEMŰ VARRÁS. A LELEPLEZÉS ELŐTT, ELŐTÉRBEN AZ ÚJ ZÁSZLÓ