Vasárnapi Ujság – 1921

1921-10-16 / 19. szám - A Franklin-Társulat jubilánsai: Reinwarth Emil. – Téri Sándor. – Halász Fülöp. – Berger Károly 19. szám / Arczképek, Hazaiak - Raffay Sándor ev. püspök 19. szám / Arczképek, Hazaiak - A délpestvármegyei testnevelő bizottság ifjusági tornaversenye Kecskeméten (2 kép) 19. szám / Időszerű illusztrácziók - A Domokos-rend hétszázéves jubileumi ünnepe Budapesten 19. szám / Időszerű illusztrácziók - A Gellérthegyi kalvária felavatása 19. szám / Időszerű illusztrácziók - A Hollandiából visszatért magyar gyermekek fogadtatása a Keleti pályaudvaron (2 kép) 19. szám / Időszerű illusztrácziók - A magyar állattenyésztők bonyhádi vándorgyűléséről (3 kép) 19. szám / Időszerű illusztrácziók - Mayer János földmívelésügyi államtitkár leányának esküvője Kompolton (2 kép) 19. szám / Időszerű illusztrácziók - Ravasz László Duna-melléki ref. püspök beiktatása 19. szám / Időszerű illusztrácziók - Márk Lajos festményei amerikai milliárdosokról (9 kép) 19. szám / Műtárgyak - A kecskeméti gazdasági kiállításról (4 kép) 19. szám / Természettudomány, ipar, gazdaság

19­ szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 219 nával... Csak három nap múlva akartam jönni, de tegnap este azt a hírt kaptam, hogy a kormány a Műegyetem gépeit lefog­­lalja és engem berendelnek valamelyik népi biztos mellé fiakkerosnak, az én drágalátos kis masinámmal . . . No fiaim, abból nem esztek, üssön belétek a baloldali szapora is» tennyira . .. Szépen kipuczoltuk, elkészítet­­tük­ a mi kis légi paripánkat az én Zimmer» mann barátommal, aztán fölültünk rá és most itt vagyunk .. . Mondja csak Zimmer» mann, mi a rekord? — Két és fél óra, — szólt a pilóta, a­ki meglehetős hallgatag embernek látszott. — Hallod ezt Uzonyi András ? És ilyen gépet hagyjak én elkommunikálni? mint a­hogy a viczeházmesterem mondja. Ezt a kis remekművet hagyjam ott, melyen annyit tör­­tem­ a Barna fejét és Barna az én fejemet ? ... Hohó emberek, közel ne menjetek ahhoz a masinához, mert azt szelídített ménkűvel hajt­­juk, mint a töf=töf kocsit és ha ez a ménkű átugrik beléd, olyan vékonyra lapít, mint a palacsinta. E fenyegetésre a tömeg rémülten hátrált. — Most pedig komé, a gépet toljuk be ebbe az üres félszerbe, mely látom, ebből a czélból készült és aztán drága nagysádkám kérünk egy kis ennivalót és egypár csésze forró teát, mert bizony megdermedtünk egy kicsikét. Ugyee Zim jól fog esni ? A hadi pilóta rábicczentette az igent és megindultunk a ház felé. A nép izgatott ki­­váncsisággal tolongott nyomunkban, de tisz­­teletteljes távolságban tartotta magát ezek­­től az emberektől, a­kik fantasztikus állat» bőr» és szőrruháikban ördögöknek látszottak és mégis az égből szállottak alá. Már az első félórában kiismertem, hogy miféle alakok kerültek a házamba. Két töké­­letes ellentét. Vér Györgynek folyton járt a szája, Zimmermann pedig ki se nyitotta a száját. Zim (a­mire a fiúk megrövidezték, mert a nevét hosszúnak találták) intelligens szerelőmunkás volt, a­ki a két ifjú tudós mellett dolgozott. Öcsém és Vér annyira meg­­szokták hallgatagságát, hogy már el tudták őt dirigálni kéz- és fejmozdulatokkal, grim­maszokkal és vállvonogatásokkal. Nagyon okos­ gondolat volt Barna öcsém- től Vér Györgyöt idehozni, mert Sámson úr rögtön megkedvelte a tréfás modorú vidám ficzkót, a­ki olyan pompásan el tudott csú­­folódni az emberekkel, a­nélkül, hogy ezen bárki megsértődött volna. Az öreg báró Vér»­ben, minden furcsasága ellenére, megismerte az értékes embert és munkást és valósággal úszott a boldogságban, hogy ilyen nagyszerű emberek veszik körül, mint Barna és György. A repülőgép is nagyon érdekelte és elfog­­lalta, másnap már föl is ült rá és György vezetése alatt egy kis utazást tett a falu fölött, harmadnap pedig fölszólította Zim­­mermannt, hogy avassa be őt a gépvezetés titkaiba. Barna, Sámson úr sürgetésére, a kastély­­ban is rendezett be magának egy kis műhelyt és laboratóriumot. Mindez az új dolog egé­­szen megifjította az aggastyánt, a­ki egy ötven éves férfit megszégyenítő ruganyosság­­gal járt-kelt és tett=vett. Közben öcsém a háborút viselt emberekből kiválogatta a mes­­terembereket és az ügyesebb munkásokat, és telefonépítéshez fogott a kastély és az én lakásom között. Ennek a munkának a veze­­tését aztán Vér vette át. A Vág mellett a hricsói hegyen levő váromladékot is rendbe szedték egy kicsit és Barna ott egy obszer­­vatóriumot rendezett be, melyben állandó őrség tanyázott és nagy messzelátókon ke­­resztül figyelte a nyugati vidék összes útjait. Szóval a két Sztregován mozgalmas élet ural­­kodott és Sámson úr boldog és nyugodt volt, mert meg volt győződve róla, hogy mindez a védelem szent ügyét szolgálja. Megjegy­­zem, hogy Jób báró ez idő szerint nem tar­­tózkodott Sztregován és így Sámson úr jó­ kedvét az ő sötét alakja sem ronthatta. Mindenről értesülhettem, mindenről tudom mást vehettem, csak egyről nem, a­mi pedig legjobban érdekelt, hogy vájjon Barna és Klárika szoktak-e találkozni, beszélgetnek-e egymással és mit beszélgetnek ? Öcsémet nem mertem persze megkérdezni, ő meg dehogy szólt volna egy szót is. E tekintetben javult egy kicsit a helyzet Vér György megérkezé­­sével. Barna az agyafúrt góbét, a­kit már na­­gyon nehezen várt és kitörő örömmel foga­­dott, mindjárt másnap fölvitte a kastélyba bemutatni. Megjegyzem, hogy mi már ekkorra oly bizalmasak voltunk vele, mintha már évek óta köztünk lakott volna. A kastély­­beli első látogatása előtt a feleségem figyel­meztette is, hogy csak csípje ki magát taka­­rosan, mert az úri lakban szép leányok vannak . Hogy én a legjobb barátomnak, Barná»­nak konkurencziát csináljak? Soha! — szar­valt komikus páthosszal a góbé, — külön­ ben ne nevessenek, hanem tudják meg, hogy az érdekesen csúf férfiaknak sokkal nagyobb a szerencséjük a nők körül, mint a szép ar»­czú embereknek. A színházaknál például a rút komikus majdnem mindig kiüti a nye­­regből a hősszerelmest. . Az első látogatásból csak vacsorára tértek haza, mert persze Sámson báró ott tartotta őket ebédre. No de most aztán megindult György úr kerepelője és részletesen beszá­­molt benyomásairól. Ezekben a főszerep Klá­­rikának jutott, a­kinek csodás szépsége előtt teljesen lerakta a fegyvert. A kis tündér úgy látszik nagyon kedves volt a kurtalábú tu­­­dóshoz, a­ki annyira ment elragadtatásában, hogy még azt is megbánta, hogy reggel nem fogadta el feleségemnek abbeli tanácsát, hogy legalább a rettenetes szakállát nyirbálja meg egy kicsit. — Hogy én hozzányúljak egyetlen apai örökségemhez ? — szónokolt reggel a szé­­kely, — tudja-e nagysádkám, hogy két év óta álló nem érintette ezt a családi erek­­lyét? Nem született még meg az a lány, a­kiért én egy szálat kihúznék ebből a becses ereklyéből. — Nono, — felelte vissza az én asszony» kám, — én meg attól félek, hogy már az a lány is megszületett, a­ki majd marokkal fogja kitépni a szakállát. — Biz Isten, — vallotta be este a góbé, — ennek a Tündér Ilonának még ezt a szakáll» tépést is megengedném. Barna öcsém, nagy örömömre, egészen nyu­­godtan állotta ezeket az­ áradozásokat és ar­­czának egyetlen izma sem rándult meg, hogy elárulja érzelmeit. Úgy látszik, már hozzá­ szokott ehhez az állapothoz. Épen vacsorá­­nál ültünk és öcsém buzgón evett. A góbé egy darabig figyelmesen nézte, azután így kiáltott: — Igazán szép fiú vagy^ Barna, azt meg kell adni. Első ízben történik velem, hogy szeretnék veled porográfiát cserélni. Igazán taplószívű fráternek kell lenned, ha most sem fogsz tüzet. — Ezt roszul mondtad, vén Nemere, — felelt Barna egészen nyugodt hangon, — épen ez bizonyítja, hogy húsból van a szí­­vem, mert ha taplóból volna, akkor már bi­­zonyosan tüzet fogott volna. (Folytatása következik.) Vajda M. Pál­­ előétele: RAFFAY SÁNDOR EV. PÜSPÖK, A­KI MOST ÜNNE­PELTE PAPSÁGÁNAK 30 ÉVES JUBILEUMÁT. A SZÜLŐK ÖRÖME. A MEGÉRKEZETT GYERMEKEK KIVONULNAK A PÁLYAUDVARRÓL. A HOLLANDIÁBÓL VISSZATÉRT MAGYAR GYERMEKEK FOGADÁSA A KELETI PÁLYAUDVARON.

Next