Vasárnapi Ujság – 1921
1921-10-16 / 19. szám - Négyszeres jubileum a Franklin-Társulatnál (arczképekkel) 224. oldal / Élet- és jellemrajzok - A képtáviratozás új módja 224. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
226 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 19. szám, 1921. 68. évfolyam. foglalt, melyekért Lewishamnak utólag két percet kellett fizetni. Azután elmerültek valamibe, a mit Ethel „komoly megbeszélésnek" nevezett. Ethel csodálatos módon megértő volt és kimerítő módon tárgyalta meg helyzetüket. Különös nyomatékkal fejtette ki a a takarékosság szükségességét a háztartási kiadásokban és mélyen sajnálkozott a saját tapasztalatlansága felett. Határozatba ment, hogy Lewisham egy jó háztartási vezérkönyvet szerez be Ethelnek magánhasználatára. Odahaza Ghafferyné a háztartást a „Szükséges tudnivalók mindenről mindenkinek" orákulumszerű utasításai alapján vezette, de ezt a művet Lewisham tudománytalannak ítélte. Ethel úgy vélte, hogy sokat tanulhatna a hat perces női folyóiratokból, — a pennys folyóiratok ebben az időtájban még nem kezdődtek meg. A bőség idejében sokat vásárolt ezekből a kiadványokból, de főleg, mint azt most sajnálkozással ismerte be, a kalapdíszí* tés és más hasonló hiúságok kedvéért, így megint az írógép tolult az előtérbe. Lewis ham kellemetlen hirtelenséggel eszmélt rá, hogy anyagi eszközeik felbecsülésénél semmit sem irányzott elő az írógép beszerzésére. Ez pedig az általános előirányzat időtartamát tizenkét vagy tizenhárom héttel rövidíti meg. Az estét nagyszámú levél írásával és másolásával, borítékok czímzésével és válasz* bélyegek borítékolásával töltötték. Ezek voltak az optimizmus perczei. — Melbourne nagyon szép város — jelentette ki Lewisham, — és az utazásunk oda fényes lehet. Hangosan felolvasta a melbournei tanszékre való pályázatot, hogy Ethel hallja, hogy írta meg. Működésének és sikereinek a felsorolása láthatólag nem maradt hatástalanul Ethelre. — Sejtelmem se volt róla, hogy a felét tudod mindezeknek, — mondotta és némileg le volt hangolva viszonylagos műveletlensége miatt. Viszont természetes volt, hogy ilyen biztatás után az iskolai ügynökségeknek szóló levelek a határozott önbizalom hangján szövegeződtek meg. Az Athenaeum* hoz beküldendő gépírási apróhirdetés azonban némi zavart idézett elő Lewisham lelkiismeretében. Miután az apró* hirdetést ő maga szépen és részletesen megszövegezte, belefoglalta : „tudományos szak* a kifejezésekben teljes gyakorlat", megtekintette jegyzeteket, számára. Ethel melyeket Ethel másolt le a kezeírása még mindig kerek és gyerekes volt, a minőnek a whortleyi fa* sorban megismerte, de interpunctiója a bizony* talanul alkalmazott vesszőkre és gondolat* jelekre szorítkozott és nagy volt benne a hajlandóság, hogy amit tökéletlenül tudott csak elolvasni, a lehető legkisebb ellenállás* nak a törvénye szerint írja le. Az ügyet így azzal az elhatározással rázta le, hogy minden írást át fog nézni és ki fog korrigálni, hogy Ethel eleget tehessen a vállalt kötelezettségének. Végeredményben az sem lehet rossz, gondolta zárjel között, ha ő maga valami biztos tekintélyt olvasgat a mondatok pontozása és vesszőzése tekintetében. Késő estig voltak ezzel a munkával elfoglalva s teljesen megfeledkeztek a másnapi növénytani vizsgáról. Kis szobájuk a lobogó tűzzel, az égő gázzal és a leeresztett függő* nyökkel nagyon kedves és otthonos volt s a nagyszámú ajánlkozó levél reménységgel töltötte el őket. Ethel izgatott volt és lelke* sedett, majd egészen Lewiham mellé jött és föléje hajolt, hogy lássa, mit írt. Lewisham kérésére előszedte a levélborítékokat a fiókos szekrényből. — Te igazi segítség vagy nekem. — mondotta Lewisham, hátradőlve a székén. — Úgy értem, hogy mindent meg tudnék tenni egy leányért, mint te vagy. — Valóban? — kiáltotta Ethel. Való* ban! Igazán segítségedre vagyok? Lewisham arcza és mozdulata a legtelje* s?bb helybenhagyást fejezte ki. Ethel gyen* gén elsikította magát örömében, megállt egy pillanatra s azután meg nem rendíthető se* gítségre való hajlandóságának gyakorlati bizo* nyitása gyanánt, kitárt karokkal rohant az asztal körül feléje. Csak egy szó röppent el az ajkáról : — Édesem! Lewisham, félig átölelve, szabadon maradt kezével hátratolta a székét, hogy Ethel a térdére ülhetett ... Ki kételkedhetett volna még benne, hogy valóban segítség az urának? XXV. Az első ütközet. Lewishamnak az esti és a magántanításra irányuló kísérletei lényegükben ideiglenes természetűek voltak. Állandóbb alkalmaztatást czélzó pályázatai viszont az aránytalanság hibájában szenvedtek. A melbournei tanári állás példának okáért túlhaladta az érdemeit, bizonyos szempontok pedig kétségessé tették, hogy őt és feleségét tárt karokkal fogadják az etoni kollégiumban. Végeredményben azonban hajlandó volt azt hinni, hogy a south* kensingtoni diák az intellektuális java világnak, aki méltán válogathat a jó állások a tömegében, melyek százötven-háromszáz fontot jelentenek évenkint és lenézheti olyan alsóbbrendű vállalatok, mint Oxford, Cambridge és az irodalmi Észak versenyét. Az iskolai ügynökségek azonban, melyeket következő szombaton felkeresett, nagy mértékben visszaéltek ezzel a hitével. Blendershin úr első segédje az oxfordi streeti szürke kis irodában olyan leplezetlenül tárta fel a helyzetet, hogy Lewisham haragra gyulladt. — Igazgatói tanítói állás egy alapítványi iskolában... miért nem! — mondta Blendershin úr első segédje. — Miért nem mindjárt püs* pökséget?... Mit tetszik szólni, — fordult Blendershin úrhoz, aki tekintélyes szivará*ból füstölve lépett be a szobába, — huszon* egy éves, nincs semmiféle egyetemi rend* fokozata, sportban nincs képesítése, kétévi kisegítő*oktatói gyakorlat... igazgató*tanítói állást akar egy alapítványi iskolában az Olyan hangosan beszélt, hogy a feleknek előszobában várakozó csapata mindent meghallott. — Kérem, — mondta Lewisham fel* hevülve, — ha ismerném az alkamazási viszonyokat, nem fordultam volna önhöz. Blendershin egy pillanatig szemügyre vette Lewishamot. — Milyenek a bizonyítványai? — kérdezte Blendershin úr a segédjétől. A segéd felolvasta a különböző „ologiák" és „ografiák" jegyzékét. — Benlakással ötven font, — mondta Blendershin úr határozottan, — ez az, amire ön számíthat. Hatvan a legjobb esetben. — Mennyi? — kérdezte Lewisham.^^ — Talán nem elég önnek? — Kevésnek találom. — Benlakással nyolczvan fontért cam* bridgei diplomás tanárt kaphatok és még ő hálás nekem. — jelentette ki Blendershin úr. — De én nem akarok benlakással járó állást, — vetette ellene Lewisham. — Ez idő szerint nagyon kevés állásunk van benlakás nélkül. — mondta Blendershin úr. — Nagyon kevés. Az állások legnagyobb részt hálóteremfelügyelettel járnak és sétára kell vinni a növendékeket. — Csak talán nem nős? — vágott hirtelen közbe a segéd, miután egy darabig figyelem*mel tanulmányozta Lewisham arczát. Lewisham szeme a Blendershin úr tekin* tetével találkozott. — Az vagyok, — felelte. A segéd csodálkozása nem ismert határt. — Úristen, de hát akkor mit akar kez* deni! — kiálltotta Blendershin úr. — Igaz, hogy még kemény munka áll ön előtt. De én az ön helyében folytatnám és megszerez*ném a diplomámat, ha már olyan közel vagyok hozzá. Úgy egészen más formák lehet* nének a kilátásai. Szünet. — A dolog úgy áll, — mondta Lewisham lassan, a czipője orrát nézegetve, — hogy valamihez fognom kell, míg megszerzem a diplomámat. A segéd halkan fütyörészett. — Talán szerezhetünk valami bejáró taní* tói állást, — mondta Blendershin elgondol* kozva. Olvassa még egyszer fel az íráso* kat, Binks. — Figyelmesen hallgatott.„Vallástanítást nem vállal." Mi ez? - kézmozdulattal félbeszakította az olvasást. Egy ostobaság . . . Ilyen különczködésről nem lehet szó, vegye tudomásul. Húzza ki . . . Egyetlen angol középfokú iskolában nem kaphat állást, ha kijelenti, hogy vallástanítást nem vállal. Ilyesmi magától értetődik . . . Ne is beszéljünk róla... Maga nem hisz . • • hát ki hisz? Százan és százan vannak ugyan abban a helyzetben mint ön. Tanárok lett A FIATAL PÁR A TEMPLOM ELŐTT AZ ESKÜVŐ UTÁN. A KAÁLI LÁNYOK AJÁNDÉKA (KÉT ÓRIÁSI SZŐLŐFÜRT) A MENYASSZONYNAK. (Slayer János államtitkár (t-tel jelölve) mögött áll neje, menyasszony leánya és a vőlegény. Mayer János földmivelésügyi államtitkár Juliska leányának esküvője Szabó Gyula helybeli kántortanítóval Kompolton.