Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-23 / 2. szám - A két Oroszország. Tomcsányi János 20. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
2. szám, 1921. 68. évfolyam, 21 tem. Kegyes szemmel mérte végig a biztos úr rongyaimat s kemény hangon parancsolta : — Azonnal meg kell választani a biztost és a szovjetet! Engedetlenségért, árulásért, reakciós burzsoáziának való engedelmességért a 10 ezer rubel bírságot szabok ki ... Gabona, marha a maga rendjén, mert ez a nép iránti kötelességtek! Elmentek. A pénzt nekem kellett kifizetnem ... Az esetek mind gyakrabban ismétlődtek, mind gyakrabban voltam «burzsuj». Szép csendesen elküldtem családomat s elszöktem ... Ilyen az alvó orosz falu, ahová csak most kezd átszivárogni a szovjetek hatalma. Iszonyú tere a szétszórt kincsnek, a gazdagságának ; a gabona, szarvasmarha és emberi energia kimeríthetetlen bányája. Ebbe a bányába mind mélyebben nyúl be a mostani orosz kormány. A városok, mint régebben, csak a bürokrácia és katonai meg rendőri erő székhelyei. A faluk szétestek. A ki azokat összeszedi, mint a rurikok, vagy tatárok, avagy ezek tanítványai: a suz= dali és moszkvai fejedelmek, lesz ismét ura az orosz birodalomnak. Tomcsányi János: QUATROCENTO. Költemény egy felvonásban. Irta Drasche-I Lázár Alfréd. (Folytatás.) Mária Az asszony ellenáll, a férfi nem! Kép (magában). « Valóban furcsa házasok ezek! Vitára ha nem tudnak más okot, Azon pörölnek össze hevenyen, Kettő közül ki a szerelmesebb ? Antonio (Máriához). Az édenben már férfi volt az úr! Mária Ki szépen meghajolt a nő előtt! Antonio Csakis, mert így akarta, légy nyugodt! Kép Elég, elég! A hívástok szerint Eldöntöm gyorsan én vitátokat! Mária Legjobb lesz így! Antonio Hadd dőljön végre el! Kép Helyes! A próba meglesz, s úgy hiszem, Nem féltek tőle, bármilyen kemény! Antonio Csak rajta! Mária Rajta! Lássuk mielőbb! Kép Türelmet kérek. Van feltételem! Antonio Elvállalom előre! Mária Csak beszélj! Kép Feltételem csak az, hogy aki győz, A bűnös félnek szívből megbocsát! Antonio Ezt vállalom! Mária Majd megbocsátok én! Antonio Vagy én! Mária Ha lesz okod! Antonio Neked soha! Csak légy erős, gondolj mindig reám! Mária Te is vigyázz! Könnyelműen ne vétkezz. S ha másként nem lehetne, hadd legyek Inkább a gyönge én, Antonio! Kép (tréfásan). Ha készek vagytok, kezdjük a csatát! Antonio Én kész vagyok! Mária (Antonióhoz). Régebbtől fogva én! Kép (egyik kezét Antóniának, a másikat Máriának nyújtja ; utóbbihoz). Hunyd be szemed! (Antonióhoz.) Te is, Antonio! (Elereszti a kezeket, s megérinti a homlokukat, titokzatosan.) Jövő a múlt, a múlt jövő legyen — De a mi volt és a mi lesz: jelen! (Kezét Antóniának szeme elé tartja s őt a jobb ajtó felé vezeti, majd parancsoló mozdulattal távozásra szólítja fel.) Antonio (mintha valami felső kényszernek engedne, jobbra el). Mária (csukott szemmel, mintegy álomban áll). Kép (visszafordulva, kedvesen Máriára tekint, misztikus mozdulatot tesz felé, majd vesztelenül a kert irányába távozik). Mária (kinyitja a szemét, homlokához nyúl s körülnéz). Antonio! — Antonio! — Mi ez? — — Be különös! — Úgy érzem, mintha éppen E pillanatban még Antoniót Itt láttam volna, hallom a szavát! De mit is mondott ? Miről is beszélt ? Aludni tért talán ? Későre jár. A hold letűnt már és a csillagok Sápadtan fénylenek. Az éjszaka Végsőt sóhajt már. Egy-két óra még. S a hajnal jön, új napot üdvözölni. — Megnézem, merre tűnt Antonio. (A jobb ajtó irányába indul.) EGY KISÜSTÖS PÁLINKA GAZDA UDVARA CSONGRÁDON. Árvíztől elpusztított tanya a Tiszaréten. Egy elpusztult tanya újraépítése a Tiszaréten. Elől a régi tanya romjai. A VÖRÖSÖK CSONGRÁDNÁL A ROMÁNOKKAL VALÓ HARCZOK IDEJÉBEN ÁTVÁGTÁK A TISZA GÁTJÁT, HOGY ÁRVIZET OKOZZANAK.