Vasárnapi Ujság – 1921

1921-10-23 / 20. szám - Utrakész menyasszony. Elbeszélés. Irta Zsoldos László 235. oldal / Regények, elbeszélések

19. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 239 három shillinget és hat pencet fizetett ki neki. Holderness Lukács úr, miután beható ér*­­deklődéssel szemlélte végig a fűszeres bolt­­ját, rögtön kedvet kapott és megvett egy do* boz lazaczkonzervet. Azután kilépett a bolt­­ból, kezében tartva a megmaradt pénzt. Ru­­hájának zsebei ugyanis ócskák voltak és meg­­bízhatatlanok. Utána a péknél friss kenyeret vásárolt. Mihelyt kilépett az üzletből, hatalmas da­­rab kenyeret tömött a szájába és eszegetve haladt tovább. A falat akkora volt, hogy rágcsáló szája a legfurcsább módon eltorzult. Erőlködve nyelte le, nyakát közben néhány­­szor kimeresztve. Bekanyarodott az Indd Street sarkán, a­hol újra nagyot harapott a kenyérből. Többé sem e regény olvasói, sem Lewishamék nem hallanak róla. XXVI. A varázs halványodik. Mindezek után azonban a rózsás szerelmes* kedés, az esküvő és az epithalamium nem egyebek a hajnalhasadásnál, melyet a sokkal hosszabb ideig tartó nappali világosságnak a fárasztó munkája követ. Bármennyire akar­­juk is állandósítani ezeket a gyönyörű pilla­­natokat, elhalványodnak és irgalmatlanul el* hagynak bennünket s nem is térnek vissza és nem is újulnak meg, csak az ostobák szá­­mára, az olcsó panorámák látószekrényeiben és a sötét és elhomályosított szobák után­­zataiban. A mi korunkban legalább nem. A mi fiatal párunk is, mikor kiemelkedett a fél* homálynak és a hajnali csillagoknak a lég­­köréből, feje fölött komoran szürkének látta az eget és először látta meg egymást tisztán, a hétköznapi megvilágításban. Talán szebb tanúságot tenne Lewisham lelki világának finomságáról, ha fokozatos és méltóságteljes kihűlésről, az elkedvetlenedés kis jeleinek önfeláldozó eltitkolásáról és a szentimentális légkör kedves megőrzéséről le­­hetne beszámolnunk s ha csak így tértek volna át a nappali világosságra. Fiatal pá* runk azonban nagyon nyers volt ehhez. Egy*­mást megértésük hiányának első jeleit már megírtuk, de fárasztó és kellemetlen volna minden árnyalatában ismertetni a hangulat nyomról=nyomra való kiélesedését. Haragra lobbantak és szóvitába is keveredtek ugyanis. Az állandóan kereskedő tőkének és a jelent­­kezni nem akaró munka izgatott keresésének az aggodalma nehezedett rájuk. Ethelre nyo­­masztólag hatottak a barátságtalan környe* zetben magányosan töltött hosszú órák is. Teljesen jelentéktelen dolgokból nézeteltéré* sek támadtak. Egy éjjel Lewisham mérhetet* len keserűségében álmatlanul feküdt, mert meggyőződött róla, hogy Ethel egy szemer­­nyit se törődik az emberiség jóvoltával, sőt mi több, az ő szoczializmusát agyrémnek és ostobaságnak nevezte! Egy szombat délután kedvező kilátások között indultak sétára s felhevülten és haragosan, élesen feleselve és szaporán visszavagdosva tértek haza, — az Ethel kedvencz regényeinek társadalmi raj* zaiból kifolyólag. Valami megmagyarázhatat* lan oknál fogva Lewisham ezeket az olcsó regényeket kimondhatatlanul gyűlölte. Ezek a szóváltások a legtöbb esetben puszta czi* vódások voltak ugyan s az ő­<et követő köl­­csönös némaság és feszültség előbb vagy utóbb hallgatólagos vagy kifejezett kibékü­ lésben végződött, de egyszer-kétszer a ,,ki­ békülés" csak felszakította a behegedt sebet. A mellett mindig, minden egyes szivódásnak visszamaradt bizonyos nyoma, mely életük másik oldaláról egyre jobban tüntette el a romantikus színek megmaradt emlékeit. Munka nem akadt és két jelentéktelen semmiséget leszámítva, egyiküknek jövedelme sem emelkedett hosszú öt hónapon keresz­­tül. Egy ízben Lewisham tizenkét shillinget nyert egy pennys hetilapnak a pályázatán, három izben pedig számot sem tevő kis gép* írási munka került egy poétától, a ki való­­szinüleg az Athenaeum hirdetését olvasta. A költőt Baynes Edwin Peaknak hívták s két* írása kuszált és formátlan volt. Néhány rö­­videbb költeményt küldött kis papirdarabo­­kon azzal az utasítással, hogy mindegyikről „különböző stílusban, szépen leírva három másolatot" kíván, de úgy, hogy „a lapok ne fém­­ iratkapcsokkal, hanem a költemények hangulatának megfelelő színű selyemfonallal legyenek összefűzve." Fiatal barátaink mind a ketten nagy gonddal igyekeztek megfelelni ezeknek az utasításoknak. Az egyik költe­­mény czíme „A madarak éneke" volt, a má­­siké,,Felhőárnyak", a harmadiké pedig,,Eryn­­gium", de Lewisham úgy vélte, hogy össze­­foglalóan „Badarságok" czímet lehetne nekik adni. Fizetség gyanánt, a postai szabályok át­­hágásával, a költő boríték alatt egy fél sor vereignes aranyat küldött, kérve Ethelt, hogy a különbözetet tartsa meg jövő alkalmakra. Rövid idő múlva a költeményeknek erősen átdolgozott példányait a költő személyesen hozta el, mindegyiknek borítéklapján ezzel a talányszerű utasítással : „Ez a stílus megfelel, de ha lehetne, még inkább ebben a for­­­mában." Lewisham nem volt otthon, de Ethel sze­­mélyesen nyitott ajtót és így a fedőlapra írt utasítás feleslegessé vált. — Még egészen gyerek, — mondta Ethel, mikor a találkozásról beszámolt Lewisham- nak, a­ki érdeklődött iránta. Mindketten úgy érezték, hogy Baynes Edwin Peak fiatalsága valamit levont a munkaadás komolyságából. Az esküvőtől a júniusi évzáró vizsgákig Lewisham nagyon furcsa kétlaki életet élt. Odahaza Ethel és gyötrő hajsza munkaalkal­mak után, a szüntelen izgatottság Gadowné makacsul következetes rabló számlái miatt és más egyebek, melyeknek közepette úgy érezte, mintha rendkívüli módon megférfia­­sodott volna; de ezek a jelenségek a south* kensingtoni ifjúkorának a maradványaival váltakoztak, mintha újdonsült férfiúi minősé­­gét olyan időközök szakították volna meg, melyek alatt csak fegyelmezetlen, a hozzá fűzött reményeket be nem váltó és üres fe­­csegésre egyre jobban hajlandó diák. Souths Kensingtonban őt a diákokat kötelességsze­­rűen érdeklő tárgyak és eszmék foglalkoztat* ták, mig a chelseai kis szobácskákban, melyek nagyon fülledtek lettek, mikor a nyár bekö* szöntött s a­hol Ethelnek egyre szaporodó pennys regényei hazallá növekedtek, külön adott helyzete jelentkezett igazi mivoltában s az eszmék a kézzelfogható valóságnak adtak helyet. Homályosan felértékelte, hogy különös és­ ­ V, :---;••••/ JÁTÉKOK MOZGATHATÓ TAGOKKAL. VÁSÁRLÓK, MAGYAROS BÚTOROK. EGYETEMI HALLGATÓK MŰHELY * KIÁLLÍTÁSA A SASKÖR DÍSZTERMÉBEN.

Next