Vasárnapi Ujság – 1921

1921-11-13 / 21. szám - Mac Kenzie, a Nemzetközi Gyermekvédő Szövetség főmegbizottja 21. szám / Arczképek, Külföldiek - A budai Lujza-malom égése (3 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A Cserkész-Szövetség athletikai versenyéről (3 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A király-puccs alkalmával elesett főiskolai ifjak temetése (6 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A királypuccs napjaiból (12 kép) 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A trónfosztás tárgyalása a Nemzetgyűlésben nov. 4-én. Márton Ferencz rajza 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Gróf Bethlen István miniszterelnök látogatása Pécsett 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Lajos bajor király fogadtatása Sopronban utolsó sárvári utazásakor 21. szám / Időszerű illusztrácziók - Lajos bajor király ravatalon a sárvári kastélyban 21. szám / Időszerű illusztrácziók - A pozsonyi Mária Terézia-szobor 21. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A tihanyi kolostor és templom 21. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Gróf Tisza István emléktáblája a miniszterelnökség palotájában 21. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak

19. szám, 1921. 68. évfolyam. ÚJSÁG. 57 VASÁRNAPI 243 hozott egy csésze párolgó teát és beleöntötte az öregúrba, a ki gépiesen, ellenkezés nélkül megitta... Talán észre sem vette, mit csi­­nál... A lelke egészen máshol kóborolt. A tea azonban jól eshetett neki, mert utána nagyot sóhajtott, arczát megtörölte és szó nélkül tűrte, hogy Mihály lehúzza hálóköntö* sét és öltöztetni kezdje. Én ültem a sarok* ban és vártam, hogy rám kerüljön a sor. A báró úr nyugtalanul röpködő­ tekintete végül rajtam állapodott meg, de nagy meg* döbbenésemre arczán oly idegenszerű kifeje* zés uralkodott, mintha azon tanakodnék, hogy ki ez az ember és hogyan került ide? — Istenem, Istenem, sóhajtott Barna ko* moran, — miért nem kaptuk meg hamarabb ezt a plakátot és miért nem siettünk fel rög­­tön Sámson úrhoz? Nagyon erős ütést ka* pott a lelkére, erre a különös lélekre, mely olyan csudálatos keveréke a mindenre képes hősies elszántságnak és a gyöngeségig menő gyöngédségnek. Ha van ott valaki, a­ki rög­­tön parírozza az ütést, ha egyébbel nem, egy nyers tréfával, akkor az nem ásta volna bele ennyire magát az öreg úrba. — Ó fiacskám, édes Barnácskám, — szólt Krantz könyörgő hangon, — még nem késő, csak te tudod megcsinálni, hogy helyre állí­­tod a báró úr egyensúlyát. Engem meg se hallgat. A­mint egy kicsit magához tért, megint beszélni kezdtem, de ő megint belém fojtotta a szót és kurtán megparancsolta, hogy szaladjak a két Uzonyiért. Örültem a parancsnak, mert ebből láttam, hogy kezd magához térni ebből a kábult állapotából... Mikor a falun keresztül robogtam, még na­­gyobb meglepetés várt rám. Az asszonyok kisírt szemmel szaladgálnak és sok helyen láttam, hogy már szekérre rakják a bútorai* kat. Ezek azt hiszik, hogy a kutyafejű tatár már a kertek alatt leselkedik. Egy pillanatra megálltam és hamarjában csak arról értesül*­tem, hogy a nép azt rebesgeti, hogy Sám* son urat megölték vagy börtönbe hurczolták. Persze itt nem akadt okos ember,a ki a gyep* lót kezébe vette volna. A remetét és Sztre* pán Józsót a templom előtt láttam, de már nem beszélhettem velük. Azt hiszem, ezek inkább fanatizálják, mintsem csillapítják a népet. Jó lesz leinteni őket. Most sajnálom, hogy nem mondtam nekik egy megnyugtató szót, mert alig hagytam el a falut, elkezd­­ték félreverni a harangokat. Nem tudom, mit akarnak elérni vele. Jó lesz sietni. Már Fe­sA­=Sztregova szélére értünk, mikor kattogást hallottunk és pár pillanat múlva nagy meglepetésünkre magunk fölött láttuk lebegni Vér Györgyöt és Zimmermant, a­kik­­ről azt hittük, hogy még ágyban hagytuk őket. A falut teljes felfordulásban találtuk, a Templom­ tér tele volt fegyveres emberek* kel, sok puskás férfit láttunk, a­kiknek ez­­ nem volt, az kaszáját hozta el. Dühös kar* rongatások töltötték meg a levegőt, de a hangzavar fölött élesen uralkodott a haran*­gok kongása, mintha a tömeg érzelmeinek és szenvedélyeinek ez az egyetlen passzív adott volna kifejezést. Oh mily félelmes és izgató egy ilyen félre* vert harangnak a kongása! A harangnyelv minden egyes ütése mintha engem is mellbe talált volna. Nem tudtam magam a hatása alól kivonni, de a többiek sem és pár pilla* nat múlva már hangosan kiabálva beszélget* tünk egymással, annyira idegesek voltunk. Krantz kérésére nem nem egyenesen Sámson állapodtunk meg, ha* úrhoz siettünk, de odakiáltottunk Vér Györgynek, hogy marad* jon itt és csillapítsa le a népet. Neki kön­* nyebb lehetett mint nekünk, mert repülő* gépen való megérkezése maga már oly meg* nyugtatólag és bizalomkeltőleg hatott, hogy a fejetlen szaladgálás és vad kiabálás jófor­­mán egyszerre megszűnt és itt-ott egyes cso* portok örömrivalgásban törtek ki. A repülők rögtön a templomdomb felé irányozták a gé­­pet, a­hol Patak Sámson, a­ki úgy látszik, a fővezér volt köztük, és Trepán Józsó, a­ki a vezérkari főnök szerepét töltötte be, fő* hadiszállásukat tartották. Mi surrantunk to* vább. Egyik ház előtt hirtelen az az érzés sem támadt, hogy egy bizonyos irányból hiúzszemek leselkednek reám. Arra tekintet*­tem, és házának kerítésére könyökölve Patek Balázst pillantottam meg, a két szeme mint az izzó parázs és az arczán olyan kifejezés, hogy hideg borzongás futott végig a háta­­mon. Azonnal tudtam, hogy ez a fráter nem­ csak közösséget nem érez ezzel a forrongó tömeggel, de sőt gyűlöli azt és oly távolság­­ban áll tőle, mintha csak a Mars csillag egyik ablakából pipálna le Sztregovára. Barna is észrevette és kihajolva az autóból, mintha hipnotizálni akarná, mereven reá tekintett. Láttuk, hogy e tekintet hatása alatt a pa­­raszt teste egyszerre csak összerándult, az*­tán félrefordította a fejét, de nem köszönt, összenéztünk Barnával és mind a kettőnk* nek egy gondolata támadt: ennek az ember* nek és társainak része van a gyalázatos pia* hát szétszórásában. De erről hallgassunk, mert a nép tán agyonverné, ha megsejtené. (Folytatása következik.) Amen. KOVÁCS J. ISTVÁN, A KISGAZDAPÁRT SZÓNOKA. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A TRÓNFOSZTÁS TÁRGYALÁSA A NEMZETGYŰLÉSBEN NOy*EMBER NEGYEDIKÉN. - Márton Ferencz rajza.

Next