Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-13 / 21. szám - Az erősebb. Elbeszélés. Irta Szentgyörgyi Ferencz 244. oldal / Regények, elbeszélések
244 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 18. szám, 1921. 68. évfolyam. AZ ERŐSEBB. Elbeszélés. Irta Szentgyörgyi Ferencz. Emma, a mikor meghallotta Irén és Kornél házasságának hírét, tehetetlenségében sírva fakadt. Rádobta magát a pamlagra, arczát belefúrta a vánkosok közé és egész teste remmegett a sírástól. Délben kapta meg a finom kartonlapra nyomott esküvői értesítést és alkonyodott, amikor még mindig ott feküdt a pamlagon lesújtva, összetörten, megszégyenítve. A könnyei akkor már elfogytak, csak a helyük égett az arczán. Szíve is megnyugodott és a halántékában sem lüktetett már a vér a szokottnál erősebben. Fölkelt. Becsöngette a szobaleányt és fürdőt készíttetett. A langyos víz fölfrissítette, a parfőmnök illata derűt, mosolyt csalt az arczára s a mikor a fürdő után az álló tükör elé lépett már újra elégedett volt, nyugodt volt és boldogan örült szépségének, független, mámoros ifjúságának. Irén esküvői értesítését ajkbiggyesztve olvasta el mégegyszer és szánalmas, lenéző gesztussal dobta félre. Este pedig csillogva, ragyogva jelent meg a dunaparti szálló éttermében és engedte, hogy gyönyörködjenek benne . . . Irénék két hónap múlva jöttek vissza Budapestre, hogy megkezdjenek egy nyugodt, szép, boldog családi életet. Kornél a bankban újra teljes erővel neki fogott a munkának, hogy aztán esténkint annál több szeretettel és gyengédséggel halmozza el feleségét. Irén boldog volt, örült az életnek és csodálta férjét. Tavasz felé megszaporodott a munka a bankban és Kornél kissé fáradtan, kedvetlenül szokott hazatérni. Irén akkor azt ajánlotta, hogy délutánonként menjenek ki sétálni. Kornélnak szüksége van a levegőre. A Stefániai utat szokták fölkeresni, ahol ekkor még kevés ember járt és a kocsik, autók sem verték fel az út porát. És itt találkoztak Emmával. Emma szembe jött velük, a találkozás elé kerülése lehetetlen volt. Emma mosolyogva nyújtotta kezét Irénnek. — Bocsássatok meg, hogy nem mentem föl eddig hozzátok, de annyi a dolgom és úgy el vagyok foglalva, hogy látogatási tettségeimnek alig tudok eleget tenni. köteles így hát most gratulálok. — És megrázta Irén kezét. Irén mosolyogva, kissé elpirulva köszönte meg. Emma ekkor Kornél felé fordult. Egy pillanatig szembe néztek egymással. Emma ajka körül valami kesernyés mosoly jelent meg, amikor Kornél felé nyújtotta kezét. — És... magának is, — mondotta. Kornél udvariasan meghajolt és sietve húzta ki kezét Emma fehérkesztyűs kis kezéből. Emma hozzájuk csatlakozott. Visszafelé indultak. A Fasoron jöttek végig. A körútnál Emma búcsúzott. Amikor Irénnel kezet fogott, Irén nagyon csendesen, kissé fátyolozott, reszkető hangon ezt mondotta: — És . .. és, ha majd ráérsz, ha az időd engedi, — látogassál meg bennünket. Én egész nap otthon vagyok. Emma arczán derű suhant át és nagy, meleg barna szeme — megcsillant. Kaczagva mondta : Nem tudom megígérni . . . Talán . . . Majd. Később. Nem tudom. Elváltak. Otthon, amikor a vacsorával végeztek, Kornél megkérdezte Iréntől : — Mondd, fiacskám, miért hívtad meg Emmát ? Az asszony nem értette. — Hiszen tudod. Leánykori ismerősöm. És nagyon szerettük egymást. Várt egy pillanatig, aztán halkan hozzátette: És te is — ismered. Kornél kedvetlenül mondotta . — Éppen azért. Székét közelebb húzta a feleségéhez, megfogta a kezét és hozzá hajolt. — Nézd, fiacskám, — mondotta meleg hangon: — Emma nem az a leány, akivel ajánlatos a barátkozás. Emma független, szabad, senkinek semmiféle tettéért felelősség» LAJOS BAJOR KIRÁLY A RAVATALON A SÁRVÁRI KASTÉLYBAN LAJOS BAJOR KIRÁLY FOGADTATÁSA SOPRONBAN UTOLSÓ SÁRVÁRI UTAZÁSAKOR. A KIRÁLY-PUCCS ALKALMÁVAL FLESITT FŐISOLAI IFJAK FELRAVATALOZÁSA A NEMZETI MÚZEUM LÉPCSŐJÉN