Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-13 / 21. szám - Petri Mór: Katona József 248. oldal / Költemények
19. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 63 A SZERELEM ÉS LEWISHAM Dr. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor. Megint hallgattak egy ideig. — Mit szándékozik csinálni? — kérdezte a leány. — Nem tudom még. Valahol kell valami megélhetést keresnem. Az egész tanév alatt ez nyugtalanított. — Azt gondoltam ... — Hirtelen félbe hagyta. — Nem megy megint vissza a nagy bátyjához ? — kérdezte. Nem. Londonban akarok maradni. Nem tudnék mindent itthagyni, hogy vidékre menjek. Különben is összekülönböztem a nagy bátyámmal. Van valami terve ? ... Tanítás ? — Azt hiszem, tanítás. De nem vagyok bizonyos benne. Ami akad. — Értem. Megint hallgatagon mentek lefelé egy darabig. jon ? — Ön azonban, úgy hiszem, még vissza* kérdezte Lewisham. Megkísérlem a növénytant még egyszer, ha felvesznek... Az jut azonban az eszembe, hogy az ember gyakran hall egyes dolgokat. Mi az ön czíme?... Ha esetleg hallanék valamit. Lewisham megállt a lépcsőn és gondolkozott. — Tényleg, — mondotta, de nem tett úgy, mintha át akarná adni a czímét. A lépcső végén a leány újból megkérdezte. — Az az átkozott nephridium. — mondta Lewisham. — Mindent kivert a fejemből. A Heydinger kisasszony kis noteszéből kitépett lapokon kicserélték egymás czímét. Mikor az iskola vaskerítésén kiléptek, a leány megszólalt: Én a Kensington-parkon át megyek. Lewishamot a czímek kicserélése némileg idegessé tette és nem akarta hallani a burkolt felhívást. Én Chelsea felé megyek, — felelte. A leány egy pillanatig habozott és zavar*tan nézett rá. — Akkor Isten önnel, — mondta azután. — Isten vele, — felelte Lewisham, kalap* ját megemelve. Átment az Exhibition Roadon, kezében a megtömött fényes kézi táskával, mely most hasadásokkal volt tarkázva, mélyedve haladt le a Cromwell Gondolatokba Road sarkáig és jobbra szetrajzi múzeum fordult, úgy hogy a termés kertjén túl jól láthatta a gyakorlati tudományok iskolájának magasra emelkedő vörös oszlopát. Sajnálkozva tekin tett vissza feléje. Biztos tudatában volt, hogy az utolsó vizs* gája nem sikerült. Tudta azt is, hogy a tu*dományos pályán a jövő bezárult előtte. Visszaemlékezett, hogy miként haladt annak idején ugyanezen az úton a nagy épület felé első ízben az életében és hogy milyen remények és elhatározások dagasztották, mikor közeledett feléje. A szakadatlan és kitérést nem ismerő munkának az álmai! Hová nem juthatott volna, ha meglett volna benne az eltökélt szándék, hogy ezt a czélt megvalósítsa ? ... Ugyanebben a kertben ültek ő, Smithers és Parkson egy padon, egy megkövesedett fatörzs közvetlen szomszédságában és vitatkoztak a szoczializmusról, közvetlenül mielőtt ő azt az emlékezetes előadását megtartotta volna... — Igen, — mondta csaknem fennhangon önmagának, — igen ... mindez elmúlt. Mind ennek vége. Egyszerre a természetrajzi múzeum sarka eltakarta előle az elhagyott Alma Matert. Felsóhajtott és nekiindult a chelseai fülledt kis szobáknak és a meg nem hódított világnak. XXVII. Egry szóváltás körül. Ez a bizonyos szóváltás szeptember vége felé történt. Lewishamék már hat hónapja voltak házasok és már csaknem az összes rózsás árnyalatok eltünedezni látszottak. Pénzügyi helyzetük a válságosról a nagyon szegényesre változott; Lewisham munkát talált. Egy magoló katonatiszt, név szerint Vigours kapitány támaszt keresett mathematikai és mértani tanulmányaihoz és más egyebekhez, amit sandhursti tudománynak nevezett. Órán*ként teljes két shillinget fizetett Lewisham* nak a nagyon változatos tárgyakban való oktatásért. Azonfelül egy alsóbb mathemati*kai osztály volt megszervezés alatt Walham Greenben, hol Lewishamnak alkalom igérkezett, hogy megmutassa tehetségét. Heti ötven shilling vagy valamivel több valószínű volt, de esetleg még többet is lehetett remélni. Arról volt tehát szó, hogy átvergődjenek azon az időn, míg Vigours volt az egyetlen jövedelmük. Ez alatt azonban Ethel blúzainak a frissesége eltünedezett, Lewisham pedig mind gyakrabban beszélt czipőjének a javításáról, melynek a talpa kilyukadt. A czivódás kicsinységen kezdődött, de végre általánosságokká fajult. Lewishamnak a napja egy előző esti szóváltás hatása alatt rossz hangulatban kezdődött s a felmerült kis inczidensnek tulajdon képen semmi köze sem volt a tapasztalt összekülönbözéshez, mely indulataikat érdemén felül felforralta. Mikor kilépett a két szoba közötti ajtón, egy levelet látott heverni az asztalon a reggelihez tartozó különféle tárgyak között . Ethel maga*tartása olyan volt, mintha gyors kézmozdulata szakadt volna félbe s a levél az ő kezéből esett volna e pillanatban az asztalra. Tekintetük találkozott és Ethel elvörösödött. Le*wisham leült és felemelte a levelet, talán némileg félszegül. A levél Heydinger Alice* tól jött. Habozva félig zsebre tette, de azután * Sandhurst város tisz fiúiskolájára vonatkozik. Fordító: A GYŐZTESEK. A RÚDUGRÁS GYŐZTESE. A SÚLYDOBÁS NYERTESE. A CSERKÉSZ SZÖVETSÉG ATHLETIKAI VERSENYÉRŐL.