Vasárnapi Ujság – 1921

1921-11-20 / 22. szám - A Glowworm angol monitor Baján, melyen a királyi párt elszállították 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A királypuccs napjaiból (12 kép) 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének harminczéves jubileuma 22. szám / Időszerű illusztrácziók - Csicsery István és Máhr Ottó sorhajó hadnagyok temetése (3 kép) 22. szám / Időszerű illusztrácziók - Pillanatfelvétel a nemzetgyűlés november 6-iki üléséről, melyen a Habsburgoknak a tróntól való megfosztását kimondották 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A legújabb magyar ékszer (2 kép) 22. szám / Műtárgyak - Őszi tárlat a Műcsarnokban: Lux Elek: Pólya Tiborné. – Glatter Gyula: Gombaszögi Frida arczképe. – Poll Hugó: Apály. – Merész Gyula: Európa elrablása. – Karlovszky Bertalan: Néhai Kléh István arczképe. – Női arczkép. – Nádler Róbert: Délután a nyaralóban. – Kukán Géza: Áhítat. – Komáromi-Katz Endre: Női arczkép. – Gy. Sándor József: Úrnapi körmenet 22. szám / Műtárgyak

11. szám, 1921. 68. évfolyam. 195 egy pillanatra sem­­ tévesztem az öreget szem elől. (Na akkor furcsa szeme lehet az én ked­­ves öcsémnek, mert folyton Klárikát nézte.) ... Abban a pillanatban értünk le az ud­­varra, mikor a nép oda betódult, szét taszin­gálva az ott álló hajdúkat. A mint Sámson urat meglátták,örömrivalgással egyszerre meg­­rohanták. Mindenki ott csókolta, a­hol érte. Az aggastyán kábultan id­e oda tántorgott a tömegben. Mi Barnával folyton nyomában voltunk, de minden küzdelmünk ellenére kö­­zel se fértünk hozzá. A rajongó kiáltások dör­­gedelmétől csak úgy zúgott a levegő. Elesett és megtiport asszonyok és gyermekek sikol­tozása hallatszott. A puskások, hogy izga­­tottságukat csillapítsák, lövöldözni kezdtek. Végre Barnának sikerült a remetét megra­­gadni. — Mit csinálnak az Isten szerelmére? — ordított a fülébe. — A templomba megyünk, megesküdni, hogy jó urunkat halálig megvédelmezzük. És mikor ezt mondta, négy markos legény már a vállaira emelte az aggastyánt és az egész tömeg megindult a falu felé. Mit te­­hettünk egyebet ? Követtük őket. A templom* kapu zárva volt. Betörték ... mi kint ma­­radtunk ... Barna halálsápadtan, a fáradt*­ságtól lihegve támaszkodott a templom falá­­hoz. Arczán végtelen szomorúság mutatko­­zott. Mikor ránéztem, rekedten megszólalt: — A csatát és a bárót elvesztettük. Lá­­tom, érzem. A paraszterő imponál neki és teljesen hozzájuk csatlakozott. Mivelünk töb­­bet nem törődik... szegény jó öregnek! Isten legyen irgalmas ! Aztán lehajtotta a fejét és majdnem sut­­togva mondta a következőket : — Oh Klárika, szegény kis tündérkém! Hogy fogok én neked beszámolni ? Hirtelen felkapta a fejét, mintha megijedt volna, hogy valaki meghallotta a szavait . . . a tekintete zavaros volt és homlokáról belső izgalomtól verejték csorgott alá . .. oh a te drága, oh te szegény jó öcsém! A te gyön­­géd és forró lelked össze fog törni ebben a küzdelemben, Isten legyen neked irgalmas! Egyszerre megkondult az öreg harang fe­­jünk felett. Megdöbbenve néztünk össze Barna öcsémmel, ez a hang úgy hatott ránk, mint valami intés . Vigyázzatok, könnyelműen ne esküdjetek, mert én viszem eskütöket az ég felé, Isten trónjához . . . (Vége a második résznek.) FINÁLÉ. Mors Imperator. I. A tavasz ifjú hadserege gyöngyvirágos és ibolyabokrétás süveggel már huzamos idő óta odalennt leselkedett a déli részen, hol a Vág szelíden borul az öreg Duna kebelére és hi­­resebb név alatt folytatja pályafutását. Ott állott lesben és várta az alkalmas időpontot, melyben betörhessen a Vágvölgy jeges és fe­­hér világába, hol Télapó az öreg embereket jellemző makacssággal még elég keményen tartotta magát. A sereg előőrsei, a meleg szelek, néha északi irányban neki zúdultak a völgynek és végig portyázták. Ilyenkor a vén maradinak dermedt világában egyszerre megmozdult minden. A mozdulatlanság és hangtalanság korszakára következett a nyüzs* gés és a mozgás, a fecsegés és locsogás, csör* gés, pattogás és suhogás ideje, szóval az ol­­vadás. A hegyekről megindultak az apró erecskék, melyek csakhamar megdagadtak és vidám zajjal, mint patakocskák csörtettek a Vág felé. A Vág jege mozgott, töredezett, repedezett, morzsálódott, tetején víztócsák jelentek meg. Néha hatalmas dübörgés hal* látszott valahol : lavinák omlottak le a völgybe. A fák lerázták a zúzmara utolsó foszlányait, s a napsugár és a lanyha szél kettős csókja alatt majdnem hallható patto­­gással kezdtek rügyezni. Ilyen kavarodást csináltak a portyázók a Vág völgyében. De diadaluk csak lassan következett be. Mert éjjel jött a tél ellentámadása. A­mint a nap lebukott a nyugati hegyek pereme mögött és sugarai nem fűtötték többé a levegőt, egyszerre megszűnt a déli szellők forradalmi garázdálkodása. A vonagló tél fölé em­elte fejét és fagyos leheletét ráfújta a tájra. Észak felől hideg szél kezdett fújni, a moz­­golódók megrettentek és a dermedtség megint erőt vett rajtuk. A vízerecskék megfagytak, a tócsákon vékony jégkéreg képződött. A vízesések zuhogása megszűnt és újra vissza­­tért a temetői csend. Csak a nagy erdők A KIRÁLYI PÁR A VONAT ABLAKÁBAN BUDAPEST FELÉ JÖVET. (A VASÚTI KOCSI ELŐ­TT OSTENBURG ŐRNAGY.) i\ Iliiül JVtVlUl^ lllt-l IlUb il_. A GLOWWORM ANGOL MONITOR BAJÁN, MELYEN A KIRÁLYI PÁRT ELSZÁLLÍTOTTÁK. PILLANATFELVÉTEL A NEMZETGYŰLÉS NOVEMBER 6-IKI ÜLÉSÉRŐL, MELYEN A HABSBURGOKNAK A TRÓNTÓL­ VALÓ MEGFOSZTÁSÁT KIMONDOTTÁK

Next