Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-20 / 22. szám - A Glowworm angol monitor Baján, melyen a királyi párt elszállították 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A királypuccs napjaiból (12 kép) 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének harminczéves jubileuma 22. szám / Időszerű illusztrácziók - Csicsery István és Máhr Ottó sorhajó hadnagyok temetése (3 kép) 22. szám / Időszerű illusztrácziók - Pillanatfelvétel a nemzetgyűlés november 6-iki üléséről, melyen a Habsburgoknak a tróntól való megfosztását kimondották 22. szám / Időszerű illusztrácziók - A legújabb magyar ékszer (2 kép) 22. szám / Műtárgyak - Őszi tárlat a Műcsarnokban: Lux Elek: Pólya Tiborné. – Glatter Gyula: Gombaszögi Frida arczképe. – Poll Hugó: Apály. – Merész Gyula: Európa elrablása. – Karlovszky Bertalan: Néhai Kléh István arczképe. – Női arczkép. – Nádler Róbert: Délután a nyaralóban. – Kukán Géza: Áhítat. – Komáromi-Katz Endre: Női arczkép. – Gy. Sándor József: Úrnapi körmenet 22. szám / Műtárgyak
256 VASÁRNAP] ÚJSÁG. 2-5. szám, 1921. 68. évfolyam felől hallatszott, valami fájdalmas sóhajtozás, mintha a korán kipattant rügyek simának, megbánván hirtelenkedésüket. Most persze fáztak és szerettek volna visszabújni a fába. Más körülmények között Uzonyi Barna, ez a született természettudós, kinek szeme a mikroskopium élességével és pontosságával működött, nagy gyönyörűséggel szemlélte volna ezt a harczot, melyet„a föld a maga megújhodásáért folytatott. Ő talált volna ebben a küzdelemben olyan részleteket és árnyalatokat, színeket és hangokat, melyekről laikus embernek sejtelme sincs. De most megdöbbenve vette észre, hogy ez a harcz mintha nem érdekelné őt. Talán nem is igen látta a mi körülötte történik, mert az ő tekintete befelé, a maga lelkére volt irányítva. Ott is forradalom dühöngött és harcz folyt, mely a fiút egészen kiforgatta magából. Olykor szégyenkezve kapta magát rajta, hogy ábrándokat szövöget és együgyű reményekből légvárakat épít. Ilyenkor gyengének és ostobának nevezte magát és szeretett volna fejjel neki menni a falnak. Sokszor azt hitte, hogy puskával a vállán kiment a határba kóborolni és csak odakint vette észre, hogy fegyver helyett egy nagy messzelátót czipel és egy dombtetőn elhelyezkedve azon lesi a sztregovai kastélyt és gyerekes örömmel várja, hogy a kis tündér alakjából mikor lát meg legalább egy tenyérnyi darabocskát. Néha magához tért egy kissé és gorombán leszidta magát. Ostoba kölyök vagy, hülye fráter vagy, — mondogatta önmagának, — és e helyett a szerelem nevű betegség helyett inkább kanyarót kellett volna kapnod! Hiszen még ezen se estél keresztül te szerencsétlen furulyás! De ezek a józan rohamok csak rövid ideig tartottak és sietett túlesni rajtuk, mert a lelke fázott tőlük. Jól esett neki visszabújni ábrándjaiba, melyek mint egy puha tollas fészek melengették didergő lelkét. De volt még egy dolog, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Barna belső világa még jobban fölkavartassék és kuszáltabb legyen : ez Sámson úr szemmel látható eltávolodása volt úri barátaitól. Amit Barna már az első pillanatban jól látott, az bekövetke* zett, az öreg úr lassanként teljesen a parasz*tok kezébe adta magát. Az önfeláldozásig menő szeretetnek az a forró hullámcsapása, mely ezekből az egyszerű lelkekből kiindulva keresztül zúgott Sámson úron, egészen átalakította őt. Se a sakk, se a zene nem érdekelte többé. Inkább ült a parasztjai közt és mesélgette nekik a múltak történetét és komor színekkel ecsetelte az eljövendő vesze* delmeket. És élvezte azt az áhítatot és csodálatot, mely az átszellemült arczokból és szemekből feléje áradt. Az öreg úr változá* sának lehetett egy más oka is. Nem lehetet* len, hogy Klárika magaviseletéből, vagy egy* két vigyázatlanul elejtett szavából megsej* tette, hogy a fiatalok tulajdonkép nem a nagy ügyet szolgálják, hanem Őrá vigyáznak és rajta gyámkodnak, nehogy bajba keverje magát. Ez a parasztok föltétlen és alázatos meghódolása és rajongása mellé állítva, sok* szorosan sértette Sámson úr hiúságát és ér* zékenységét és megérlelte benne az elhatáro* zást, hogy maga vesz a kezébe mindent és csak a parasztjaira fog támaszkodni. Mind* ennek az lett a következménye, hogy a két Uzonyi a kastélyból kimaradt, mert az öreg úr meghívása nélkül nem mehettek oda és Barna meg volt fosztva a kis tündér látásá* tól, ami pedig ez idő szerint az egyetlen dolog volt, ami az ifjú tudós életének tar*talmat és értéket adott. Hát Klárika ? ezeket a viharos Hogy állotta a kis tündér időket, melyeket a halha* tatlan Istenek nem a gyönge szivek és a szerelmesek számára teremtettek? Ó, a még festeni is alig kezdő gyönyörűséges rózsa* bimbó, mely még Seherezáde tündérkertjé* nek a pompáját is csak növelte volna? Órája is szomorú napok következtek, elhagyottnak érezte magát, mert nem volt hozzászokva ahhoz, hogy mással ossza meg a nagyapa érdeklődését... Nem értette meg azt, ami körülötte történt... a nagyapó is oly különösen viselte magát, hogy néha félni kezdett tőle... máskor ő volt az, aki irányította a kastély hangulatát, ha neki jó kedve volt, mindenkinek az arcza ragyogott és ilyenkor azt a benyomást tette, hogy ő tulajdonkép*pen egy kis madár, aki dalolva röpködi be a fényes termeket . . . Most pedig fáradtan hurczolta magát egyik teremből a másikba, a zongoráját por lepte be és piczi ajkai soha dalra nem nyíltak. A szivében valami cso*dálatos érzés ütött tanyát, melyet nem tudott megérteni, annál kevésbbé, mert egyszer fájdalommal töltötte el, máskor meg oly boldogsággal, hogy ujjongani szeretett volna... oh de kívánta, vajha egy hű barátnő állna mellette és szeretetével melegítené a didergő gyermeklelket... Vagy egy tapasztalt finom érzésű asszony, aki valahogy próbálná meg* magyarázni neki a szerelem édes misztériumait... erre a szerepre persze nagyapó nem volt alkalmas, különösen most, amikor — ahogy az öreg magát kifejezte, — egy rúgást készült adni a világtörténelemnek. A leánykához még közel álló alakok közül ott voltak Sztregovay Tamásné és miss Fluherty. De Klárika visszaijedt még csak a gondolatától is annak, hogy e két nő bármelyikét is bebocsássa lelkének intimitásaiba és el árulja nekik belső világának gyötrelmeit. így tehát nem csoda, hogy a körülötte uralkodó zajos élet ellenére egyre magányosabban érezte magát és ez az érzés fokozott mértékben vett erőt rajta, mikor Barna mindennapi látogatásai elmaradtak. Egész környezetében mégis nagyapa volt az egyetlen, akinek Klárika rossz hangulata feltűnt és nem egyszer megszólította, hogy miért oly hallgatag és miért oly halovány? Ilyenkor Klárikának nagy erőfeszítésébe került, hogy kitörni készülő sírását visszafojtsa. Istenem, gondolta ilyenkor magában, ha én azt tudnám, hogy mi bajom? A nagyapjának pedig azt felelte, hogy nincs semmi baja, csak rosszul aludt az éjjel. Úgy szerette volna megkérdezni, hogy hát az Uzonyiak miért nem járnak fel mostanában a kastélyba ? De nem merte, mert olyan érzése volt, mintha ezzel valami titkot árulna el. Az ártatlan lélek talán nem is sejtette, hogy e kérdés alatt a maga legédesebb titkát rejtegeti . . . (Folytatása következik.) Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Lux Elek: Pólya Tiborné. Poll Hugó: Apály. A MŰCSARNOK ŐSZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL. Glctter Gyula: Gombaszögi Frida arczképe. Merész Gyula: Európa elrablása.