Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-20 / 22. szám - A szobor. Elbeszélés. Irta Szegedi István 258. oldal / Regények, elbeszélések
258 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2-5. szám, 1921. 68. évfolyam. A SZOBOR. Elbeszélés. — írta Szegedi István. Kelemen Árpád ifjúkorában szívesen kereste fel a bohémek tanyáit, amelyek akkortájt igen elszaporodtak Pesten. A képzőművészet, a színművészet és az irodalom zöld reményei különböző kávéházakban, kocsmákban és kávémérésekben várták az érvényesülés nyarának érlelő hevét. Kelemen Árpád valamennyire bejáratos volt és az exkluzív asztaloknál az ifjúság kérlelhetlen szigorával tudta magát elfogadhatóvá tenni. Hogy Kelemen Árpád a szabad művészeteknek melyik ágával állott közelebbi kapcsolatban, egyike maradt ama problémáknak, amelyek megoldhatatlanságukkal izgatták a művészcsemeték vadul csapongó fantáziáját. » A festők képzeletében színészként lebegett hősünk, a szobrászok az ihlet lázálmaiban a holnap nagy költőjét sejtették benne, az irodalmárok Kelemen lobogó szemeiből minden kétséget kizáróan muzsikus voltára következtettek. így hajózott Kelemen a sejtelmesség ködébe burkoltan a művészeteknek egyik jóreményfokától a másikig a gondtalan ifjuság forgószelétől hajtva. De, bár Kelemen asztaltársai szemében mindvégig művész maradt, e történet sói előtt idejekorán le kell szakgatnom olyas ama szivárványszín fátylakat, amelyek az érdemetlen Kelemen figuráját a művészet dicső fényében csillogtatták. Nem, szó sincs róla, Kelemen nem volt művész, sőt magánhivatalnok volt, egyelőre saldokontista, abban az időben. E tény művészietlen ridegségét társadalmi szempontból lényegesen enyhíti az a körülmény, hogy Kelemen eme prózai foglalkozását tulajdon és gyermektelen nagybátyja vállalatainál űzte, amely vállalatok az összes elenyésző passzívákkal úgy, mint valamennyi horribilis aktívával együtt Kelemen úrra néztek. Kelemen úr fent említett lobogó szemei nem nagyon barátságosan viszonozták a sok millió enyhe kacsintását. Kelemen Árpád, bohém tanyákon a titokzatosság homályába burkolt művésztanoncz, a valárd életben saldokon=tista, őszinte és forró művész vágyakat melentgetett ifjúi szivében. Másrészt azonban a fenyegető milliók, a melyek rázúdulni készültek, a gyűlölt arany, a melynek hideg csillogása felitta a művészi álmok kápráztató fényét, Kelemenünket már a húszévesek kore lelketlen korában, egy végleges, egész életre szóló megalkuvásra görnyesztette. Minthogy lelkivilágát a saldokonto végeérhetlen számú sorai töltötték be, valamint egy állandó és leküzdhetlen készülődés az ellenszenves milliók majdani viselése, legalább külső életét alakította a művészek szokása szerint. Az irodai órák végeztével lobogó nyakkendőt kötött és lengő karokkal, a nagyszerűség hatását vadászva, kalimpált ama czigánytanyák egyike felé. Jóbarátságba csak egy fiatal szobrásszal került. Ez az ifjú szobrász nem volt ötletek hiján való és egyizben megmintázta Kelement, amint egy kávéházi székben ülve egy ezüstkoronás kölcsönt nyújt át valakinek. Kelemen bármennyire is titkolta bohém barátai előtt szégyelnivalóan pénzes mivoltát, mégis feltűnően gyakran kerülhetett abba a helyzetbe, hogy ezeket a baráti kölcsönöket gyakorolhassa. Kelemen úr gondosan becsomagolva vitte haza az agyagmintát és bőséges zsebpénzéhez mérten is nagy anyagi áldozatokkal kiöntette. Attól kezdve íróasztalán állott a szobor, Kelemen úr mint jobbik énjének megörökített szavaival, képmása. A művészetek Jóreménységi fokainak az a különös tulajdonságuk, hogy idő multával bizonyos geográfiai eltolódást mutatnak. Kelemen Árpád gondosan kiczirkalmazott hajójárataiban egyre gyakrabban állott be bántó zavar. A hangos asztalok elcsöndesedtek, a kedves kölcsönkérők elmaradtak, írók, festők, színészek váltak a bohémekből és Kelemen Árpád, a saldokontista, lobogó nyakkendőjével és kétségbeesetten verdeső karjaival mint irányú tűt vesztett hajó zajlott az ismeretlen vizeken. A szobor pedig, az íróasztalon, fanyar mosollyal dugta zsebre a kölcsönhujtott koronát. Kelemen Árpád, a saldokontista, nem sokáig A KIRÁLYI PÁR RAKOVSZKY ISTVÁNNAL GYŐRBEN. A KIRÁLY SZEMLÉT TART A CSAPATOK FELETT. A TISZTEK KÖZT GYŐRBEN. A KIRÁLYI PUCCS NAPJAIBÓL.