Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-20 / 22. szám - A szobor. Elbeszélés. Irta Szegedi István 258. oldal / Regények, elbeszélések
14. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. bírta a czéltalan kóborlást. Előfordult az is, hogy az új pinczér a régi tanyák egyikében ferde szemmel nézett rá a lobogó nyakkendő miatt. Kelemen épp elég időt töltött a szenzibilis művészek társaságában, hogy érzéke az ilyen árnyalatok iránt kifinomodjék. Ismerte ő már ezt a nézést, ugyanaz a pillantás volt ez, amely azelőtt a lokálban a rendes csokor= nyakkendőket sújtotta a szigorú kasztrendszer elveit valló pinczéri szemből. Ridegen szólva : a lobogó nyakkendő és annak czélja a vesztett tartozéka : Kelemen úr, az utolsó bohém, lehetetlenné vált a régi helyeken. Utoljára akkor este sírt életében Kelemen úr, beleézve azt a később bekövetkezett alkalmat is, amikor az örökhagyó nagybácsi temetésén hiába várt tőle néhány könnyet az örökségből kitúrt távolabbi rokonság. Lecsavarta nyakáról a szebb napokat látott lavalliert és komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy berámáztatva szobája falán helyezteti el. Később mégis mást gondolt és a lomtárba dobta ifjúkorának e pompás díszét. A szobor nyakán pedig a bronz nyakkendő vészteljesen repkedett és az üresen maradt kinyújtott kéz ökölbe szorulva fenyegette meg Kelemen urat. Kelemen Árpád érdeklődése, jobb hijján, az üzlet felé fordult. Azok, akik akkor még főnökei voltak, de bármely pillanatban alkalmazottai lehettek, ragyogó szemmel állapították meg ezt az örvendetes változást. Kelemen úr pozícziója rohamosan emelkedett a saldokontó, a könyvelés, a levelezés és a titkárság létrafokain és eljött az idő, amikor elaggó nagybátyja oldalán foglalt helyet a kis főnöki irodában. Egy este megtörtént, hogy valami fontosabb üzleti ügy iratcsomóját magával hozta a szobájába. Az iratokat maga elé helyezte az íróasztalra és töprengve szántott czeruszájával a hosszú számsorokban. A szobor, az iratcsomó túlsó oldaláról, végtelen megvetés sel tekintett az ellenszenves munkára és véleményét emfatikus, illetlen módon fejezte ki. Az agg nagybácsi végre is meghalt és Kelemen korlátlan ura lett az egyre szaporodó millióknak. Az este íróasztalán óriási vagyonát számítgatta Kelemen. A szobor nem tudta elviselni ezt a rettentő látványt és bronz tagjainak recsegő megfeszítésével hátat fordított Kelemen úrnak. Meg kell említeni, hogy Kelemen, amikor a régi bohémtanyákról kikopott, egy kis színésznőnél keresett és talált vigasztalódást. A szobor számára ez az egyetlen körülmény tette elviselhetővé az életet. Azt látni kellett, mit mívelt a szobor, amikor Kelemen e gyöngéd látogatásokra készült. Ilyenkor a bronz is lesimította ruhája redőit, megigazgatta a roppant nyakkendő szeszélyes fodrait és amikor Kelemen kilépett az ajtón, majd hogy utána nem szaladt a lépcsőn. Amíg Kelemen odajárt, folyton sóhajtozott, kezét a szívéhez emelgette, majd a zsebébe nyúlt és a visszadugott koronát nyújtogatta, minden áron oda akarta valakinek adni azt a pénzt. Ahogy Kelemen visszatért, a szobor kitárta felé a karjait és a bronz sóhajtás meglengette a függönyöket. Ám az sem tartott sokáig. A nagybácsi meghalt és Kelemen úr, immár nem saldo* kontista többé, hanem milliomos, ama kényszerűség előtt állott, hogy meg kellett házasodnia. A sok pénz még sokkal többre sóvárog és Kelemen úr egyik legnagyobb ipari vállalat hajadon leányával jegyezte el magát. Költői fordulatokban gazdag búcsúlevelet írt a színésznőnek az íróasztalán, pont a szobor szeme láttára. Meredt szemekkel olvasta a szobor a levelet, amelyet Kelemen úr néhány pillanatra az asztalon hagyott. Aztán hirtelen mozdulattal, lehajolt a szobor, felkapta a papírvágókést és markolatig a mellébe döfte. Kelemen úr a tükrös szekrény előtt haladt el akkor és különös szúrást érzett a szíve táján. A tükörbe nézett, a lány fekete hajában ezüstös sávot fedezett fel. — Ejnye, — szólt Kelemen Árpád és közelebb lépett a tükörhöz. — Úgy látszik, öregszem. És savanyuság öntötte el a száját. BIATORBÁGYON. A KIRÁLY VONATA EGYIK ÁLLOMÁSON. ELŐTTE ÁLL GRÓF ANDRÁSSY GYULA ÉS OSTENBURG ŐRNAGY. A BIATORBÁGYI TÁBORI MISÉN. A KIRÁLY *PUCCS NAPJAIBÓL.