Vasárnapi Ujság – 1921

1921-11-20 / 22. szám - A szobor. Elbeszélés. Irta Szegedi István 258. oldal / Regények, elbeszélések

14. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. bírta a czéltalan kóborlást. Előfordult az is, hogy az új pinczér a régi tanyák egyikében ferde szemmel nézett rá a lobogó nyakkendő miatt. Kelemen épp elég időt töltött a szen­­zibilis művészek társaságában, hogy érzéke az ilyen árnyalatok iránt kifinomodjék. Ismerte ő már ezt a nézést, ugyanaz a pillantás volt ez, a­mely azelő­tt a lokálban a rendes csok­or= nyakkendőket sújtotta a szigorú kasztrend­­szer elveit valló pinczéri szemből. Ridegen szólva : a lobogó nyakkendő és annak czélja a vesztett tartozéka : Kelemen úr, az utolsó bohém, lehetetlenné vált a régi helyeken. Utoljára akkor este sírt életében Kelemen úr, beleéz­ve azt a később bekövetkezett al­­kalmat is, a­mikor az örökhagyó nagybácsi temetésén hiába várt tőle néhány könnyet az örökségbő­l kitúrt távolabbi rokonság. Le­­csavarta nyakáról a szebb napokat látott lavalliert és komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy berámáztatva szobája falán helyezteti el. Később mégis mást gondolt és a lomtárba dobta ifjúkorának e pompás díszét. A szobor nyakán pedig a bronz nyakkendő vészteljesen repkedett és az üresen maradt kinyújtott kéz ökölbe szorulva fenyegette meg Kelemen urat. Kelemen Árpád érdeklődése, jobb hijján, az üzlet felé fordult. Azok, a­kik akkor még fő­nökei voltak, de bármely pillanatban alkal­­mazottai lehettek, ragyogó szemmel állapí­­tották meg ezt az örvendetes változást. Ke­­lemen úr pozícziója rohamosan emelkedett a saldokontó, a könyvelés, a levelezés és a tit­­kárság létrafokain és eljött az idő, a­mikor elaggó nagybátyja oldalán foglalt helyet a kis főnöki irodában. Egy este megtörtént, hogy valami fonto­­sabb üzleti ügy iratcsomóját magával hozta a szobájába. Az iratokat maga elé helyezte az íróasztalra és töprengve szántott czerus­zájával a hosszú számsorokban. A szobor, az iratcsomó túlsó oldaláról, végtelen megvetés­ sel tekintett az ellenszenves munkára és vé­­leményét emfatikus, illetlen módon fejezte ki. Az agg nagybácsi végre is meghalt és Ke­­lemen korlátlan ura lett az egyre szaporodó millióknak. Az este íróasztalán óriási vagyo­­nát számítgatta Kelemen. A szobor nem tudta elviselni ezt a rettentő látványt és bronz tagjainak recsegő megfeszítésével há­­tat fordított Kelemen úrnak. Meg kell említeni, hogy Kelemen, a­mikor a régi bohémtanyákról kikopott, egy kis szí­­nésznőnél keresett és talált vigasztalódást. A szobor számára ez az egyetlen körülmény tette elviselhetővé az életet. Azt látni kellett, mit mívelt a szobor, a­mikor Kelemen e gyön­­géd látogatásokra készült. Ilyenkor a bronz is lesimította ruhája redőit, megigazgatta a roppant nyakkendő szeszélyes fodrait és a­mikor Kelemen kilépett az ajtón, majd hogy utána nem szaladt a lépcsőn. A­míg Kele­­men odajárt, folyton sóhajtozott, kezét a szívéhez emelgette, majd a zsebébe nyúlt és a visszadugott koronát nyújtogatta, minden­ áron oda akarta valakinek adni azt a pénzt. A­hogy Kelemen visszatért, a szobor kitárta felé a karjait és a bronz sóhajtás meglen­­gette a függönyöket. Ám az sem tartott sokáig. A nagybácsi meghalt és Kelemen úr, immár nem saldo* kontista többé, hanem milliomos, ama kény­­szerűség előtt állott, hogy meg kellett háza­­sodnia. A sok pénz még sokkal többre sóvá­­rog és Kelemen úr egyik legnagyobb ipari vállalat hajadon leányával jegyezte el magát. Költői fordulatokban gazdag búcsúlevelet írt a színésznőnek az íróasztalán, pont a szobor szeme láttára. Meredt szemekkel olvasta a szobor a levelet, a­melyet Kelemen úr né­­hány pillanatra az asztalon hagyott. Aztán hirtelen mozdulattal, lehajolt a szobor, fel­­kapta a papírvágókést és markolatig a mel­­lébe döfte. Kelemen úr a tükrös szekrény előtt ha­­ladt el akkor és különös szúrást érzett a szíve táján. A tükörbe nézett, a lány fekete hajában ezüstös sávot fedezett fel. — Ejnye, — szólt Kelemen Árpád és kö­­zelebb lépett a tükörhöz. — Úgy látszik, öregszem. És savanyuság öntötte el a száját. BIA­TORBÁGYON. A KIRÁLY VONATA EGYIK ÁLLOMÁSON. ELŐTTE ÁLL GRÓF ANDRÁSSY GYULA ÉS OSTENBURG ŐRNAGY. A BIATORBÁGYI TÁBORI MISÉN. A KIRÁLY *PUC­CS NAPJAIBÓL.

Next