Vasárnapi Ujság – 1921

1921-12-04 / 23. szám - Funchal (képekkel). M. 270. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekű közlemények

270 VASÁRNAPI ÚJSÁG, 23. szám, 1921. 68. évfolyam. FUNCHAL. Funchalt jelölték ki a nagyhatalmak IV. Ká­­roly királynak és Zita királynénak számkiveté­­sük helyéül. Lapunk egy régi, egykori tengerésztiszt barátjától kaptuk az alább közölt, Funchalról szóló naplótöredéket és fényképfelvételeket, a­melyek közvetlen szemléleten alapuló hű képet adnak IV. Károly száműzetése helyéről. Mint egy meredek, hatalmas sziklatömb tornyosul ki az oszladozó reggeli ködből Madeira­ szigete az óceán felszínén. Az egész sziget jellegzetesen vulkanikus képződmény. Festői ligetek mély sziklahasadékokkal válta­­koznak benne. Csak néhány házból álló falvak, terrasz=szerűen művelt szőlőkertek és ligetek szinte üdvözölni látszanak a hosszú útról köze­­ledő czirkáló hajót. Hegyi patakok, a kora reggeli nap sugaraiban csillogva, vízeséseket képezve ömlenek a világtengerbe. A magasban égnek törő kopár, zord szikla = csúcsok éles ellentétben állanak az enyhe lej­­­tőkkel, melyeken összegyűlt a hajdan erdők borította magaslatokról lemosott bőséges ter­­mésű termőföld. A megkapóan szép tájkép azonban csak előkészíti a szemlélőt a meg­­lepetésre, mely szinte ámulatba ejti, midőn a Punta da Cruz fokot elhagyva, feltárul előtte a lapos félhold­ alakú funchali öböl egész festői pompájában. Az öböl partjait Funchal város szegélyezi, amfiteatrálisan emelkedve a hegyoldalakra, me­­lyeket szubtropikus növényzet sűrű sötétzöld lombozata fed. Csupa kert, liget, melyekből barátságosan fehérlenek ki az zak és régi templomok tornyai, egyszerű há­z harmoniku­­san olvadva bele az erdős háttérbe. A Nossa Senhora do Monte templom tornyai 600 mé­­ter magasságból intenek felénk. Meredek szik­­lafalak és hasadékok a kies hegyoldalak, me­­lyek felett az 1970 méter magas Pico Ruivo uralkodik. Alig, hogy horgonyt vetettünk, apró csóna­­kok egész serege fogja körül a hajót. A leg­­különbözőbb nyelveken lármázva kérik, hogy dobjunk le nekik pénzdarabokat, melyeket a hiányosan öltözött ficzkók mesteri fejesekkel czuppanva a vízbe, egymás közt tülekedve kapkodnak ki a vízből. Mialatt a portugál nemzeti zászlót 21 ágyúlövéssel üdvözöljük, szerte széled a lármás had. A kis erőd viszo­­nozza az üdvlövéseket, árbóczán a mi lobo­­gónkkal. Partra szállunk. A kikötőhelyeket jellemző, lézengő alakok és tolakodó ciceronék itt sem hiányzanak. Funchal utczái apró, nagyon ke­­mény, a közlekedés és az esővíz hatása által simára csiszolódott, de azért elég hegyes «macskafejekkel» vannak kikövezve. Kocsik helyett ökörfogatú vagy emberek által vont szánokon bonyolítják le a közlekedést. A sze­­mélyszállító szánoknak mennyezeti formájú fe­­delük van, és Funchal a portugál gyarmati kormányzónak egy római kath. püspöknek székhelye ; lakosainak száma 30,000 körül lehet. A lakosság elég jómódú benyomást tesz. A bortermelés fejlett ugyan, de annyi bort aligha termel, a­mennyit Madeira néven árulnak a világi piaczon. Állati bőrök, halak, különösen tonhal és nádezukor, valamint némi kávé a kiviteli czikkel, kosárfonással és fonott vidék kerti bútorok készítésével is foglalkoznak. Madeira annyit jelent, mint «/0». A XIV. század közepéből eredő térképeken Isola di legname, azaz «fa=sziget» a neve. Akkor még értékes erdőségek borították a szigetet, ezek azonban ma már legnagyobb részt ki van­­nak irtva. Az éghajlat rendkívül enyhe és egyenletes. A déli oldalon az évi átlagos hőmérséklet 18—19 ° C, a maximum ritkán éri el a 32 ° C-t és csak nagyritkán száll le + 8 ° C-ra. Az éven át átlag 730 mm eső esik. Különösen tüdő a betegek számára kiváló tartózkodási hely. Kellemetlen csak a körülbelül 570 km-re fekvő afrikai partok felől jövő testeknek nevezett száraz, meleg keleti szél. A sziget népe portugál eredetű : típusuk a portugál spanyol, de a néger keverék kissé fel­­tűnőbb nyomaival. Viseletük nem jellegzetes. Még az azelőtt általánosan viselt vöröscsíkos kék posztósapkát, a carapulá­t is kiszorította a széleskarimájú szalmakalap ; a nők fején pedig gyakoribb a magyar menyecske-módra kendő, mint ez a sapka. A parasztok között rövid mellényforma kabáthoz bő, térdig érő gyolcs nadrágot viselnek ; magasszárú fényezetlen csizmában járnak, de Funchal híres kövezetére lépve, csizmáikat takarékosságból a kezükben hordják. Általában szép termetűek, vagy bozon­­tos szakállt viselnek, vagy teljesen csupaszra vannak borotválva. A nők csinosak, arckifeje­­zésük, szemjátékuk élénk vérmérsékletre enged következtetni. Az európaiak Funchalt leginkább mint klima­­tikus gyógyhelyet keresik fel. Sok tüdővészest látni. A súlyos betegeket igen czélszerűen szerkesztett fedett, befüggönyözhető, fonott hordágyakon viszik ki a környékre. A városban lakóknak a sétatér és egy gyönyörű pálmakert szolgál üdülőhelyül. Ökörfogatú szánba ülni forró napsugár mellett, buja pálmák alatt, a mennyezetes szántető által is védve s így döczögni végig a kacskaringós, bazalttörmelékekkel kirakott, macskafejes utczákon, — sajátosan funchalt szórakozás. Az ökrök előtt egy fiú lépked, mellettük a gazda bandukol folyton biztatva. NOSSA SENHORA DA MONTE TEMPLOM. KEZI SZAN HEGYRŐL LEFELE JÖVET. ÖKRÖS SZÁNON JÁRNAK NYÁRON IS, A­HOVA IV. KÁROLY VOLT KIRÁLYT INTERNÁLTÁK. Marton Aladár ezredes felvételei földkörüli utazása idejéből.

Next