Vasárnapi Ujság – 1921
1921-02-13 / 3. szám - Szabó Richard: Hervadt rózsák között 27. oldal / Költemények
•1. szám. 1921. 68. évfolyam. 27 öltem, a minek eredménye az lett, hogy egy reggel beállított a báróhoz és megkezdte rendes szolgálattételét. A bárónak soha egy szóval se tett szemrehányást e dologért és Sámson báró is ezúttal oly tapintatos volt, hogy sohse hozta elő, még tréfás modorban se ezt az esetet. Mihály gazda azonban örökre lemondott a veszedelmes kenőcsökről és a béke köztük teljessé lett, mikor a méltóságos úr fájdalomdíjul száz pengő forintokat adott az inasának. . A csengetyűdrót másik vége a báró háló= szobájába szolgált és így a csilingelés azt jelentette, hogy a bárónak szüksége van az inasára. Mihály első gondolata az volt, hogy talán rosszul van az öreg méltósága. De ezt a gondolatot rögtön kivetette magából, annyira kivetette, hogy még csak az öltözködésben se vett föl a rendesnél gyorsabb tempót. Már hogy volna beteg az ő gazdája, aki sohse volt az egész életében? Ejnye, már megint megszólalt a csengetyű. Nono, csak nem kell türelmetlenkedni. Úgyis tudom, hogy csak valami rigolya az egész. Talán, hogy vakarjam meg a hátát. Sámson báró nagyterjedelmű, mennyezetes ágya szélén ült, valami selyempokróczba burkolódzva. A belépő inasra rögtön rákiáltott: Ejnye de lassan mozognak a vén csontjaid! Talán még a bajuszodat is kipödörted? — Nem cselekvem, de még megtehető. Meg kell jegyezni, hogy Mihály gazda az urával válogatottabb stílusban beszélt, mint más közönséges halandóval. A mivel a huszár azzal a megkülönböztetett tiszteletének akart kifejezést adni, mellyel az ura iránt viseltetett. Hallgass és ide figyelj. Nem hallottál valami neszt? Valami szokatlan zajt? Igenis hallottam. — No mit? — kiáltotta Sámbon báró mohón. A csöngetést. Szamár! — Ezt már többször voltam szerencsés hallani, felelt tökéletes flegmával a huszár, — de még éjjel négy órakor soha. Most már ezen is túl vagyunk. Mehetek? Sámson báró nem felelt, hanem csak mi tett, mire a huszár így folytatá : — Micsoda, öltözködünk ? Hát mi történt tulajdonképen? Mit hallott méltóságod? Parancsoljon, itt a ruha. — Majd felöltözködöm magam, te pedig szaladj és keltsd föl a szekretáriusomat. Annal jöjjön hozzám. — Nem szívesen cselekszem ezen parancsot, mert úgyis hiába zavarjuk a fiatalságot álmában. Mert ha csak azt akarja tőle megkérdezni a méltóságos úr, amit tőlem, akkor kár zaklatni. Biztosra vehetjük, hogy ő sem hallott semmit. — Azt hiszed, hogy ő is úgy alszik, mint te, mint egy murmutér ? — Könyörgöm, mi legyen az ? — A murmutér olyanféle állat, mint a mókus, mely egész télen alszik. — Ezen állatnak tehát jó dolga vagyon. — Nincs jó dolga, mert aludván, se nem eszik, se nem iszik, főképen pedig bort nem iszik. — Azon állatnak tehátlan még sincsen olyan jó dolga, mint gondolom, — felelt teljes nyugalommal mihály gazda, a ki úgy látszik, gyönge karakter volt, mert nem ragaszkodott túlságosan szilárdul a nézeteihez. A báró, aki e közben Mihály segítségével már öltözködni kezdett, elvesztette türelmét és rárivallt a huszárra : — Majd felöltözködöm magam, eredj és hozd ide Krantz doktor urat. Az inas sarkon fordult és kiment a szobából, de kifelé menet ezt mormogta : Fogadni mernék, hogy ő sem hallott semmit. A titkár szobájában azonban a folyton dörmögő cselédre nagy meglepetés várt : Krantz úr szobájában lámpás égett, ő maga az ágyban ült és czigarettázott. — Hát a tekintetes úr is hallotta? — szólt fejcsóválva, mert most már kezdte hinni, hogy nem Sámson báró szeszélyével, képzelődésével, hanem valami rejtelemmel áll szemben. Mit, Mihály? — Azt, ami a méltóságos urat fölébresztette. Engem becsöngetett és azzal az üzenettel küldött ide, hogy tessék azonnal hozzá menni. Hallottam. .— fejelt Krantz, gyorsan kiugrott az ágyból és öltözködni kezdett. — Mi lehet az? — szólt Mihály. Hogy mi okozhatta, arról sejtelmem sincs, de egészen szokatlan és különös zaj volt. Tán még legjobban a mennydörgéshez hasonlított. Ez nem is olyan lehetetlen, mert a nyári zivatar néha télen is ki szokott törni.. Volt már rá eset. — Hiába, — mormogta Mihály, — az uraknak finomabb a hallásuk. — Nem úgy, Mihály, hanem könnyebb az alvásuk. Én a szúnyog döngésére is fölrébredek. — No én még a csípésére se, pedig ez a bivalyt is dühbe hozza,— fejezte be Mihály a beszélgetést, mire mind a ketten átmentek a báró hálószobájába. Hallotta, — vetette eléjük rögtön a báró, aki már készen volt az öltözködésével. Igenis hallottam, arra ébredtem föl. — Milyen benyomást tett magára ? — Mintha mennydörgés lett volna, vagy földrengésnek a moraja. Milyen idő van odakint ? — Úgy hallom, hogy erős szélvihar dühöng. A báró egy intésére Mihály szétvonta az ablakokat eltakaró nehéz függönyöket. Most egyszerre meghallották, hogyan csatázik szélvihar a kastély körül. Sikoltozott, fütyölt a a szél és néha nagy csomó havat vágott az ablakokhoz. A bány megszólalt: — Ha itt a környéken valahol puskapor» gyár dolgoznék, azt mondanám, az robbant föl. De hát erről szó se lehet. — Mely irányból hallotta ? — folytatta a báró. — A Vág felől. — Nos, hát kombináljunk. Köztünk és a Vág közt nincs más, csak földek és kertek. Ezeken pedig nem történhetett semmi efféle zajt okozó dolog . . . azaz várjunk csak, de hogy nem, nem robbanhatott fel valamely bomba, melyet a háborúból hazatért katona csempészett ide ? (Folytatása következik.) A DEBRECZENI NAGYTEMPLOM, MELYNEK BEMOCSKOLÁSA A LEGUTÓBBI NAPOKBAN ÁLTALÁNOS FELHÁBORODÁST OKOZOTT. Piros rózsákkal álmodom s ha ébredek egy szörnyű éjben, fekszem hideg ravatalon hervadt rózsák között fehéren. HERVADT RÓZSÁK KÖZÖTT. Ha ébredek, ha ébredek Minden virág , bus ismerős. A viaszgyertyafény : homály : rém-óráján éjfél-időnek : minden virág : emlékes álom, a ködbe omlott régi álmok ravatal és ezer virág : minden virág : kimúlt ajándék és siratom én, bus halott, holt koszorúi a jövőnek, s az ő haláluk : a halálom, magamat s egy halott világot. Szabó Richárd.