Vasárnapi Ujság – 1921
1921-02-27 / 4. szám - Első látogatásom Jókainál. Emlékeimből. Irta Váradi Antal 43. oldal / Regények, elbeszélések
4. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. gyár gyűjteményt, melyhez mingyárt a rokonsági és szomszédsági anyag csatlakozik. Bosznia , Herczegovina , Albánia régi viseletének legszebb darabjait láthatjuk itt, majd a finn= ugor és török,tatár rokonság gazdag gyűjteményébe jutunk. Külön nagy gyűjteményben láthatjuk a gróf Zichy Jenő-féle ázsiai gyűjtés megbecsülhetetlen értékű tárgyait. Egészen hátul stílszerű sötétségben rejtőzködik az értékes múmia gyűjtemény, mely mintegy 30 koporsóból áll. Visszamenvén a bosnyák gyűjtemény mellett mindjárt a Biró Lajos-féle új- guineai gyűjteménybe jutunk, mely a mult- kori zivatartól és esőtől a legtöbbet szenvedett. Innen a maláj, japáni és khinai gyűjteményen át a Flesch-féle keletázsiai gyűjteménybe jutunk, mely egyike a legszebb keleti gyűjteményeknek, de most elveszítjük, mert a letéteményező azért viszi el a múzeumból, hogy tönkre ne menjen. Innen az indiai gyűjteményen át az afrikai gyűjteményekhez érkezünk, melynek legszebb anyagát Tordai Emil hazánkfia, a British Múzeum tisztviselője gyűjtötte és ajándékozta. Amerika szegényesen van képviselve s ezt megtekintve végeztünk is az egésszel. Mivel az Iparcsarnokból több helyet a múzeum czéljaira nem lehetett megszerezni, a raktárakban mind több,több anyag halmozódott fel, úgy hogy ma már a tárgyak hely hiányában egymás hegyén,hátán 5 — 6 méter magasságban tornyosulnak egymás fölé, úgy hogy részben a konzerválás lehetősége is megszűnt s amint a fővárosi tűzrendészeti bizottság is több izben hivatalosan megállapította, a gyűjtemény a legnagyobb mértékben tűzveszélyes és tűz esetén minden menthetetlen. Az Isten ugyan megóvta még a tűziveszély ellen a gyűjteményt, de a víz annál több kárt tett és tesz ma is. Az Iparcsarnok épülete az 1885-iki kiállításra épült. Ekkor meghagyták, hogy 1896-ban még egyszer ugyanazt a czélt szolgálja. Ennek is megfelelt, de a kiállítás után elfelejtették lebontani, pedig a homokon, fundamentum nélkül épült padlás nélküli deszkatetős alkotmány már ekkor is teljesen megérett a tótok csákányára. Ma már annyira elkorhadt és szétmállott, hogy eső alkalmával 80—100 helyen csurog, mégpedig közvetlenül a tárgyakra és szekrényekre. A padlózaton télen valóságos korcsolyapálya van. Ősszel tavasszal a talaj= nedvesség rozsda és penész alakjában jelentkezik a tárgyakon. Ezenkívül a rengeteg patkány is a gyűjtemény ellenségei közé számítható. A múlt hó végén dúló nagy szél mintegy 200 m² területen ledobta a tetőt a gyűjtemény felől s a szakadó eső elárasztotta az egész gyűjteményt. Pár nap múlva havazott s fehér lepel borította be az értékes gyűjteményt, mint valami halotti lepel. Ekkor már az intéző körök is mozgolódni kezdtek, sőt a kormányzó úr ő főméltósága is megtekintette a gyűjteményt és megígérte a rögtöni segítséget. Mindenekelőtt a tetőzetet hozták rendbe és megindult a gyűjtemény kitelepítésének ügye. Nagy baj azonban az, hogy nincs megfelelő üres épület az egész fővárosban, mert a kaszárnyák, amiket ilyen esetben szoktak ajánlani, már annyira telve vannak mindenféle menekült intézetekkel és hajléktalanokkal, hogy lehetetlen volna hama réjen valamelyikbe behurczolkodni. A szükségelt terület mintegy 10—12,000 m2,ekkora épületet találni most nagyon bajos. Az elhelyezés megoldása azonban nem tűr halasztást, mert ez már szinte a magyar nemzet becsülete kérdésének mondható. Sz. IKONOSZTÁZ ABAÚJMEGYÉBŐL. ÚJ S.KRZF.MF.NYKK. RÉGI MALMOK. A MAGYAR NÉPRAJZI MÚZEUMBÓL ELSŐ LÁTOGATÁSON JÓKAI PÁL. Emlékeimből. — Irta Váradi Antal. Alighogy feljöttem Pestre, első és legmelegebb kívánságom volt látni Jókait. Az ő költői vénájának emlőin nőttünk fel mi fiatal talok, a Fehér Rózsa, a Magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Török világ Magyarországon voltak vezetőink a költészet országában. Azok termékenyítették meg fantáziánkat, s aki valami szépet gondolt és írt, mind abban a szent hitben írta és gondolta, hogy ő most a Jókai szent nyomdokain halad.