Vasárnapi Ujság – 1921
1921-03-13 / 5. szám - Petri Elek, a Duna-melléki ref. egyházkerület elhunyt püspöke 5. szám / Arczképek, Hazaiak - Vásárhelyi Wodianer Artúr, a most elhunyt ismert könyvkiadó 5. szám / Arczképek, Hazaiak - Sir Herbert Samuels, a palesztinai angol helytartó 5. szám / Arczképek, Külföldiek - A földmíves szövetség zászlóbontása a Jászságban (3 kép) 5. szám / Időszerű illusztrácziók - Horthy Miklós kormányzó látogatása a dorogi szénbányákban (3 kép) 5. szám / Időszerű illusztrácziók - A Benczúr-kiállítás a Műcsarnokban: Mátyás a diadalmas. – Mátyás fogadja a pápai követet. – Önarczkép 1920-ból. – Gróf Károlyi Lászlóné arczképe. – Európa elrablása. – Idyll. – Paraván. – Dubarry és XV. Lajos. – Vadászat Fontainebleauban. – Álom 5. szám / Műtárgyak - Jászsági kisgazdák 5. szám / Népviselet, genreképek - A palesztinai zsidó állami bank által Magyarországra küldött első csekk 5. szám / Vegyes tárgyúak, illusztrácziók, térképek, hasonmások, stb.
5 szám. 1921. 68. évfolyam: melegítsék a hangosan siránkozó Harács familiát. Különösen Harácsné jajveszékelt erősen, bevett szokás szerint fölsorolván az el hunytnak fényes polgári erényeit, a mit a nép nagyon vegyes érzelmekkel fogadott, mert köztudomású volt, hogy a vén Harács egy részeges, veszekedő és dologkerülő ember volt. És a Harácsék szomszédságában lakó, tehát igen jól értesült Sulyokné nem is késett halkan odasúgni az asszonycsoportnak, hogy az elhúnyt, amíg élt, nem részesült ilyen megtiszteltetésben, hanem ha ittasan jött haza, a felesége seprűvel fogadta, lehordta a sárga földig és ilyenkor mindég annak az óhajának is szokott kifejezést adni, hogy bár az ördög minél hamarabb elvinné őt a család nyakáról. És íme, az ördög végre is megfelelt a hozzá fűzött várakozásoknak, mert ez a hirtelen való különös eltűnés csak az ő munkája lehet. — Meglássátok, — fejezte be Sulyokné az előadását, mely általános hiedelemre talált, — hogy a vén Harács holtteste nem is fog elő kerülni soha. A teste sohse fog megszentelt földben nyugodni. E közben Klárika bárónő a parasztgyerekek közé keveredve, pompás mulatságot talált ki magának és a missznek. Klárika ugyanis különös Isten teremtése volt. A polgári osztállyal, az úgynevezett kaputos osztállyal, vagyis lateinerekkel nem szeretett érintkezni, mert tudta, hogy ez a veleszületett vagy belé nevelt arisztokratikus és családi gőgnél fogva bizonyos leereszkedő modorban történhetik csupán, ami sértené ennek az osztálynak a tagjait, ez pedig viszont Klárikát bántaná, akitől ilyen szándék távol állott. Ellenben habozás nélkül keveredett mindég a parasztok közé, akiket ez boldoggá tesz, mert kitüntetésnek veszik. Itt sértésről szó sem lehet. Klárika először csúszkálni próbált, de ez nem ment. Azután a missz nagy megbotránkozására leguggolt és két fiúval végig húzatta magát a csúszkán. Ezt is hamar megbánta és akkor a parasztgyerekeknek deszkáiból összerótt kezdetleges szánjaiból kiválasztott egy nagyobbacskát, ráült az angol kisasszonnyal, eléje fogott négy fiút és villámgyorsan szánkáztatta magát a kiszélesedett Vág jegén. Ez már az angol lánynak is tettszett. Egy párszor fel is húzatta magát a hricsói hegyre s onnan leszánkázták a völgybe. Kétszer föl is fordultak, de ez csak fokozta a mulatságot és vidámságot. Ezalatt a fiatalurak megérkeztek és rögtön Sámson báró csapatjához csatlakoztak. Krantz bemutatta Uzonyi Barnát a bárónak, aki leplezetlen meglepetéssel nézegette az ifjút, mert ennek szabályosan épült, arányos termete a durva köntös alól is kitűnt, klasszikus feje pedig pláne feltűnő volt a bárány» bőr »süveg alatt. Végigjárták a repedést, még egyszer megpiszkálták a hosszú póznák»kal, de Barna se tudott semmi okosat felelni arra a kérdésre, hogy micsoda erő okozta ezt a feltűnő megrepedését a jégnek. Az valószínű, hogy a Vág vize lökte föl és hasította meg a jeget, de mi hozta oly roppant mozgásba a vizet, hogy egyszerre szét tudta vágni a vastag jégpánczélt ? Ennél a kérdésnél megállt mindenkinek az esze. A titok nem is nyert addig megoldást, amíg meg nem érkezett Szűcs Gáspár, az alsó- sztregovai második tanító. Az ifjú pedagógus rövid másfél óra alatt elvetette azokat a magvakat, melyeknek elhintése arra a napra Alsó-Sztregován ki volt tűzve és hazaeresztette a nebulókat. Szűcs barátunknak folyton korgó és mindég üres gyomra ugyanis valami különös, láthatatlan szervekkel volt megáldva, melyeknek segítségével ki tudta szimatolni, hogy a környéken hol rendeznek egy kis eszem-iszomot. Így ma is megsejtette azt, hogy Sámson báró villásreggelit rendez a hricsói révházban. A hazai közoktatás ezért szenvedett ma rövidséget Alsó- Sztregován. Szűcs uram pedig felkapott a legelső kifelé igyekvő parasztszánra és sóvárogva ügetett azon hely felé,, hol őt a mai napon a sors rendeléséből váratlanul, bizonyára finom lakoma várja. Amint a Vághoz érkezett, leugrott a szánkról és vizslaszemekkel tekintett körül, hogy a helyzettel megismerkedjék. Helyzet alatt azt értvén, hogy a villásreggeli megtörtént-e vagy sem, mert őt csak ez érdekelte. Az urak csoportja lassú léptekkel a révház felé tartott, koronként meg-megállva, mintha tanácskoznék. A bárókisasszony és a missz az asszonyokkal beszélgetett a tűz mellett. Mind ebből fent tisztelt egészséges ösztöne kitalálta, hogy a gábli, mint ahogy a Dunántúl nevezik, még a legközelebbi jövő örömei közé tartozik. De előbb meg kellett néznie a repedést, kirohant tehát a Vág jegére, fölhágott egy halom jégtörmelékre, szórakozottan végig tekintett a repedésen, futó pillantást vetett Hricsó felé, de ekkor az arcza hirtelen felderült, leugrott a dombocskáról és gyorsan végig szaladt az árok mellett. A végén meg állt, egy pillanatig mozdulatlanul maga elé és ezt mormogta : Ha ők is meredt kitalálták, az se baj, de ha nem, akkor egy kis meglepetéssel szolgálok nekik. Ezzel futólépéssel a társaság felé indult, melyhez a már említetteken kívül tartoztak még Sármay az uradalmi kasznár, egy irnok az irodából és a felső-sztregovai jegyző, mint hivatalos személy. Szűcs kellő tisztelettel üdvözölte az urakat, s halkan megkérdezte kollegáját, hogy mi a vizsgálat eredménye és mit tartanak a nagyerejű repedés okának? Uzonyi megmondta, hogy erről sejtelmük sincs, mire Szűcs Gáspár Sámson báró elé lépett és így szólt: — Méltóságos báró úr, ha méltóztatik megengedni, én is kinyilvánítom szerény véleményemet . . . Az öreg báró türelmetlenül közbevágott: — Én mindent méltóztatok megengedni, csak azt nem, hogy velem ilyen czifra stílusban beszéljenek. Én a szerény véleményére se vagyok kíváncsi, csupán az okos véleményére . . . most pedig beszéljen! — Bátor vagyok megjegyezni . . . — Már megint kezdi. Ha maga Afrikából jönne vissza, ahol oroszlánra vadászott, akkor stílszerűbb volna, ha úgy kezdené elbeszélését: Bátor voltam oroszlánra vadászni de micsoda bátorság kell ahhoz, hogy nekünk elmondja a véleményét? — Azt hiszem, méltóságos uram, — kezdte Szücs rövid gondolkozás után, — hogy ki találtam a repedés okát. Ki vele hamar, égek a kíváncsiságtól. Ez kérem alassan nem egyéb, mint az úgynevezett rianás. Rianás? Mi az? — szólt a báró. Rianás ? — szólt Uzonyi Barna, — de hisz az csak a Balatonon szokott előfordulni. — Méltóztatik tudni . . . azaz hogy bizonyára tudják az urak, hogy én zalamegyei, még pedig balatonparti ember vagyok és úgy ösmerem hazánk gyönyörű tavát, mint a tenyeremet. A befagyott Balatonon szokott előfordulni a rianás, mely egy különös természeti tünemény. Jókai Mór és Eötvös Károly megemlékeztek róla munkáikban és nagy tudósunk, Lóczy Lajos is vizsgálat tárgyává tette. Ilyen robbanásszerű hatalmas megrepedések sehol a világon nem fordulnak elő, csak a Balaton taván. Irtóztató dörejjel két felé nyílik a jég, s néha két-háromszáz méter hosszúságban is ilyen árok képződik, sőt ennél szélesebb is, mint aminőt most a Vágon látunk. A csuda csak az, hogy most egyszerre a Vág neki áll egy ilyen rianást csinálni, holott ez a világ teremtése óta nem fordult elő rajta. — És mi az oka a balatoni rianásnak? — kérdé Sámson báró. — A fent említett urak véleménye szerint is egy irtóztató erejű szélroham, mely egy bizonyos irányból, még pedig a tihanyi völgyi torokból hirtelen lecsap a simára befagyott Balatonra. Ez a szélroham olyan rettentő nyomást gyakorol a jégre, hogy az meghajlik, jóformán behorpad alatta, de ruganyosságánál fogva egy adott peremben visszapattanik és ekkor történik szörnyű dörrenéssel a repedés. (Folytatása következik.) Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország. PETRI ELEK, A DUNAMELLÉKI REF. EGYHÁZKERÜLET FELHÚNYT PÜSPÖKE. VÁSÁRHELYI WODIÁNER ARTÚR, A MOST ELHUNYT ISMERT KÖNYVKIADÓ.