Vasárnapi Ujság – 1921

1921-03-13 / 5. szám - Benczúr Gyula és tanítványai (képekkel). Paur Géza 54. oldal / Élet- és jellemrajzok

5. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 55 tesztelése" az a hatalmas alkotás, melyet Benczúr 1875-ben festett, egy öt évvel az­ elő­tt hirdetett pályázaton nyert állami meg­­bízásra. Ebben a műben már a maga teljes fejlettségében jelentkezik Benczúr rajztudása, páratlan komponáló tehetsége, a színek pom­­pája iránti érzéke, melyek egyesítése annyira kiemeli műveit minden kiállítás többi művei közül. A hetvenes évek közepén a bőkezű II. Lajos bajor király, a­ki ez időben épít­­tette pazar kastélyait, más irányba terelt­­ Benczúr művészi érdeklődését. 1874-ben el­­utazott Párisba a rokokó és bárok művésze­­tének tanulmányozására. Ezek a pompában, fényben és túlzott fényűzésben gazdag stí­­lusok régi lelki és művészi vágyait elégítik ki és itt kezd csak a maga valójában kibon­­takozni Benczúr páratlan színharmónia iránti érzéke. E kor frivol jellemét ,,XV. Lajos és Dubarry" művében, melynek két külömböző mesteri példánya van kiállítva, tragikumát pedig „Al­­. Lajos elfogatása" czímű művé­­ben örökíti meg, mesteri tökél­lyel. E kor­­szakok érzéki pompája és igazi királyi fénye Benczúr képein sokkal tökéletesebb mesteri megoldással jut franczia mesterek kifejezésre, mint a korabeli alkotásain, mert Benczúr éppen azt hangsúlyozza színbeli megoldásá­­ban, a­mit a stylus millieu-jében élő fran­­czia mester alárendeltnek tart. Az idegen szem jobban észrevette a kor stílusának jel­­legzetes vonásait és élesebb kritikával kezelte ama kor életének hibáit. Sajnos, e nagybecsű sorozat többi alkotásait nem ismerjük, mert azok elkészültük után a linderhofi, hoh­eni, schwangami és chiemseei királyi kastélyokba kerültek és mögöttük bezárult a kapu a nyil­­vánosság számára. A királyi elismerés ugyan kifejezésre jutott a művész iránt azzal, hogy tanárrá nevezték ki a müncheni művészeti akadémiára 1876-ban, de rokokó témáinak Benczúr mégis búcsút mondott és lelkét res­­taurálandó — Firenzébe, Veneziába és Mila­­nóba utazott. Az olaszországi tanulmányút hitvallásába két újabb szentet iktatott: Tiepolot és Ve=­roneset. Különösen az elsőért lelkesedett. A franczia rokokó és bárok színpompája azon­­ban maradandó nyomokat hagyott lelkében, olyannyira, hogy nem is tudott hatása alól szabadulni. És kereste a párhuzamot a dísz= magyar és a rokokó színpompája között. Meg is találta. De magyar lelke és felfogása olyan különleges jellemző erővel választotta ketté e két egymástól elütő világ színpompáját, hogy a következő nyolczvanas években alko­­tott arczképein a franczia befolyás eredmé­­nyezte szürke színeket az olasz renaissance mestereinek meleg szinei váltják fel. Az antwerpeni Rubens vérsejtekben gazdag ró­­zsás hússzinei összeházasodnak művein az olasz mesterek meleg árnyékszineivel. Ezen fekszik a prémes, sujtásos, csillogó ékszerek­­kel gazdagított magyar díszruha. így szüle­­tik meg Benczúr számtalan színdús, nagy művészi becsű arczképe, melyek kiválói a Műcsarnok négy nagy termét ékesítik: gróf Tisza Lajos, Tisza Kálmán, gróf Károlyi Gyula, Eszterházy Miklós és Pál herczegek, báró Harkányi Frigyes és Ormódy Vilmos és Tisza István­ 1883-ban Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, Hoitsy Pál képviselő fáradhatatlan utánjárására, felállítja Budapesten a festé­­szeti mesteriskolát, melynek élére kerül Ben­­czúr Gyula. Hatvan érdemes magyar művész került ki kezei alól, mindnyájan önálló mese a terek, számottevői hazai művészetünknek, s kik közül 16 már régen halott, három pedig pályát változtatott. Haláláig művé­­szetének és tanítványainak élt. Soha mester nagyobb elégtételt nem kapott, mint Benczúr most­­ a­­ midőn örök értékű alkotások bizo­­nyitják azt, hogy sem művészi hitvallását, DUBARRY ÉS XV. LAJOS. A BENCZÚR-KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN. II. RÁKÓCZI FERENCZ ELFOGATÁSA. VADÁSZAT FONTAINEBLEAUBAN. A képeket a «Könyves Kálmán» jogosításával közöljük.

Next