Vasárnapi Ujság – 1921
1921-03-13 / 5. szám - Benczúr Gyula és tanítványai (képekkel). Paur Géza 54. oldal / Élet- és jellemrajzok
<4. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 59 állás, a menydörgésszerű válaszok, állandó kábulatba ejtették. Mindez megkapta őt, vagy ha úgy tetszik, életének prózáját költészetre fordította. A véletlen pedig, mely e perczben segítségére jött a természeti anyának, a megfelelő sugalmazást csendítette meg nagyon fogékony fülében. A második ének nagyon egyszerű és népies volt; a hit, remény és könyörület szerepelt benne és minden verse a szerelem szóra végződött. Hosszan elhúzva, szinte egyben olvadóan hangzott: — A szemha...tárról a hit elve...szeett, A reményke...elyhe megürese...deett, Annál tündök...lőbb lett a szee...retet. Azért ne hagyj el, égi szerelem. A refrén harmadik ismétlésénél Lewisham letekintett a szószék felett és egy rövid pillantásra találkozott a leány tekintetével... Hirtelen abbanhagyta az éneklést. Lent a tömött arczsorok érzete nyomasztólag hatott rá és nem mert újból a leányra tekinteni. Úgy érezte, hogy a vér elönti az arczát. Szerelem! A legnagyobb dolog mindenek között. Drágább, mint a hír. Drágább, mint a tudás. A nagy felfedezés egy dagály módjára öntötte el lelkét, együtt áradva az ének hangjaival s az együttérzés pírjának a hullámával öntötte el az arczát. Az istentisztelet hátralevő része csak különös háttér volt ehhez a nagy valósághoz, különös háttér volt, mely némileg csodálkozásra is szolgáltatott okot. Lewisham úr szerelmes volt. — Amen! — hangzott alulról. Lewisham annyira el volt mélyedve, hogy azon észre magát, hogy az egész gyülekezet vette már ismét elfoglalta helyét s ő még mindig áll, szinte megkövülten. Gépiesen leült, olyan zajjal, hogy azt képzelte, hogy az egész templom visszhangzik tőle. Mikor kiléptek a kapuboltozat alól a sötétedő éjszakába, úgy vélte, hogy mindenütt ugyanazt az arczot látja. Úgy rémlett, hogy a leány előttük halad és siettette a fiúkat, hogy megelőzzék. A gyerekek keresztül tört tettek a hazafelé törekvő sötét embertömeben... Megemelje megint a kalapját?... De Hepbrow Susie volt előtte fehér ruhákban, — a holló a galamb tollazatában. A megkönnyebbülés és elkedvetlenedés sajátságos vegyülékét érezte. Ez este találkozásra már nem lehetett számítani. Az iskolából a lakására rohant. Sürgős szükségét érezte, hogy egyedül legyen. Fel= ment a lépcsőn kis szobájába és leült a fel= fordított láda előtt, melyen Butler Analogiája feküdt kinyitva. Ahhoz a hiábavalósághoz azonban, hogy a gyertyát meggyújtsa, már nem folyamodott. Hanyattdclt és túl áradó boldogsággal bámult a vikárius kertje fölött felbukkant magányos csillagra. Összegyűrt papírlapot vett ki a zsebéből, teleírva a fiatalabb Frobisher fiúéhoz nagyon hasonlatos írással, kiegyenesítette és gondosan kisimította és némi szűzies habozás után kincsét ajkához szorította. A Vázlat és az órarend úgy lógtak a sötétségben, mintha önmaguk kísértő szellemei lettek volna. Mundayne háromszor hívta Lewishamot a vacsorához. Étkezés után rögtön elhagyta a házat és a csillagok alatt addig kóborolt, míg a városka mögötti dombra jutott, ahonnét láthatta Frobisherék házát. Megállapította, hogy az egyetlen világos ablak csak az övé lehet. Az ablakfüggöny mögött pedig Frobisherné, harmincznyolcz éves, papírtekercsre göndörítette a haját. •> pepírt használt, mert azt jobbnak tartotta a haj számára? — közben pedig szaggatva egyes szomszédokról vitatkozott Frobisher úrral, aki már ágyban feküdt. Azután az asszony felemelte a gyertyát, hogy a rezszmének fakulását megvizsgálja, mely kedvetlen érzéssel töltötte el. Odakint pedig Lewisham úr, tizennyolcz éves, jó félóráig viste a narancsvörös- tégla= lapot, mignem eltűnt s a ház fekete sötétségbe merült. Azután mélyen felsóhajtott és, valóban csodás hangulatban tért haza. Másnap reggel ismét szokott komolysággal ébredt, de nem emlékezett tisztán az esti eseményekre. Tekintete az órára esett. Az óra hatot mutatott s így nem hallotta a csengést, ami annak volt a következése, hogy az ébresztőt nem húzta fel. Egyszerre kiugrott az ágyból és legjobb nadrágjára taposott, mely alaktalanul a földön hevert, ahelyett, hogy rendesen a székre lett volna akasztva. Miközben a fejét szappanozta, az ismétlés szabályainak megfelelően, az előző este olvasottakat igyekezett emlékezetébe idézni. De bár minden erejét megfeszítette, nem sikerült neki. Csak akkor ébredt a valóság tudatára, mikor az ingébe bújt. A feje teke alatt mozgó fej hirtelen megállt és ingő ujjai, melyből a karok még hiányzottak, abbanhagyták a lóbálózást egy pillanatra... Azután a feje lassan előtűnt. Arcza csodálkozó kifejezést árult el. Emlékezni kezdett. Úgy emlékezett, mintha kellemetlen felfedezést tett volna, a meghatottságnak minden árnyalata nélkül. A kora reggel szinárnyalatok nélküli világossága és romantika nélküli színtelensége uralkodott rajta... Igen. Már teljesen tisztán emlékezett. Előző este az olvasás elmaradt. Szerelmes volt. Ez a megállapítás valami idegenszerű megdöbbenést váltott ki belőle. Egy darabig kővé meredten állt, azután tétován az inge gombját kezdte keresni. A Vázlat o őt meg állt és bámészkodva nézte. (Folytatása köv.) SIR HERBERT SAMUELS, A PALESZTINA! ANGOL HELYTARTÓ. Az olvasóhoz! A „Vasárnapi Újság" új előfizetési ára. Az előállítási költségek újabb emelkedésére való tekintettel kénytelenek voltunk lapunk előfizetési árát az áprilisban kezdődő új évi negyeddel újra megállapítani. Az április— júniusi évnegyedre lapunk előfizetési ára korona. A „Vasárnapi Újság" kiadóhivatalt Budapest IV., Egyetemi utcza . Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában. Ilmen. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Pokoljáró Tar Lőrincz. Mindenki ismeri iskolai irodalomtörténeti tanulmányaiból a Zsigmond király korabeli Tar Lőrincz mondáját, aki lenn járt a pokolban. Benedek Marczell ezt a mondát vette új történeti regényének alapmotívumául. Tar Lőrincz az ő felfogása szerint előkelő magyar főnemes Zsigmond udvarában, aki gondolkodásban és humánus érzületben megelőzte korát, tisztán látja a föld szegény jobbágy népének nyomorúságát, szellemi és erkölcsi hátramaradottságát, a vele mindennap történő igazságtalanságot és életét szánja rá arra, hogy jobb sorsra juttassa a népet és ezzel virágzáshoz segítse a hazát. Ezért ragaszkodik híven Zsigmondhoz az ellene'pártot ütő', urakkal szemben s a király elméletben egyet is ért vele, a kivitel azonban ingatagsága, akaratgyöngesége és szövevényes hatalmi tervei miatt elmarad. Tar Lőrincz, hogy kételyeit eloszlassa, elmegy zarándokútra a Szentföldre, közben megmenti és hazahozza egy erdélyi magyar úrnak rég rabszolgaságba esett leányát kis fiával együtt, aztán mikor belső kételyeit ez sem oszlatja el, az írországi Szent Patrick-barlangba zarándokol, melyet a közhit a pokol bejáratának tart. A jövőt akarja itt meglátni és a szörnyűségek, amelyeket lát, örökre elveszik a mosolyát, de elhatározása még jobban megszilárdul. Majd a király kíséretében bejárja csaknem az egész akkori Európát, ott van a konstanczi zsinaton Husz János megégetésénél, amely mélyen felháborítja, mert előre látja következményeit, a huszita háborúkat. Elkíséri a királyt Csehországba s mikor a király kegyetlen szigorral próbálja elnyomni a huszita mozgalmat s ezzel semmivé teszi a humánus érzületéhez kötött ábrándokat, Tar Lőrincz hazavonul, maga is huszita lesz, élére áll a magyar huszita mozgalomnak és harcz közben hal meg, a miatti bánatában, hogy az ellene vonuló királyi csapat parancsnoka éppen az ő fia, akit a maga képére akart nevelni, de nem tudta benne megolvasztani anyjától örökölt gőgös, kegyetlen természetét. Ahogy itt elmondtuk, a történet csak hiányos képet ad a regény tárgyáról s ez aligha a mi hibánk. A regény cselekvénye csak logikailag van egységbe gondolva, nincs meg egyes részletei között az a művészi szerves kapcsolat, amelyben minden részlet valahogy egyesül a többiekkel, nem érezzük a kimondott szavak mögött azt a rejtett áramlatot, amely úgy átjárja az egészet, mint a fa minden ágát, gallyát, levelét a gyökérből fölszívódó nedvek, az egyes részletek — képzőművészeti műszóval élve — nincsenek valőrbe helyezve, valamennyi egy síkon mozog és a súlya is pontosan egyforma. Egyáltalán nincs meg a regényben a súlyok és ellensúlyok titokzatos játéka, amely a labilis dolgok egyensúlyozásával éri el az igazi művészi kompozíczió hatását. Lényegében ugyanezt érezzük az alakokkal szemben is: nincs három dimenziójuk, síkban terülnek el, nem a térbe helyezkednek bele, az író gondosan megmagyarázza őket, tehát megértjük, amit közölni akar róluk, de ők nem mon- PALESZTINAI ZSIDÓ ÁLLAM, BANK ÁLTAL MAGYARORSZÁGRA KÜLDÖTT ELSŐ CSEKK.