Vasárnapi Ujság – 1921
1921-03-27 / 6. szám - A budapesti gyermekek ünnepe a Nemzeti Múzeum kertjében az Amerikai Egyesült-Államok új elnökének hivatalba lépése alkalmából (2 kép) 6. szám / Időszerű illusztrácziók - A kormányzó távozik a kiállítás megnyitása után a Műcsarnokból 6. szám / Időszerű illusztrácziók - Márczius tizenötödiki ünnepélyek Budapesten (2 kép) 6. szám / Időszerű illusztrácziók - Nagyheti ájtatoskodók a pesti Kálváriánál 6. szám / Időszerű illusztrácziók - Szibériai magyar hadifoglyok érkezése Budapestre 6. szám / Időszerű illusztrácziók - Benczúr Gyula tanítványainak művei a Műcsarnok kiállításán: Hegedüs László: Krisztus levétele a keresztről. – Kardos Gyula: Krisztus kigúnyolása. – Ujváry Ignácz: Mária Jézussal. – Éder Gyula: Bellerophon. – Stettka Gyula: Mindszentek napján. – Komáromi Katz Endre: Tékozlófiú hazatérése. – Dudits Andor: Ave Maria. – Pap Henrik: Üres bölcső. – Gergely Imre: Pompeji nők. – Komlóssy Ede: Sakkjáték. – Tornay Gyula: Tam-tam. – Boruth Andor: Férfi kutyával. – Greguss Imre: Kártyázó parasztok. – Kimnach László: Mosó asszonyok 6. szám / Műtárgyak - A Falu-szövetség második vándorkiállítása Székesfehérváron (4 kép) 6. szám / Természettudomány, ipar, gazdaság
6. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 63 a báró, — tud-e maga még valami közelebbit erről az ifjabbik Uzonyiról ? — Amit tudtam, már elmondtam, méltóságos uram. — Téved titoknok úr, mert azt is csak most tudtam meg, hogy perfektül beszélüngólul. — Igaz, méltóságos uram, de most egy más dolog is jut eszembe, amit még nem említettem, az, hogy a fiatal tudós a művészetben is kiváló, mert kitűnően gordonkázik. Természetesen nem sejtettem, hogy ez az ifjú méltóságodat ennyire érdekli. — Már hogy a fenébe ne érdekelne, szerencsétlen szekretárius, hiszen ösmeri a zenekar szervezésére vonatkozó terveimet! Persze, ott nagyon jó hasznát vehető nek, — felelt zavartan a tanár úr, aki attól remegett, hogy a keménykezű báró most mindjárt kiszorítja belőle azt a titkot, hogy ők az Uzonyi tanító házánál már régóta kedves zeneestélyeket rendeznek. De hát odaérkeztek a révházhoz, a vallatás véget ért. IV. Csillagok találkozása. — Barna kérlek, bujj ki már a sötét kucza kódból, a báró úr és unokája rögtön itt lesznek. — szólt Uzonyi András az öcscséhez, akinek egy csésze forró theát nyújtott át. Köszönöm öregem, ez jól esett, de a vaczkomból nem bújok ki. Ebben a gyűrött és pecsétes straparuhámban és tegnap reggel borotvált arczommal nem jelenhetek meg fő úri társaság előtt, — felelt bágyadt hangon az ifjú. — Ejnye de gigerlik lettünk egyszerre, tudós uram, de meg kell tudnod, hogy a bárókisasszony, bár nagy műveltségű, igen kedves és jószívű leány, észre se veszi a magunkfajta szegény embert, már csak a nevelésénél fogva sem. Egyszerűen tudomást se vesz rólunk. Előtte tehát nem kell szégyenkezned. — Mindegy. Nem a kisasszony miatt rösztelkedem. — felelt Barna olyan ingerülten, melyen nemcsak András, csodálkozott, — de vannak de ő maga is él= bizonyos társadalmi törvények, melyeknek alá kell magunkat vetni, ha társaséletet akarunk élni. — No jó, hanem akkor hozok ide neked egy kis harapni valót. — Nekem ne hozz semmit, én nem rontom el az étvágyamat és vele Aranka jókedvét. Nekem nincs olyan szerencsés gyomrom, mint Szűcs barátunknak. Nézd, a jó fiú egészen magánkívül van és átszellemülve várja a reggelit. Szűcs úr ott állt az asztal mellett, sóvár tekintetét az asztalon jártatta és arczáról hihetetlen megelégedettség tükröződött le. Állkapocsa szabályszerűen mozgott ide-oda, aminek talán az volt a czélja, hogy mire a cselekvésre kerül a sor, szája benne legyen a kellő svungban. Micsoda állkapocs és száj volt ez, látszott, hogy sokat dolgozott és az erős munka hatalmasan kifejlesztette. Ha a jó Isten e szájnak megfelelő gyomrot adott, akkor Szűcs koma az úgynevezett csupa gyomor állatoknak valóban ritka, múzeumi példánya volt. ... A szabadba nyíló, durván vasalt ajtó éles csikorgással kinyílt és a teremben egyszerre mély csend támadt. Csupán Szűcs koma közvetetlen szomszédai hallottak valami tompa kattogást; a boldogtalan, úgy látszik, nem tudta hirtelen megállítani szájának hatalmas gépezetét és az, most már a zajtalanságban még egy darabig hallhatólag működött tovább. Persze csak üresen .. . Barna az ajtó felé fordította a fejét és félig nyilt szempillái előtt mintha valami fényesség ragyogott volna fel, a szívét pedig forró vérhullám seperte végig, mintha ki akarna tisztítani mindent, ami eddig ott volt és új vendégnek akarna helyet csinálni. Az ifjú most behunyta szemét és egész testét édes reszketés fogta el. Ezt érezheti a rózsabokor, mikor a rónaság felől a tavasz legelső meleg lehellete érinti és csókokkal ébresztgeti új életre ... De a fej hideg maradt és most közéje csapott a szív ömlengéseinek. — Beteg vagy öregem, — szólt a tudós koponya, — beteg és gyerekes. Miért gunyonyasztasz ebben a sötét sarokban ? Azt hiszed, ha ott ülsz előtte, akkor meglát és foglalkozik veled ? Nevetséges vagy, édes ko=mám. Ő nem is lát téged. Ő egy más csillagzat lakója, ki nem ösmerhet bennünket és nem érintkezhetik velünk. És te azt képzeled, hogy ő észreveszi, hogy tegnap reggel óta nem borotválkoztál és nem vagy comme il faut öltözködve? Örült vagy fiam. Kimondhatatlanul festői kép volt, amint Sámson báró és unokája a kinyílt ajtóban támadt felhőpárázatból a társaság elé toppantak. A vén Toldi Miklós Tündér Ilonával a karján, vagy kedélyesebb alapon, az öreg Mikulás Hófehérkével. A cselédek gyorsan kibontották őket gazdag prémjeikből. A kulcsárné a bárói család számára külön kis asztalt terített, ahol a két hölgy helyet is foglalt, ellenben Sámson báró a társaság közé keveredett. Missz Hubertynek minden mesterkedése, hogy Krantz doktort is a kis asztalnál való helyetfoglalásra bírja, csütörtököt mondott. Az angol leányt két csésze erősen rumos tea és egy pohár tokaji bor kitűnő kedvre derítette, folyton mosolygott és nagy hangon fecsegett, még pedig magyarul, mert azt hitte, hogy ez neki jól áll és őt nagyon kedvessé teszi, de közben a fogai úgy csattogtak, mint mikor a futó=ló összeveri patkóját. Annál szótalanabb és kedvetlenebb a volt Klárika, ami azonban nem tudta elrontani arczának örök derűjét és úgy állt neki a komolyság, mint mikor az eső esik és a nap süt. És az ő gyönyörű fejecskéjében is megindultak a gondolatok és egy másik lény gondolataival párhuzamos szárny. AZ IRREDENTA SZOBROKNÁL A SZABADSÁG TÉREN MÁRCZIUS TIZENÖTÖDIKI ÜNNEPÉLYEK BUDAPESTEN. ÜNNEPÉLY PETŐFI SZOBRÁNÁL.