Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-09 / 1. szám - Jaroszewska Boleszlava (arczképpel). Divéky Adorján 4. oldal / Élet- és jellemrajzok - Balta János. Elbeszélés. Irta Mihályfi Ernő 4. oldal / Regények, elbeszélések
4 üzenettel, hogy friss paripákat fogjanak egy másik szánkóba és jöjjenek le érte az állami iskolába. A bárókisasszonyt ezalatt Pifkó nagytiszteletü úr házában helyezte el. Zavartan emelkedtem föl és mélyen meghajtottam magam. Szebb és erőteljesebb aggastyánt sem azelőtt, sem azóta nem láttam. Domború mell, friss arczbőr, melyen egyetlen ráncz sem mutatkozott és fiatalosan ragyogó szemek. Öles termet, hófehér haj és szakáll. Erőteljes, majdnem dörgő hang. Ilyen volt Sztregovay Sámson báró, a ki legfeljebb ötven esztendősnek látszott. Egyenesen hozzám fordult: (Folytatása következik.) magyar elbeszélés és novella (Sfinkl, 1917) és még számos kisebb tanulmány. Jó szolgálatokat tett lengyel vonatkozású magyar történelmi munkák, mint p. Veress Endre műveinek ismertetésével is. Érdemeinek elismeréséül a Petőfi Társaság kültagjának választotta meg 1917-ben. Az elhunyt hagyatékában több értékes munka maradt és pedig Herczeg Ferencz Árva László király czimű tragédiájának fordítása, egy kötetre való Sipulusz humoreszk és a magyar irodalom története, mely azonban sajnos nincs befejezve, mert a kérlelhetetlen halál kiragadta kezéből a tollat. Nagy kár ez, mert a lengyel olvasóközönség egy nagy megértéssel és lelkesedéssel írt magyar irodalomtörténetet kapott volna az ő tollából. A magyarság lelkes és értékes barátját veszítette el benne s mindazok a magyarok, kik különböző kutatások és tanulmányok czéljából Varsóban megfordultak, mint Jankó János az etnográfus, Posta Béla a régész, Veress Endre a hisztorikus s e sorok írója is, a legmelegebb fogadtatásra találtak nála. A magyar nemzet hálás emlékezetében fogja tartani őt, kinek oly nagy érdemei voltak a magyar irodalom és kultúra terjesztése körül. Divéky Adorján. JAROSZEWSKA BOLESZLAVA. — Magyar írók lengyel fordítója. — Varsó, november. Valami fátum ül a magyarságon. Oly kevés barátunk van a külföldön s még kevesebben vannak, kik nyelvünket értik s foglalkoznak irodalmunkkal. Ily ritka s ránk nézve fölötte értékes egyéniség volt Jaroszewska Boleszlava lengyel írónő, ki e napokban hunyt el Varsóban 56 éves korában, tehát aránylag korán, mikor még sokat alkothatott volna. Az volt ő reánk nézve, a mi Bányai Károly a lengyelekre nézve, aki szintén korán — 40 éves korában — hunyt el ez év elején. És akkor hunytak el, midőn a lengyel–magyar kulturális közeledésnek nagyobb jövője nyilt s mikor munkásságukra még nagyobb szüksége lett volna a két nemzetnek. Haláluk roppant veszteség, mert nincs, aki helyüket elfoglalhatná. Jaroszewska igen korán, már tizennyolcz éves korában kezdett fordítani magyar nyelv=ből s főleg Jókai regényeiből ültetett át sokat lengyel nyelvre. Jókai nagy népszerűségnek örvendett a lengyel olvasóközönség előtt és számos munkáját fordították lengyelre, de többnyire német nyelvből s azért sok kisvánni valót hagynak maguk után. Ezzel szemben Jaroszewska magyar eredetiből fordított, azért az ő fordításai közvetlenebbek, jobbak. Z67<a/=fordításai közül a következők a nevezetesebbek : Az egyiptomi rózsa, A lő=csei fehér asszony, A kiskirályok, A léleki idomár, Rákóczy fia, Tégy jót, Fráter György, A barátfalvi levita, A fekete vér, De kár megvénülni, és még több kisebb elbeszélés és novella. Lefordította Csiky Gergelynek Buborékok czímű színművét is, melyet elő is adtak a lodzi és varsói színpadokon. Nagy sikert ért el Herczeg Ferencz néhány elbeszélésének fordításával, főleg a Gyurkovics fiúkkal és Gyurkovics leányokkal, melyek a lengyel kölcsönkönyvtárak legkeresettebb kötetei közé tartoznak. Ezenkívül még Szabolcs házasságát és még egy-két kisebb novellát fordított tőle. Igen sokat, majdnem egész kötetre valót fordított Sipulusz humoreszkjeiből, melyekből csak egynehányat sorolunk fel, mint Egy felöltő kalandjai, Történet a fedélzetről, Le a hússal, Öngyilkosságom, Csontvázam története, Az őrült stb. Fordításokon kivül foglalkozott a magyar irodalom ismertetésével is a különböző lengyel folyóiratokban, így pl. „Pillantás a magyar irodalom fejlődésére". (Zycie, 1887), Arany János (Athenaeum, 1892), A legújabb « VASÁRNAPI ÚJSÁG. .2. szám. 1921. 68. évfolyam. BALTA JÁNOS. Elbeszélés. — írta Mihályfi Ernő. Balta János hazatért a mezőből. A lovakat beállította az istállóba, szénát vetett oda nekik és benyitott a házba. A rácsos pitarajtót lassan támasztotta be maga után. Szürkület volt. Belülről mintha ablakcsapódást hallott volna. Tempósan lekanyarította a tarisznyáját, felakasztotta a szögre. Az ajtóhoz lépett, széles kezét rányomta a kilincsre. Barna, tagbaszakadt ember volt Balta János. Egy testvére a nehéz barna földnek. Arczán a barázdák testvérei azoknak, a miket Ő tépett. Rá volt írva arra az arczra minden bibliás beszéde a földnek. Mert vele beszélgetett elégedett föléhajolással kora virradattal minden napon. Nyugalmas szemeivel magába nézte a földnek minden végtelen bölcsességét. Tág kék szemei voltak. Szelindek. Olyan volt a nézésük, mint egy kiterített kék lepedő. Álmában mindig mosolygott Balla János. Benyitott. Jó estét köszönt. Kis kényelmes kövér lány gurult elébe. Piros kerek arczában az apja szemei. Édesapám! HORTHY MIKLÓS^KORMÁNYZÓ AZ ÜNNEPEN. A SZERETETADOMÁNYOK. AZ AMERIKAI VÖRÖSKERESZT MISSZIÓ KARÁCSONYI ÜNNEPE A BUDAPESTI SZEGÉNY GYERMEKEK RÉSZÉRE A VIGADÓBAN.