Vasárnapi Ujság – 1921
1921-03-27 / 6. szám - A szomorú bábjátékos. Elbeszélés. Irta Vándor Pál 67. oldal / Regények, elbeszélések
<4. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 71 lemnek kellemes érzése, amely ösztökélte és egyúttal csodálkozással töltötte el előzőleg, mértéktelenül összezsugorodott. Boldognak, határozottan boldognak érezte magát, mikor az ügy véget ért. A park kapujánál a leány kezét nyújtotta. — Bocsásson meg, ha megzavartam az olvasásában, — mondotta. — A legkevésbbé sem, — mondta Lewisham úr kissé felmelegedve. — Régen nem társalogtam ilyen — Tudom, hogy kellemesen, az etikett ellen vétettem, mikor megszólítottam, de annyira szükségét éreztem, hogy köszönetet mondjak önnek . . . — Szót sem érdemel, — felelte Lewisham úr, akinek titokban imponált az etikett kifejezés. — Isten önnel. Lewisham úr habozva állt a park kapujánál, azután visszafordult a fasorba, hogy ne lássék úgy, mintha nyomon követné a leányt a West Streetbe. Miközben pedig távolodott tőle, eszébe jutott, hogy se könyvet nem adott neki kölcsön, amint tervezte, sem pedig nem államapodott meg, hogy újból találkozzanak. Pedig leány bármely pillanatban felcserélheti Whortleyt a claphami élet vázolt kellemetességeivel. Megállt és határozatlanul tétovázott. Utána szaladjon? Eszébe jutott azonban Bonover úr talányszerű arczkifejezése. Úgy vélte, hogy a leányt követni nagyon is szembeötlő volna. De mégis talán . . . így állt dicstelen habozás közepette, miközben múltak a másodperczek. Mikor hazaért a lakására, Mundaynét már az ebéd közepén találta. Maga elvisz valami könyvet magával, — mondta Mundayné, aki anyai érdeklődéssel viseltetett iránta, — azután olvas, olvas és egyáltalán nem gondol az időre. Így félig hidegen kell megenni az ebédjét és ideje sem marad, hogy rendesen megeméssze, mielőtt elmegy az iskolába, így egészen tönkreteszi a gyomrát, meglássa. — Ne tessék félteni a gyomromat, — felelte Lewisham, felriadva zavaros és láthatólag komor elmélkedéseiből, — az az én bajom. A szavai majdnem haragosan hangzottak. Én mégis azt hiszem, ködő gyomor mindig többet hagy a jól mű= ér, mint a teli fej. —, válaszolt Mundayné. — Én másként vélekedem, — mondta kurtán Lewisham úr és ismét visszasülyedt komor hallgatásába. — Ifjúság, meggondolatlanság, — motyogta Mundayné az orra alatt. V. Habozások. Bonover úr, teljesen megérlelve az esetnek megfelelő szemrehányást, délután, mikor Lewisham a krikettre ügyelt fel, váratlanul felbukkant. A beszélgetés bevezetése gyanánt néhány megjegyzést tett az első tizenegy játékának kilátásaira, melyeknek során Lewisham egyetértett vele, hogy a kis Frobisher nagyon jó formát mutat ebben a szezonban. Szünet következett. Az igazgató hamu mögött. — Ha jól tudom, — mondta, mintha még mindig az előbbi társalgást folytatná és a játékra ügyelne, ön idegen Whortleyban ? — Igen, — felelte Lewisham. — Nem vagyok idevaló. — De már kötött ismeretségeket a szomszédok között ? Lewisham úr zavartan köhögött, füle — az az átkozott fül — pedig elvörösödött. — Igen, — felelte habozva. —* Igen, már vannak ismerőseim. — Idevalók, ugyebár? — Igen, azaz nem. Tulajdonképen nem. A vörösség Lewisham füléről átterjedt az arczára. — Egy fiatal hölggyel láttam önt társa= lógni a fasorban, mondta Bonover úr. — Az arcza némileg ismerős volt. Ki volt, ha szabad kérdeznem ? Megmondja, hogy a leány Frobisherék rokona ? Ez esetben Bonover úr szokott álnokul barátságos módján még beszélni talál Frobiscerékkel és a dolog a leánynak lesz kellemetlen. (Folytatása következik.) A ROKKANT ISKOLA MUNKÁI. NÉPRAJZI CSOPORT. A FALU-SZÖVETSÉG MÁSODIK VÁNDORKIÁLLÍTÁSA SZÉKESFEHÉRVÁRON. Az olvasóhoz! A „ Vasárnapi Újság" új előfizetési ára. Az előállítási költségek újabb emelkedésére való tekintettel kénytelenek voltunk lapunk előfizetési árát az áprilisban kezdődő új évi negyeddel újra megállapítani. Az április— júniusi évnegyedre lapunk előfizetési ára 60 korona. A „ Vasárnapi Újság" kiadóhivatala Budapest IV., Egyetemi utcza 4 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Perczek. Egy vékony, fehér borítékú kis versfüzet viseli ezt a kis czímet, szerzője Szudry Zelma ; a legasszonyibb könyv, amit hamarjában olvastunk. Asszonyiak a formái: szapora szóval, zubogva ömlő szabad versek, a muzsikájukat nem rím és nem mérték adja, hanem a gondolat szökőkút-szerűen a saját belső formájába visszahulló játéka és a kifejezés lihegő gyors tempója. Még asszonyibb a tartalmuk : csaknem minden vers az asszonyi sorsot énekli , a női élet természetszabta korlátozottságát, mástól való függését, férfihoz kötöttségét, tehetetlenségét az alkotásban és mégis legnagyobb gazdagságát a szerelemben és mindenek fölött az anyaságban. Minden gondolata olyan, hogy ebben a színben csak asszony agyában támadhat életre s a szemléletére ható képek is egészen különös módon, asszonyi módon reflektálódnak és válnak kifejező eszközökké lelkében. Nagy dolog ez az asszonyiság : annak a jele, hogy próbál kialakulni valami specziális női líra, ledobálja magáról azokat a bilincseket, amelyeket az eddigi költő nők önként vettek fel magukra, hogy alkalmazkodjanak az általános költészethez, melynek normáit, kifejező formáit és tárgykörét mégis csak a férfiak állapították meg. Szitáry Zelma lírája mindenben ellentéte mindannak, ami a feminizmus fogalmába szorítható : ő nem gondol versenyre a férfival, beletörődve elfogadja a természet nagy tényét, amely az asszonynak külön rendeltetést szabott a férfi mellett, amely szerint a férfi az alkotó, a világot átalakító, a cselekvés és a szervezés hőse, az asszony a reagáló, a passzív, a vágyakozó, szenvedő és gyönyörködő, de egyúttal a férfi szkepszisével szemben az élet pozitív igenlője, az örök kérdéssel szemben a felelet, mindenekfelett pedig az anya. Az is nőies vonás Szitáry Zelma verseiben, ahogy a témáival küzködik — néha csak játszik — három-négyféleképen fog bele egy témába, elejti, félig boldogul vele, míg végre aztán egyszerre kihozza teljesen. Ez világosan látszik különösen a kötetke első cziklusában, amely tulajdonképen mind csupa kísérlet egy témának az összefogására, mindegyikben meg is fogja egy részét, a többi kisiklik a kezéből, míg végre az Asszonyok czímű versben, a kötet legjelentékenyebb darabjában össze tudja hozni az egészet. Az egész könyv nem teljesen kész költő műve, tele van apró ingadozásokkal, sokszor elkönnyelműsködi a dolgát, nem mindig tudja megtartani a határt, amely a szabad verset a prózától elválasztja, de így is nagyon figyelemreméltó, a legérdekesebb verseskönyv, amit az utóbbi két esztendőben új szerzőtől láttunk. A csinos kiállítású könyvet a «Táltos» adta ki. Peter Brown ártatlansága. Chesterton ma elmésségre egyetlen vetélytársa Bernard Shawnak az angol irodalomban. Az ellenkező pólust képviseli, a szoczialista Shaw-val szemben ő orthodox katholikus, a fennálló világrend védője, de épen olyan elfogulatlanul tudja és akarja nézni a társadalom berendezkedéseit és az emberek karakterét, mint Shaw és észjárása is körülbelül ugyanabban az értelemben paradoxális. Ez a stílusa megvan minden munkájában, azokban a ben is, amelyek Peter Brown detektív-történeteiártatlansága czímmel most jelentek meg magyarul. Detektív-történetek, de egészen másfélék, mint amelyeket megszoktunk, nemcsak azért, mert mindegyikük egész különös észjárással kitalált bűnügy körül forog, nemcsak azért, mert a mindent nagy elmeéllel kitaláló detektív szerepét egy derék pap játsza bennük, hanem azért is, mert katholikus mindig ott csillog a felületük alatt az író erősen egyéni világfelfogása, amely nála szinte filozófiai magaslatra emeli a detektív-regényt s e mellett mindig egy kicsit persziflálja is magát a műfajt. Aki olvassa ezt a könyvet, megkapja mindazt az érdekfeszítő dolgot, amit az effélétől joggal vár az olvasó, de egyúttal megkapja az élet egy sajátságos kritikán keresztül szemlélt képét is. A könyvet Schöpflin Aladár fordította és a Franklin-társulat adta ki: A gyémánt. Ifjabb Bókay Jánostól eddig figyelemre méltó verseket olvastunk és egy-két érdekes irodalmi tanulmányt. Most új téren mutatkozik be: regényt írt, A gyémánt czimmel és pedig annak rendje és módja szerinti detektivregényt. Egy rendkívüli ügyességgel végrehajtott