Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-10 / 7. szám - Bűnbánó Magdolna. Elbeszélés. Irta Rezek Román 79. oldal / Regények, elbeszélések
19. szám, 1921. 68. évfolyam. Mámor, láz szállta meg : — Maradjon így, maradjon így! A lány csöppnyit nyitott ajakkal mozdulatlanul térdelt, mint a szobor. És a haj, a haj! Ennek a szőke kincsnek a színe hiányozanék a képről, hát most tetézni fogja a gyönyörűséget. Csak így virul igazán minden szín! Alkonyatra elkészült a kép legjava. Jézus tekintetét az öreg Latorcza szelid szeméről festi meg holnap, Simon alakjához is holnap hajt fel modellt. A parázat, a világjelentőségű pillanat levegője itt ragyog a képen s ez mindennel fölér, — a többi csak mesterség dolga. Kocsit hozatott a lánynak, ő maga pedig az üvegházban maradt. És nem menne a kép mellől semmiért se. Gita másnap reggel megint eljött és amikor Párdány az apró,cseprő javítgatás közben megpihent, különös dolog történt. Gita Párdány ölébe ült, ami fel se tűnt volna. Párdány arra se vetett ügyet, míg a festményt nézte, hogy a lány meztelen karral átöleli a nyakát. De amint aztán Giza arczába pillantott, szinte megijedt. Mi ez ? Kerítő mosoly bujálkodik az arczán, valami czédaság, az ősnőstény feslettsége. Sohse látta ilyennek s épp most kell ilyennek látnia, amikor át van hatva az új képtől, él benne, teljesen átszellemült tőle s ebben a magasztosságban ez a kis nőstény sem kínálkozik neki! — Pénzt majd holnap vagy holnapután küldök, Giza, sokat, hogy... ne szoruljon senkire. — Olyan kedvetlen,, édes Párdány, ugye elfáradt ? — Nagyon. — Nem is csoda. — Bizony nem. Csakhamar kikísérte a lányt s mikor elköszönt tőle, szentül elhatározta, hogy soha többé rá se néz. Az olvasóhoz! A „Vasárnapi Újság" új előfizetési ára. Az előállítási költségek újabb emelkedésére való tekintettel kénytelenek voltunk lapunk előfizetési árát az áprilisban kezdődő új évi negyeddel újra megállapítani. Az április— júniusi évnegyedre lapunk előfizetési ára 60 korona. A „ Vasárnapi Újság" kiadóhivatala Budapest IV., Egyetem»utcza 4 • VASÁRNAPI ÚJSÁG. 11 Csonka Magyarország—nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A SZERELEN ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Wells. Fordította Tonelli Sándor. — A . . . anyámnak egy régi ismerőse, — felelte Lewisham úr alig hallható hangon, el» pirulva a saját becsületességén elkövetett erőszakon. — Tulajdonképen csak egyszer találkoztam vele Salisburyban. — Hol? — Salisburyban. — Hogy hívják? — Smith. — felelte Lewisham kissé elhamarkodottan, de már egyúttal meg is bánta a hazugságot, mely elhagyta az ajakot. — Szép ütés volt, Harris! — kiáltotta Bonover és tapsolni kezdett. — Szép ütés volt! — Harris jól játszik, — mondta Lewisham. — Igen, — hagyta helyben Bonover. — De mit is akartam mondani az imént?... Igen! Azt hogy milyen csodálatos hasonlóságok vannak a világon. Itt van valami Henderson vagy Henson kisasszony, Frobisheréknél megszállva ... ugyanebben a városkában, a ki olyan, mintha valóságos mása volna annak a... — Smith kisasszonynak, — mondta Le» wisham és érezte, hogy az előbbi pirosság megint elönti az arczát. — Nagyon furcsa, — jegyezte meg Bono» ver és gondolatokba mélyedve szemlélte Le» wishamot. — Tényleg furcsa, — dadogta Lewisham, miközben átkozta a saját ostobaságát és el»fordította a tekintetét. • — Nagyon... nagyon furcsa,,— ismételte nyomatékosan Bonover. — Valóban nem vártam volna öntől, Lewisham úr,— tette hozzá, már az iskolaépület felé irányozva a lépteit. — Mit, igazgató úr? De Bonover úr úgy tett, mintha már nem hallotta volna a kérdést. — A fene! — mondta Lewisham úr. A kifejezés mindenesetre kifogásolható volt és Lewisham úr ekkoriban ritkán is Majdnem azon volt, hogy utána használta, megy az igazgatónak és megkérdezze, hogy kételkedik talán a szavában. Túlságosan nyilvánvaló volt azonban, hogy micsoda feleletet kaphat a kérdésére. Egy pillanatig határozatlanul állott, azután sarkon fordult és nekivadult léptekkel indult hazafelé. Izmai remegtek, amint ment, ar cta pedig idegesen rángatózott. Lelkének vihara végül haragvó méltatlankodásban csillapodott le. — Az ördög vitte volna el! — adta elő Lewisham úr érveit a hálószoba bútorainak. — Hogy az ördögbe nem törődik inkább a saját dolgaival?... Törődjék a saját bajával! Mi köze az én dolgaimhoz! — harsogta a mosdóállványnak. A mosdóállvány nem is törődött Lewisham úrral. — Túlbecsüli a hatalmát, tisztelt uram,— mondta Lewisham kissé elcsendesedve. — Értse meg, hogy magam ura vagyok az is»kólán kívül! Mindamellett a Bonover úr intése után négy napig és néhány óráig Lewisham úr annyiban megszívlelte az esetet, hogy abban hagyta a szabadban való tanulást és csökkenő sikerrel küzködött, hogy az időbeosztás szellemét és betűit kövesse. Túlnyomó részben csak kínlódott a felhalmozódott feladatokkal, nagyon lanyha energiával végezte őket vagy kinézegetett az ablakon. A magának előlegezett hírnév azt suttogta, hogy az ujabb találkozás és beszélgetés a leánynyal akadály, gát és zavaró körülmény az egyetemre való készülésének munkájában, teljes lerombolása minden önfegyelemnek s kénytelen volt beismerni ennek a belső hangnak teljes igazságát. Szerelmesnek lenni csak ostobaság lehet és a szerelem másutt nem is lehet, csak a hitvány regényekben. Viszont felvillant előtte egy szempár tekintete a szalmakalap karimájának árnyában és elemi erővel vonta őt maga felé. Csütörtökön, mikor visszatérőben volt az iskolából, távolról látta a leányt, de tüntetőleg másfelé tekintve sietett őt elkerülni. Ez volt azonban a fordulópont. Elfogta a szégyenérzés. Pénteken a szer DÁNI BÉLA TÁBORNOK, BUDAPEST! KÖRLETPARANCSNOK TEMETÉSE: A temetési menet az Eskü-úton. AZ AMERIKAI VÖRÖSKERESZT ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT PAMUTBÓL KÉSZÜLT RUHANEMŰEK KIÁLLÍTÁSA A RÁKÓCZI TÉRI NŐIPARISKOLÁBAN.