Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-10 / 7. szám - Bűnbánó Magdolna. Elbeszélés. Irta Rezek Román 79. oldal / Regények, elbeszélések
19. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 13 — Maga tud gyorsírni ? — kérdezte Lewisham. — Ahhoz kell a drótvégű töltő toll... Azok a sorok is azzal voltak irva... Még megvannak. A leány mosolygott és a szeme felvillant. — Itt, — mondta Lewisham és felső mellényzsebére tette a kezét. — Ezen az ösvé* nyen, — folytatta s beszélgetése sajátságo* san nélkülözte a folytonosságot, — illetve egy darabig ennek az ösvénynek a mentén, azután fel a halmon és megint le róla... ott van egy kapu, a mely a folyó mentén ve* rető gyalogútra nyilik. Járt már arra ? — Nem, — felelte a leány. • A legszebb kiránduló út Whortley körül. Kivezet Immering Commonra. El kell jönnie, mielőtt elutaznék. — Most? — kérdezte a leány felvillanó tekintettel. — Miért nem ? — Azt mondtam Frobisher néninek, hogy négy órára otthon leszek. . — Ezt a sétát nem szabad elmulasztani. — Helyes, — mondta a leány. — A fák mind virágzanak, — mondta Le*wisham, — a nád sarjadzik és a folyó szélén végesvégig millió meg millió kicsiny virág úszkál a vizén. A nevüket nem tudom, de nagyon szépek . . . Vihetem azt a kökény= gallyat? Mikor átvette az ágat, kezük egy pillanatra visszeért, Lewisham úr pedig megkapta a másik sokat jelentő karczolást. — Nézze ezeket a felhőket, — mondta Lewisham, visszaemlékezve az észrevételre, melyet tenni akart, miközben meglóbálta a fehér kökény virágot, — és nézze a kék eget közöttük. • — Csakugyan gyönyörű. A szép időből a legszebb mostanra maradt. Az utolsó napra. A legutolsó napomra. A két fiatal személy erősen felvillanyozódottan elindult, — Frobishernének, aki a padlásszoba ablakából nézte őket, nagy csodálkozására, — úgy érezve, hogy az egész világ az ő szórakoztatásukra oly fényes és 4jé»gyogó. A dolgok, melyeket megláttak és egymásnak elmondogattak ezen a délután odalent a folyó partján ... a tavasz csodálatos volt, az új levelek csodaszépek, a vi*rágbimbók meglepőek, a felhők vakítóak és pompásak,s valami felséges eredetiség volt bennük! És gyermeki módon örültek, hogy egyetértenek egymással ezekben az új gyönyörűségekben. Szinte nem is úgy érezték, mintha a véletlen játéka hozta volna össze őket. Először azon az úton haladtak, amely a fák között kanyarog a folyó mentében, de még mielőtt háromszáz yardot mentek volna, a leánynak ezt természetesen meg kellett bánni s az alsó, hajó*vontatóutat kivánta meg, közvetlenül a víz partján, így Lewis*hamnak alkalmas helyet kellett keresni, hogy a leány leszállhasson, ott hol egy barátságos fának a kiugró gyökerei megfelelő lépcsőül kínálkoztak s a hol a leány kezét az ő ke* zébe téve lekúszott. Odalent egy bajuszát mosogató viziczicz* lány alkalmat adott kezük hirtelen össze* érintésére, a suttogásban rejlő meghitt bizal* maskodásra és az együttes hallgatásra. Utána Lewisham egy mályvavirágot akart megsze*rezni a leány számára, mint megállapították, élete veszélyeztetésével s el is érte azon az áron, hogy a czipője tele lett vízzel. A fe kete és fénylő zsilip korlátjánál, ahol az ös* vény elkanyarodik a folyótól, a leány egy váratlan hőstettel felülmúlta őt: a fiú segítő kezét igénybe véve, felment a korlát felső simvására és a másik oldalon, könnyed és kecses mozdulattal lebbent a földre. Bátran átvágtak a réten, mely ragyogott a sok kis tavaszi virágtól s Lewisham — külön kifejezett kívánságra, — a leány és három tiszteletreméltó ugyanazt érezve, mint tehén között haladt. Perseus, mikor megszabadította hölgyét a tengeri szörnyetegtől, így mentek el a malom mellett s jutottak egy gyalogúton Immering Commonra. A részen Lewisham a leány foglalkozására terelte a beszédet. — Hát csakugyan azért megy el innen, hogy gyors- és gépírónő legyen ? — kérdezte, a olyan tárgyat érintve meg, melyről a leány szakmabelinek a lelkesedésével beszélt. Összehasonlító rendszer szerint beszéltek a dologról és csak akkor vették észre, hogy a világos ég elborult, mikor a futó esőnek gyors lába épen föléjük ért. — Nézze csak! Amott egy pajta! — kiál* totta Lewisham és mindketten futásnak ered* tek. A leány nevetve, ritmikusan és könnye* dén futott. Lewisham mindkét kezével segí* tette át egy sövényen, kiszabadította a szok* nyáját egy ragaszkodó tövisbokorból és így eljutottak a kis fekete pajtába, mely egy, rengetegül nagy méretű rozsdás boronát rejtegetett. Lewishamnak feltűnt, hogy a leány hogy pihegett a futás után. A leány a boronára ült és nem tudta, hogy mitévő legyen. — Le kell vennem a kalapomat, —mondta,— mert az eső tönkreteszi, — s Lewishamnak így alkalma nyílt, hogy hajfürteinek valódi* ságát megcsodálja, nem mintha ugyan előzőleg kételkedett volna benne. A leány maga elé levette a kalapját és zsebkendőjét tartva a kezében, veregette le róla az ezüstös cseppeket. Lewisham a pajta ajtajánál állt és az áprilisi eső lágy fátyolán keresztül a tájékot nézte. — Kettőnk számára is van hely a koro*nán, — mondta a leány. Lewisham először tagolatlan hangokkal jelezte vonakodását, azután odament és leült a leány mellett, oly közel hozzája, hogy majdnem egészen érintette. Fantasztikus vágyat érzett, hogy karjába ragadja és megcsókolja s ezt az őrültséget csak nehezen tudta leküzdeni. — Tulajdonképen még a nevét sem tudom, — mondta, a beszélgetésben keresve menekvést kavargó gondolatai elől. — Henderson, — felelt a leány. — Henderson kisasszony ? (Folytatása következik.) Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A KIBOCSÁJTANDÓ ÚJ MAGYAR ÁLLAMJEGYEK. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A magyar rím. Radó Antalnak a magyar rímről szóló tanulmánya a Kisfaludy-társaság újonnan megindult kiadvány-sorozatának egyik legújabb kötete. Radó végig vizsgálja a magyar rím fejlődését előbb a népköltészetben, azután a műköltészetben az első rímes kísérletektől kezdve a legújabb időkig sorra veszi a nevezetesebb költőket rímeik szempontjából, a verstani elméleteknek a rímre vonatkozó részét s külön fejezetet szentel Arany János rímének és a mai rímnek. Kutatásaiban nemcsak a pontosan tájékozott irodalomkutató, hanem a technikai kérdéseket gyakorlatból is átérző költő és műfordító vezeti, — sok értékes megfigyelése a könyvet a magyar verstechnika irodalmának alapvető művei közé sorolja. A kötet szép kiállításban a Franklin-Társulat kiadásában jelent meg. Természet, ember, társadalom legnagyobb gondolkozójának, Emersonnak Amerika eddig csak egy műve volt lefordítva magyarra, a Representative men czímű tanulmány sorozat, melyet Szász Károly fordításában az Akadémia adott ki még a kilenczvenes években. Most a Franklintársulat Kultúra és Tudomány vállalata adta ki egy kötetét, amelyben hat tanulmány csupa életfilozófiai dolgokkal foglalkozik. A nagynevű író