Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - Vargha Gyula: Ifjú Tirel (Meyer K. F.) 87. oldal / Költemények
8. szám, 1921. 68. évfolyam. így hát az irigységet és gyűlölséget nem sikerült levenni a lábáról, az együtt nőtt, nevelkedett és öregedett az újszülöttel és ifjabb Patek Balázsban, a későn született ben épp úgy lobogott, mint apjában. A Patek család asszonyai legalább tettek annyi engedményt, hogy a gólya ostoba tévedésének tulajdonították a dolgot. Patakék ugyanis a hatodik számú házban, Patekék pedig a kilenczedik számúban laktak. Most már elindult a gólya a gyerekkel azzal az utasítással, hogy azt tegye le a kilenczedik számú házban. A buta állat azonban a maga álláspontjáról, vagyis felülről nézvén a dolgokat, a hatost kilenczesnek, a kilenczest pedig hatosnak olvasta és így ama bizonyos szerencsenapon a gyereket Patak Andrásnál és nem Patek Balázsnál tette le. A nyavalyást tévedésében még a nevek hasonlósága is megerősítette, így fecsegtek az asszonyok, de ezzel nem enyhítették a férfiak izzó indulatát. És a gyűlölet úgy látszik jól ápolja és gondosan kezeli azt az embert, akit ő a maga számára alkalmas médiumnak tart, mert Pa=tek Balázs, a gyűlölet örököse, friss egészségben és erőben taposta azt az aggastyánkort, melyet Sámson báró és Patak Sámson is tapostak. Az 1914-ik esztendő legelső napján, már kora reggel, különös és érdekes hírek ejtették izgalomba Felső-Sztregova népét. E hírek az istenes Patak Sámsonra vonatkoztak és a szomszédaitól indultak ki. Nem lehetett közönséges dolgokról szó, mert Sulyokné, Tarisznyásné, Zsombikné és Kovács Ciász párné, a legveszedelmesebb nyelvű pletyka, hordó és hírterjesztő asszonyok, már hajnalban talpon voltak és fűhöz,fához, sógorától a komához szaladgáltak, megtudni a vallót, hogy aztán az egészet a maguk hazugságaival gondosan megspékelve forgalomba hozhassák. A szomszédok szerint az istenes Sámson házában Szilveszter éjjelén, mégpedig éjfél után, kiabálás és hangos beszélgetés hallatszott. Akik nem rösteltek meleg vackákból kibújni és a kerítésen átpillantani, azok állítólag látták a vén Sámsont udvara közepén a hóban állni és hallották égre emelt két karral és szemmel, hol imádkozni, hol pedig énekelni. E közben úgy emlegette Illés prófétát, mintha tulajdon szemeivel látná, amint tüzes szekéren végigrobog az égen és égő palástját darabokra szaggatva szétszórja a világ mind a négy tája felé. A Patek-família leghamarabb megtalálta a megfejtést. Kijelentették, hogy az öreg megbolondult. Ők ezt előre látták. Csuda, hogy eddig ép ésszel bírta a szerencséjét, melyet nem érdemelt meg. ... Az éjjeli hírek hatása alatt már pity= mailatkor mint a megütött méhkas zúgott, zsongott,bongott a falu. Az izgalom tetőpontjára hágott, mikor Patakék házának kis kapuján, ünnepi díszbe öltözködve megjelent Sámson gazda és lassú léptekkel a kastély felé indult. Minden udvar kerítése mögött kíváncsi fejek mutatkoztak, de az utczán is mindenfelé kíváncsiak merültek fel, akik látni óhajtották az éjszakai legenda hősét. A vén Sipekné nem röstelte a dagasztószéket ott hagyni és azon lisztesen kiszaladni az utczára. Minden oldalról ráköszöntötték Sámson gazdára a boldog újévet, ez visszaköszönt mindenkinek, de meg nem állt sehol, sőt rá se nézett senkire... A biró háza előtt egész csoport képződött, melynek közepén Patek Balázs tartotta szóval az embereket. Ennek az embernek kemény, rideg vonásai és komor tekintete rögtön elárulták, hogy lelke a rosszindulatok számára könnyebben hozzáférhető, mint a nemesebb érzések részére. Könnyebben meggyűlöl, mint megszeret valakit. Az ilyen ember ha csak az ujjával megfenyegeti a gyereket, az megijed és sírva fakad. Ha pedig a kutyát simogatja meg, az morogva fogadja a hizelgést. Mert a kutya és a gyerek megérzik, hogy miféle emberrel van dolguk. Mikor Patak Sámson mellettük elment, minden ember a süvegéhez nyúlt, még Patek is, de olyan mozdulattal, mintha csak igazítani akarna egyet rajta. E közben félhangosan egy népszerű káromkodás csuk szott ki a száján, tótul és magyarul: — Psakrev 1 Kutya teremtette ! Persze, hogy szalad a kastélyba jelenteni, hogy már a szentek is látogatják. Patak Sámson meghallotta és hirtelen megállt. Oly hirtelen, mint mikor a katonára a káplár rákiált, hogy halt! Ránézett Balázsra és szeme egyet villant, de aztán tekintete tovaszállt az emberek fölött és dőtt az égen. Majd megszólalt : megnyugod — Én láttam amit láttam, Isten legyen irgalmas mindazok iránt, akik nem akarnak látni, holott megadatott nékik, hogy lássa* nak. Vigyázzatok felebarátaim a beszédetekre, hogy lelketek tiszta maradjon és méltó legyen az Ur szent kegyelmének befogadására. Ezzel tovább haladt és most már meg sem állt a kastélyig. (Folytatása következik.) A KORMÁNYZÓ MEGLÁTOGATJA GRÓF SZÉCHENYI LÁSZLÓNÉVAL A GRÓFNÉ ÁLTAL SEGÉLYEZETT GYERMEKEKET. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A.men. «Ifjú Tirel, köszöntlek téged! A tengerentúlról jövél ? Láttál-e erdőt ily sötétet ? Nincs rengeteg több ily kevély! Előbb angol vadat teríts le! Aztán angol hűbért adok!» Tirelnek úgy nevet a szíve, Hogy fehér foga kiragyog. Tirel fülel: «Ki szól ki onnan?! Egy perezre néma lesz a hely. «Tirel lőjj!» Hangzik most amonnan, Lő. Szemben egy lövés felel. IFJÚ TIREL. «Ki legkülönb lövést teszen ma, S a húsz agancsos ott marad, Az erdő lesz hűbér-jutalma, Hol él ez a királyi vad! Szakállamra esküszöm én, Mely mint rőtláng mellemre foly! Erdőbe hát! Kapál a mén! Kopó nyi! Vizsla szimatol!» Kürtöt fú Vilmos* úr, teája Keselyű horkan fel vadon, Felzúg az erdő koronája, Aztán elnémul a vadon. Tart Vilmos úr seirel tanácsot: «Én balra most, te jobbra, el!» Nyomán recsegnek a faágak, Tisztáson egy szarvas legel , Nagy rőt szarvas, négy rétnyi, rája , Heves vadász-szív feldobog, e vadon kevély királya, Viselve széles ágbogot. Az erdei sötétből talon Egy hang Tirel fülébe hat : «Ördögbe, elszakadt a húrom! Sátán nevében, lődd nyilad!» Hejh Tirel úr, ez rossz vadászat! A sűrűből vérre kiált. Az angol szarvast elhibáztad, S lelőtted az angol királyt. Meyer Konrád Ferdinánd után németből: Vargha Gyula. * II. Vilmos angol király, a normann Hódító fia, ki noo*ban a winchesteri vadászaton egy nyíltól találva halt meg.