Vasárnapi Ujság – 1921

1921-04-24 / 8. szám - Vargha Gyula: Ifjú Tirel (Meyer K. F.) 87. oldal / Költemények

8. szám, 1921. 68. évfolyam. így hát az irigységet és gyűlölséget nem si­­került levenni a lábáról, az együtt nő­tt, nevelkedett és öregedett az újszülöttel és ifjabb Patek Balázsban, a későn született­ ben épp úgy lobogott, mint apjában. A Pa­­tek család asszonyai legalább tettek annyi engedményt, hogy a gólya ostoba tévedésé­­nek tulajdonították­ a dolgot. Patakék ugyanis a hatodik számú házban, Patekék pedig a kilenczedik számúban laktak. Most már el­­indult a gólya a gyerekkel azzal az utasítás­­sal, hogy azt tegye le a kilenczedik számú házban. A buta állat azonban a maga állás­­pontjáról, vagyis felülrő­l nézvén a dolgokat, a hatost kilenczesnek, a kilenczest pedig ha­­tosnak olvasta és így ama bizonyos szeren­­csenapon a gyereket Patak Andrásnál és nem Patek Balázsnál tette le. A nyavalyást téve­­désében még a nevek hasonlósága is meg­­erősítette, így fecsegtek az asszonyok, de ezzel nem enyhítették a férfiak izzó indula­­tát. És a gyűlölet úgy látszik jól ápolja és gondosan kezeli azt az embert, a­kit ő a maga számára alkalmas médiumnak tart, mert Pa=­tek Balázs, a gyűlölet örököse, friss egészség­­ben és erőben taposta azt az aggastyánkort, melyet Sámson báró és Patak Sámson is tapostak. Az 1914-ik esztendő legelső napján, már kora reggel, különös és érdekes hírek ejtet­­ték izgalomba Felső-Sztregova népét. E hí­­rek az istenes Patak Sámsonra vonatkoztak és a szomszédaitól indultak ki. Nem lehetett közönséges dolgokról szó, mert Sulyokné, Tarisznyásné, Zsombikné és Kovács Ciász párné, a legveszedelmesebb nyelvű pletyka, hordó és hírterjesztő asszonyok, már haj­­nalban talpon voltak és fűhöz,fához, sógorá­tól a komához szaladgáltak, megtudni a val­lót, hogy aztán az egészet a maguk hazug­­ságaival gondosan megspékelve forgalomba hozhassák. A szomszédok szerint az istenes Sámson házában Szilveszter éjjelén, még­pe­­dig éjfél után, kiabálás és hangos beszélget­­és hallatszott. A­kik nem rösteltek meleg vac­kákból kibújni és a kerítésen átpillan­­tani, azok állítólag látták a vén Sámsont udvara közepén a hóban állni és hallották égre emelt két karral és szemmel, hol imád­­kozni, hol pedig énekelni. E közben úgy em­­legette Illés prófétát, mintha tulajdon sze­­meivel látná, a­mint tüzes szekéren végig­robog az égen és égő palástját darabokra szaggatva szétszórja a világ mind a négy tája felé. A Patek-família leghamarabb meg­­találta a megfejtést. Kijelentették, hogy az öreg megbolondult. Ők ezt előre látták. Csuda, hogy eddig ép és­szel bírta a szerencséjét, melyet nem érdemelt meg. ... Az éjjeli hírek hatása alatt már pity= mailatkor mint a megütött méhkas zúgott, zsongott,bongott a falu. Az izgalom tető­­pontjára hágott, mikor Patakék házának kis kapuján, ünnepi díszbe öltözködve megjelent Sámson gazda és lassú léptekkel a kastély felé indult. Minden udvar kerítése mögött kíváncsi fejek mutatkoztak, de az utczán is mindenfelé kíváncsiak merültek fel, a­kik látni óhajtották az éjszakai legenda hősét. A vén Sipekné nem röstelte a dagasztószéket ott hagyni és azon lisztesen kiszaladni az utczára. Minden oldalról ráköszöntötték Sámson gaz­­dára a boldog újévet, ez visszaköszönt min­­denkinek, de meg nem állt sehol, sőt rá se nézett senkire... A biró háza előtt egész csoport képződött, melynek közepén Patek Balázs tartotta szóval az embereket. Ennek az embernek kemény, rideg vonásai és ko­­mor tekintete rögtön elárulták, hogy lelke a rossz­indulatok számára könnyebben hozzá­­férhető, mint a nemesebb érzések részére. Könnyebben meggyűlöl, mint megszeret va­­lakit. Az ilyen ember ha csak az ujjával megfenyegeti a gyereket, az megijed és sírva fakad. Ha pedig a kutyát simogatja meg, az morogva fogadja a hizelgést. Mert a kutya és a gyerek megérzik, hogy miféle emberrel van dolguk. Mikor Patak Sámson mellettük elment, minden ember a süvegéhez nyúlt, még Patek is, de olyan mozdulattal, mintha csak igazítani akarna egyet rajta. E közben félhangosan egy népszerű káromkodás csuk szott ki a száján, tótul és magyarul: — Psakrev 1 Kutya teremtette ! Persze, hogy szalad a kastélyba jelenteni, hogy már a szen­­tek is látogatják. Patak Sámson meghallotta és hirtelen meg­­állt. Oly hirtelen, mint mikor a katonára a káplár rákiált, hogy halt! Ránézett Balázsra és szeme egyet villant, de aztán tekintete tovaszállt az emberek fölött és dőtt az égen. Majd megszólalt : megnyugod — Én láttam a­mit láttam, Isten legyen irgalmas mindazok iránt, a­kik nem akarnak látni, holott megadatott nékik, hogy lássa* nak. Vigyázzatok felebarátaim a beszédetekre, hogy lelketek tiszta maradjon és méltó le­­gyen az Ur­ szent kegyelmének befogadására. Ezz­el tovább haladt és most már meg sem állt a kastélyig. (Folytatása következik.) A KORMÁNYZÓ MEGLÁTOGATJA GRÓF SZÉCHENYI LÁSZLÓNÉVAL A GRÓFNÉ ÁLTAL SEGÉLYEZETT GYERMEKEKET. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A.men. «Ifjú Tirel, köszöntlek téged! A tengeren­túlról jövél ? Láttál-e erdőt ily sötétet ? Nincs rengeteg több ily kevély! Előbb angol vadat teríts le! Aztán angol hűbért adok!» Tirelnek úgy nevet a szíve, Hogy fehér foga kiragyog. Tirel fülel: «Ki szól ki onnan?! Egy perezre néma lesz a hely. «Tirel lőjj!» Hangzik most amonnan, Lő. Szemben egy lövés felel. IFJÚ TIREL. «Ki legkülönb lövést teszen ma, S a húsz agancsos ott marad, Az erdő lesz hűbér-jutalma, Hol él ez a királyi vad! Szakállamra esküszöm én, Mely mint rőtláng mellemre foly! Erdőbe hát! Kapál a mén! Kopó nyi! Vizsla szimatol!» Kürtöt fú Vilmos* úr, teája Keselyű horkan fel vadon, Felzúg az erdő koronája, Aztán elnémul a vadon. Tart Vilmos úr s­eirel tanácsot: «Én balra most, te jobbra, el!» Nyomán recsegnek a faágak, Tisztáson egy szarvas legel , Nagy rőt szarvas, négy rétnyi, rája , Heves vadász-szív feldobog, e vadon kevély királya, Viselve széles ágbogot. Az erdei sötétből talon Egy hang Tirel fülébe hat : «Ördögbe, elszakadt a húrom! Sátán nevében, lődd nyilad!» Hejh Tirel úr, ez rossz vadászat! A sűrűből vérre kiált. Az angol szarvast elhibáztad, S lelőtted az angol királyt. Meyer Konrád Ferdinánd után németből: Vargha Gyula. * II. Vilmos angol király, a normann Hódító fia, ki noo*ban a winchesteri vadászaton egy nyíltól találva halt meg.

Next