Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - Duhajok és betyárok. Irta Vajda János 88. oldal / Regények, elbeszélések
merült lova egy pusztai tanya udvarára vitt, hol csupán egy éltes asszony volt jelen, a ki majd halálra ijedt e rémes látványtól. A betyár leszállott lováról s az asszonynak olyan erélyes hangon, mintha mi baja sem volna, parancsokat kezde osztogatni. Hogy lovát vezesse az istállóba, neki adjon ruhát, hozzon egy pohár friss vizet, azután kösse be sebét. Az öreg asszony remegő kézzel nyújt egy pohár vizet a szobában egy padkára ledűlő betyárnak, ki, miután azt fölhajtotta, végignézve magán, még mindig kezében tartott töltött pisztolyával magát főbelőtte. A betyárok uralma 1853 táján érte el tető fokát. Már nem többé a katonai csapatok őket, de ők támadták és ölték le a katonai csapatokat. Egyik legnevezetesebb eset volt, mely később Rózsa Sándor pöre tárgyalásakor is előkerült. Épen Majsáról Dorozsmára indultam s nem lévén egy lövetnyi lőporom, a majsai csendőrök — vulgo zsandárok laktanyájára mentem, tőlük néhány lövetet kölcsön kérni. Ezek egészen le voltak veretve, mint a halálra ítéltek. Épen előtte való nap ugyanezen úton öltek le közülök hármat. Panaszkodtak, hogy nekik minden lövésről számolniuk kell, s oly takarékosan mérik nekik a töltéseket, hogy abban ők szinte szükséget szenvednek. Mind azáltal adtak néhány lövetet. Majsától Dorozsmáig, úttalan szaharaszerű sivatagon, két rész előfogatos lovon, egy kéve kukoriczaszár ülésen, reggeli négy óráktól fogva délutáni egy óráig tartott kínos utazásom. A zordon egy alakú tájon az unalom erőt vett rajtam, a kukoriczaszárt szét terítettem a szekérben s beléfeküdve, többnyire aludtam az egész úton. Már az út elején valamit éreztem hátam közepén, a mel=lényem s ingem között, s hol megvakartam, hol a szekér oldalához dörgöltem hátamat. Akkor az a bizonyos valami egy ideig meghúzta magát, de még csak fölzavart álmomból. Dorozsmától egy órányira a macska-szerű, apró lovak úgy kimerültek, hogy már a kocsis ostornyele is eltörött rajtuk. Nem volt más mód, mint pisztolylövésekkel szaladásra ijeszteni őket. A golyót kilőve két pisztolyomból, azontúl csak puskaporral töltöttem meg, fojtás nélkül, és időkint, a lovak farkát fölemelve, farukba sütöttem ki pisztolyaimat, mire el-elszaladtak egy darabig, s aztán megint újra kezdtem a műtétet. A kocsissal együtt jóízűeket nevetgéltünk ez eredeti módján a kocsizásnak. Végre a dorozsmai korcsma előtt megállva, Borcsa néni örömmel jelenté, hogy épen jókor érkeztem, mert most tálalta be a levest. Az asztalhoz ülve, ama bizonyos valami a hátam közepéről épen kikapaszkodott már a nyakamig, s ott valami hideget érezve, balkezemmel odacsaptam, mialatt jobbom» mai épen az első kanál levest vittem a számhoz. Egy tenyérnyi hosszúságú zöld gyík esett a tányérom mellé, s szegény oly igen meg volt ijedve, hogy hamarjában mozdulni sem bírt, csak nézett Borcsa nénire, aki hasonlókép úgy elrémült, hogy a kanál is kiesett a kezéből. A gyíkot aztán egy kézi legyintéssel lelöktem a földre s jó étvággyal tovább ebédeltem, elmondván Borcsa néninek, hogy alighanem ez volt az az állat, aki reggel óta hadarog a hátam közepén. Nota bene, Borcsa néni javabeli csinos mennyecske volt s nem annyira ő volt idősebb, mint én voltam fiatalabb, s azért hívtam néninek. Egyébiránt a nálánál idősebb ifjak is csak Borcsa néninek hívták. A gyíkról azonban csakhamar áttért a beszéd a sokkal érdekesebb tárgyra, a tegnapi nagy rablócsatára, melynek részleteit épen ezelőtt pár órával beszélték el nekem a hely» színén, mialatt két előfogatos gebém legelészett. A dorozsmai csárdán túl hosszú sor tanya — egymástól 50—100 lépésnyi távolban — nyúlik Majsa felé. Ezek egyikébe négy lovaskatona , kettő a könnyű lovasságtól (chevaux legers) és két lovascsendőr tért be déltájon étkezni. Épen rántott tojásukat ették, midőn a gazda nyolcz éves fiacskája a szobába lépve, gyermeki ártatlansággal mondja, hogy épen most lovagolnak erre „szűrös zsandárok", valami hárman. A csendőrök kinéznek az ablakon s épen ott léptet el a három betyár az ablak előtt. Ucczu félre a rántottával, lóra kap mind a három, mert — amit előbb kell vala megjegyeznem — negyedik társukat előbb egy negyedórával küldték valami jelentéssel Szegedre. Kiérve a síkra, ügetnek és lődözni kezdenek a betyárok után. De azonnal különös benyomást ten a katonákra, hogy a rablók, noha kissé távol ugyan, de azért mégis lő» távolban, még csak sebesebb tempóba se indították paripáikat, csak amúgy megvetőleg ügettek egy kis erdőnek nevezett buczkai csoportozat felé, ahonnan egyszerre két más A TISZA-GYILKOSSÁG VÉGTÁRGYALÁSA A BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉKEN. VÁGÓ-WILHEIM JENŐ A BÍRÓSÁG ELŐTT. JtWÍ FRIEDRICH ISTVÁN VÉDŐJÉVEL POLÓNYI DEZSŐ ÜGYVÉDDEL. VÁGÓ-WILHEIM JENŐ KIHALLGATÁSA. Bér Dezső rajzai.