Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - Duhajok és betyárok. Irta Vajda János 88. oldal / Regények, elbeszélések
VASÁRNAPI ÚJSÁG. szűrös lovas vált ki kétfelé, kik azonban, kétoldalvást, mintegy három-háromszáz lépésnyi távolban maradtak és mint később látszott, szerepük csak abból állott, hogy a tájat szemmel tartották s a lakosságot e csata szinteréről eltávolíták, mondván, hogy ide ne közelítsenek, mert itt most „nagyon meg i// " 3' leg lesz . A lovaskatonák már jó sok lövést tettek, míg a betyárok még nem is látszottak a vésdelemhez készülni. De a mint a kis erdőhöz értek, azt hátterül használva, szembe fordultak s nyugodt állásból lőni kezdettek. Ezen tervszerű s nyugodt, határozott magatartás megdöbbenté a zsandárokat, kik csakhamar hátrálni kezdtek s utóbb a tanyák udvaraiba menekültek, onnan védelmezve magukat. Bámulatos vola, hogy annyi lövés közt egyszer sem találták a betyárokat, míg ellenben közülök egyiknek a lába szára átlövetvén, harczképtelenné lett s egy ganajdomb közé ásva magát, elrejtőzködött. Majd a másik fején találva golyóval, azonnal szörnyet halt. Ekkor a harmadik látván, hogy nem tarthatja magát, megadásról gondolkozott. A tanyaistállóba állítva lovát, lerakta fegyverét, s várta a győztes rablókat. Ez a csendőr az egyetlen magyar volt a katonák közt, s kérte a rablóvezért, ne bántsa őt, hisz ő is magyar. Annál nagyobb a bűnöd, k .. . a! — felelé a parancsnok, s kivité őt az udvarra, hol a másik, lábán sebzettel egyetemben formaszerű rögtönitélőszéket tartott fölöttük az öt rabló, s katonai vezényszóval mindkettőt lelőtték. Azután lovaikat megpróbálták, de „használatlanoknak" találták. Vidám étkezés után három előfogatot rendeltek a tanyai lakosok közül, fölrakták a három halottat, s lovaikkal, fegyverzetükkel, ruházatukkal egyetemben (csupán pisztolyaikat tartva meg) beküldötték Szegedre a térparancsnoksághoz. Ezen alakban beszélték el e történetet azon időtájban ama környéken. Már ekkorában valóságos istenkísértés volt utazni a pusztákon. Hogy egyes ember magát védje három-négy rabló ellen, kiknek mindegyike hátán keresztben két kettős csövű fegyvert s egy egész tarisznya pisztolyt hordott, csak kétségbeesésnek járhatta volna meg. Ami engemet illet, egyfelől abban bíztam, hogy mint szegény embert s volt honvéd» tisztet nem bántanakj De ez inkább csak a forradalom utáni elSo években volt, később a rablók egyre vadabbak, kegyetlenebbek, vérengzőbbekké lettek. Számításom a következő volt: a kocsiban ülve, a mint a láthatáron lovasbetyárok alakját pillantam meg, két egyes pisztolyomat köpenyem zsebébe dugtam, rövidcsövű kettős puskámat pedig köpenyem alá fogtam. Ezt azért, mert ha »» % FRIEDRICH ISTVÁN ÉS FÉNYES LÁSZLÓ A BÍRÓSÁG ELŐTT. FÉNYES LÁSZLÓ KIHALLGATÁSA. A TISZA-GYILKOSSÁG VÉGTÁRGYALÁSA A BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉKEN. Bér Dezső rajza.