Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - A bécsi titkos levéltár és a Vasárnapi Ujság. Tábori Kornél 93. oldal / Történelem és rokontárgyuak
9. szám. 1921. 68. évfolyam. korlátozó katonák ott jöjjenek el az ő utczájukban, egy kis vargabetű az egész. Az ezredes nagy kék szeme meghatottan, komolyan pihen az apán. Mintha mosolyogna is, de csak úgy csendesen, ahogy megindult emberek teszik. És másnap dobpergéssel defiliroznak el arra a katonák. Az ablakok megreszketnek, a kis beteg ablakai, mert a trombita azt harsogja : — Trata! ... IV. A napok teltek és egyszer, nem sokkal ez után, Dombovári tanácsos ismét ott állott a katona előtt. — Köszönöm, ezredes úr — mondta és a hangjában meleg hála csendült. — Hát egészséges a fiúcska ? — Egészséges már, ezredes úr. Ugrál, játszadozik az udvaron, az arcra piros. Öröm elnézni. Hangos a ház tőle. Az ezredes mosolyogva nyújtott kezet. VASÁRNAPI ÚJSÁG. _ 93 A BÉCSI TITKOS LEVÉLTÁR ÉS A VASÁRNAPI ÚJSÁG A bécsi udvari és rendőrségi archivumokban, amelyek végre megnyíltak a kutatók számára, több intim jelentést találtam elszórtan a Vasárnapi Újságról és íróiról. A sok Vertraute, Naderer, Confident és egyéb spicli nemzeti életünk minden „gyanús" momentumát tudatta a bécsi központtal s a nevesebb írókról is gyakran küldött jelentést. Dr. Bach Sándor, a forradalmárból lett belügyminiszter „sehr geheim" jelű utasításában kiemeli, hogy mennyire fontossá válhatik az írók szemmel tartása, mert rajtuk keresztül megismerhető a néphangulat s ez roppantul kívánatos, tekintve a császári kormánynak messzeható tervét: „demokratikus" politika inaugurálását Magyarországon, „a népet és a pöffeszkedő urakat elválasztván" egymástól. Ez a hazug eszmekörű és gonosz tendencziájú módszer szükségessé tette, hogy a spiczlik számos írót közvetlenül megfigyeljenek, ,,magán viszonyaikat" is kikémleljék s környezetükbe is befurakodjanak. legszűkebb Utasítást kaptak, hogy az írókkal igyekezzenek megismerkedni, mivel azok sokszor „informáltabbak" a néphangulat dolgában, mint a helyi tartósági alkalmazottak, vagy a hadsereg fő tisztjei. • A Vasárnapi Újság egész czirkulusát már 1854 márcziusa, tehát a hetilap megindulása előtt figyelemmel tartották. A mikor Jókai Mór a bujdosásból visszatért Pestre és lapi engedélyt kért, a bizalmas jelentés alapján megtagadták úgy a szerkesztői, mint a kiadói jogot. Irodalomtörténeti érdekességű az a komneticze, amely elmondja, hogy a Vasárnapi Újság „Jókai Mór eszméje" volt. De a bécsi czentrum nem engedte meg, hogy ő szerkessze, noha Jókai még az enyhén proszkribáltak közé tartozott. A megfigyelt és üldözött írókról többféle részletet közlök a „Titkos rendőrség és kamarilla" czímű könyvemben és most csak olyan adatokat reprodukálok, amelyek a Vasárnapi Ujság-ra vonatkoznak. Roszindulatú jelentés számol be a V. U. első szerkesztőjéről, Pákh Albertről, ámbár Heckenast kiadó maga sem állt ép távol a spiczlirendszertől s kétszínű magaviseletét több akta leleplezi. Izgalmas új háború korszakában indult meg a V. U. és e miatt fokozódó élességgel figyelték a sorok közt, mondatok és szavak árnyalataiban is magyar „rebelliót" kerestek. Jellemzésül kivonatban ismertették — nem mindig pártatlanul — az egyes czikkek tartalmát. Már az első számban gyanúsnak vélik a „Pesti levelek"-et, amely azzal kezdődik, hogy „Csak egy őszinte, egyenes szót hallanánk már." Megróni való izgatást talál a czikk végén, amely oly távoli,furcsa számokat is idéz elibénk : „ ... a farsangot a mult héten szerencsésen eltemettük. Régen nem volt oly zajos és jókedvű, mint ez idén, pedig minő hosszúra nyúlt. Volt költség és fényűzés, pedig minő drága lesz napról-napra minden a piaczon. Szegény feleségem naponként panaszolja, hogy a mit a mult évben még váltó forintjával fizetett, most pengő forinton is alig kapja. Háborúról beszélt az egész világ és közelgő véres időkről s mégis úgy tánczolt, hogy se vége, se hossza nem volt. Bizony furcsa idők." A józsefnapi pesti vásáron feltűnő a gabona árának emelkedése. Hét forint a búza, „de még drágul", 35 forint a zsír mázsája, 3 frt 40 kr. a kukoricza, 60 frt a tokaji aszú akója, 8 frt a budai fejér és bor, 20 forint a kender mázsája. Röviden közli a V. A., hogy ő fensége, a pármai uralkodó herczeg márczius 20-án az utczán orozva leszúratott s másnap este, hosszas kínlódás után kimúlt. A herczeg magyar embertől, Deáky Zsigmond czimzetes püspöktől nyerte nevelését, a magyar nyelvet tökéletesen érté s örömest beszélé, — fiatalabb korában (31 éves volt, a mikor le szúrták) sokáig Budán lakott. — Deákyt a gyilkosság után, minden ok nélkül, tapintatlanul molesztálták s két „gonosz" véleményt továbbítottak Pestről az eset után, hogy magyar politikusok és írók fölfogását dokumentálják „egy uralkodó elleni gaz merénylet alkalmából."" Rendőrakta beszél aztán Vörösmarty Mihály „titokzatos" művéről, amelyet aggódásában elpusztított. tengődik", rá sem Az öreg írót most vidéken lehet ismerni kusza, ősz szakálas arczára s állítólag csak Lear=fordítása miatt járt Pesten. Egyik bizalmasa árulta el, hogy a rejtelmes munkát felolvasta barátai előtt, aztán elégette, mert „zsarnokság ellen" szólt és Vörösmarty félt a spionoktól. „Nem csoda, ha megbolondul." Megrendítő jelentés közli, hogy az írók egy részével nem érdemes törődni. Garay János tehetetlen vak, Nagy Ignácz régóta ártalmatlan beteg koldus, Bajza József pedig közönséges őrült. „Annál veszélyesebb" a fiatal Zichy és néhány ismeretlen nevű újságíró, akik „Kossuthéktól érkező" híreket továbbítanak. Szakadatlanul üldözték Sárossy Gyula „Arany trombitá"-ját, amely számos magyar nő testére göngyölve rejtőzött. A spiczlik mindent gyanúsnak találtak, ,,észre vették" a Vasárnapi Ujság-ban Tompa Mihály „czélzatos" tavaszi sorait is : Vidul a föld ábrázatja, A jó Isten megmutatja Neked ember, hogy szeret! Adván újra kenyeret. A sorok közt ebben is tiltott reménykedést szimatoltak. Pálffy Albertet ugyanakkor le is tartóztatták, mert Heckenast kiadta „Egy földönfutó hátrahagyott novellái" czimű könyvét. Nagysokára derült ki, hogy a munka szerdése már 1848 óta készen állt s a zavaros időben nem tudták előbb kiadni. Pálffy fél évig ült az Újépületben, majd száműzték s szigorú figyelés alatt tartották Budweisben Sárossy Gyulával együtt. A kémek egyike a V. U. nyomán referálja, hogy a budai Császárfürdőben az idei első társasünnepély húsvét hétfőjén lesz. Szekrényessy József bérlő gondoskodott egy új zenei társaságról és föleleveníti a „tavali évben köz= kedvességet nyert szokást: újra kifüggeszteni két képtalányt, egy magyart és egy németet s aki kitalálja, külön-külön egy palaczk pezsgőt nyer." A rébuszt azonban, így árulkodik a spiczli, fölhasználják arra, hogy az osztrák hivatalnokokat furfangosan kigúnyolják. Idéz is egy „sértő és izgató" rejtvényt. Végre 1854 áprilisi od ikán jelenti a V. U.: „A legmagasb ünnepségekkel (I. Ferencz József esküvője) kapcsolatban levő kegyelmes tények sora, hazánkat szorosabban illetőleg, az ostromállapotnak megszüntetésével nem végződött be. Azóta ismét újabb kegyelem nyilatkozványában részesültünk. A cs. és kir. Apostoli felsége rendeleténél fogva a felségsértés bűne miatt elítéltek általános megkegyelmezést nyertek, a függőben levő perek megszüntetnek, s végre rabságra ítélt jró politikai vétkes részint teljes bocsánatot s szabadságot nyert, részint fogsági idejök fele leszállíttatott..." De az amnesztia egyáltalán nem hozta magával a magyarüldözés végét s az aljas kémi rendszer megszüntetését. A V. n. higgadt, vigyázó íróinak is állandóan tartani kellett a súlyos kellemetlenségektől. Júniusban előfizetők reklamálják, hogy mi lesz a Pesti levelekkel, mire a szerkesztő óvatosan jegyzi meg : — A „Pesti levelek" írója, fájdalom (a 2-ik szám óta) mindig oly egészségi állapotban van, hogy a pesti állapotokról mentül kevesebbet irhat; reméljük azonban, hogy mentül hamarabb felgyógyuland s megkezdett leveleit annál érdekesebben folytatandja. Elmúlt a nyár, és az ősz is, még karácsonyra se „gyógyult" meg a Pesti levelek írója. Nem engedte a bécsi titkos rendőrség. Az egyik följelentés mellett — augusztus havában történt — megtaláltam a V. U. 22-ik számát. A Tárogató rovat közli, hogy Váczott gyalázatos mesterkedést fedeztek föl. Egy hivatalnok több jóbirtokú embert egy másután magához hivatott s ezeknek a legnagyobb titoktartás ígérete mellett, tudtokra adó, hogy gyanú alatt vannak s bizonyos régi időkből származó dolgokért vizsgálat alá fognak vonatni; de ő — úgymond — hallgatni fog, ha ennyi meg ennyi pénzt adnak neki. Az így fenyegetett emberek közt több családapa volt s jó remény fejében szívesen fizettek. Akadt azonban egy, ki haragra gyúlt e zsarolás miatt s jelentést tett a hatóságnál. A hir mellett egyetlen sorban olvassuk : ,,Gróf Batthyány Kázmér Párisban folyó hó llyén kolerában meghalt." A 48-as külügyminiszterről nem volt szabad többet írni s még ezért is „megintés" SCIOPPA PAPAI NUNCIUS LATOGATASA A RANOLDER-INIEZETBEN.