Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - A bécsi titkos levéltár és a Vasárnapi Ujság. Tábori Kornél 93. oldal / Történelem és rokontárgyuak
9. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. _ 95 fékszik-e a kora nyolczvanas éveknek erre a kedvelt melódiájára : — Arczok, kik jöttök,mentek a drága álomhonból (bum, bum) Emléket hozzatok a rég letűnt napokról . . . A lényeges benne az ellágyulás és gyengédség bum,bum kísérettel. A bum a bum a vidító elem benne, de reménytelenül vidító a szétáradó szomorúság mellett, melyet még a gyenge melódia is súlyosbít. De fiatal lelkekre másként hat az ilyesmi. — Nagyon szeretem a zenét, — mondta a leány. — Én is, — mondta Lewisham. Lementek a West Street lejtőjén. Rézsút áthaladtak a hangok érczes és kemény záró zavarán, a sárga lámpák kis megvilágított fénykörében. Többen nézték őket és csodálkoztak, hogy a fiúk és lányok mire vetemednek manapság s egy szemtanú viselkedésüket utólag egyenesen arczátlannak írta le. Lewisham úr kollégiumi szegletes sapkáját viselte s így nem lehetett félreismerni. Elhaladtak a whortleyi földesúri iskola előtt s az ablak mögött, szinte bekeretezve látták Bonover úr sárga alakját, aki „szolgálatot" tartott elkóborolt kisegítő tanítója helyett. A Frobisherék háza előtt el kellett válniok egymástól. — Isten vele, — mondta Lewisham. — Isten vele, Ethel. A leány habozott. Egyszerre hirtelen mellette termett. Lewisham a kezét a vállán, puha és meleg alakát az arczán érezte, de mielőtt átkarolhatta volna, eltűnt mellőle és belibbent a ház árnyékába. „Isten vele!" — hangzott a leány kedves, csengő hangja a homályból s mialatt Lewisham még habozott a válaszon, kinyílt az ajtó. Még egy pillanatra látta a leányt, feketén a tornáczon, néhány ki nem vehető hangot hallott s azután bezárult az ajtó és magára maradt a holdfényben, a leány ajkától még égő arczával... így végződött Lewisham úr első napja a szerelemmel. VII. A bűnhődés. A szerelem napja után következtek a bűnhödés napjai. Lewisham úr nagyon csodálkozott, valósággal elkábult, mikor ez a bűnhödés lassan, de biztosan jelentkezett. Vasárnap még éltek benne a szombati napnak csodálatos Vázlata, érzései és kiegyezett az elhanyagolt arról biztosítva őt, hogy a leány lesz az éltető eleme s ezerszer jobban fog dolgozni érette, mint ahogy magáért dolgoznék. Ez ugyan nem volt igaz s valóban csodálkozva kellett kérdeznie magától, hogy hová tűnt az érdeklődése Butler Analogiájának theologiai vizsgálódásai iránt. Frobisherék egyik istentisztelet alkalmával sem voltak a templomban. Aggodalmaskodva törte a fejét, hogy mi lehetett az elmaradásuk oka. Hétfő reggel hűvös és világos volt — valóságos Herbert Spencer a napok között — és iskolába menet buzgón biztatta önmagát, hogy semmi ok sincsen, amiért neheztelni lehetne reá. A bejáró fiúk reggel nyilvánvalóan róla suttogtak és a kis Frobisher nagy érdeklődésnek örvendett. Lewisham elé kapott néhány szótöredéket. „Az anyám egészen el volt kábulva" — mondta a kis Frombisher. Tizenkét órakor kihallgatás következett Bonovernél és Dunkerley, az idősebb kisegítő tanító nyomban haragosan perlekedő hangokat hallott kiszűrődni az iroda bezárt ajtaján. Azután Lewisham átment a tantermen. Mereven maga elé nézett és az arcza nagyon vörös volt. Dunkerley ilyenformán félig-meddig el volt készülve az újdonságokra, melyeket másnap reggel hallott az iskolai dolgozatok javítása közben. — Mikor? — kérdezte Dunkerley. — A legközelebbi évharmad végén. — felelte Lewisham. — A leány miatt, aki Frobisheréknél volt megszállva ? — Igen. (Folytatása következik.) KÉSZENLÉTBEN A RENDŐRSÉG. ELFOGOTT ZAVARGÓK. KATONAI TÁBOR AZ UTCZÁN. ZAVARGÓK BEKISÉRÉSE. A NÉMETORSZÁGI ZAVARGÁSOK A RUHR-VIDÉKEN.